Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. termelés kérdéséről folyt és amelynek vezetőmotivuma az volt, hogy az ipari szeszgyártás ebben az országban a mezőgazdasági szeszgyártás rovására megokolatlanul nagy előnyökhöz jutott, nem egy képviselőtársam hivatkozott egyrészt az 1921 :XLI. te. megalkotásának körülményeire, másrészt azokra az előzményekre, amelyek ezt a törvényes rendezést már a korábbi évtizedekben, a háború előtti évtizedekben megelőzték. Hallottunk itt olyan beállítást, hogy a háborút megelőző szeszkodifikáció az ipari szeszgyártás terhére következetesen és céltudatosan kívánta a mezőgazdasági szesztermelést preferálni. Már most méltóztassék megengedni, hogy én ezzel a belállítással szembeszálljak és felhívhassam a t. Ház figyelmét arra, hogy a háborúelőtti kodifikációval kapcsolatos indokolások kivétel nélkül elismerik az ipari szesztermelés jelentőségét is, és ezekben az indokolásokban sehol nincs nyoma annak, mintha az ipari szesztermelés megszüntetése vagy nagymértékű hátérbeszorítása, lebontása lett volna a cél. Az 1888.-XXIV. te. indokolásának egyik passzusa például a következőket mondja (olvassa): »Részemről nálunk is a szeszfogyasztás nagyobbmérvű megadóztatását és ezzel kapcsolatban oly intézkedések megtételét tartom szükségesnek, amelyektől úgy a mezőgazdasági, mint a gyári szeszipar érdekeinek előmozdítása és állandó biztosítása várható.« Vagy az 1908 :XX. te. 86. §-a a következőképpen szól (olvassa): »Az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére termelési időszakonként a négy termelési időszak mindegyikében 500 hektoliter kontingens amaz ipari szeszfőzdéktől vétetik el... stb.« A mondat második felének az én tételem szempontjából nincs jelentősége. Ellenben ugyanez a paragrafus 2. bekezdésében a következőket mondja (olvassa): »Az 1914 augusztus 31-ét követő termelési időszakok mindegyikében az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére 12.500 hektoliter kontingens fordítható, mely egészben azon mezőgazdasági szeszfőzdéktől vétetik el, amelyek... stb.« Miért tartottam szükségesnek ezt felolvasni? (Petro Kálmán: Ezt Fenyő Miksa ajánlotta!) Azért, mert a vitában nem egyszer ismételten jutott szóhoz olyan megállapítás, hogy a háborúelőtti kodifikáció tervszerűen csökkentette az ipari szeszfőzdék kontingensét a mezőgazdasági szeszfőzdék javára. De ha méltóztatnak megengedni, felolvashatok az 1908-as törvény indokolásából is egy részt, amely a következőképpen hangzik (olvassa): »Szükségesnek tartom, hogy ebben a keretben ipari szesztermelésünk továbbra is fennmaradjon, mert szintén mezőgazdasági érdeket szolgálunk akkor, ha a melasz megfelelő értékesítését továbbra is lehetővé tesszük.« Ugyancsak ebből az indokolásból való a következő rész is (olvassa): »Azok a szempontok, amelyek megokolják azt, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék szaporítása céljából az ipari szeszfőzdék kontingensének egy része azoktól elvonassék, egyúttal megokolják azt is, hogy ugyanerre a célra a nagy kontingenssel bíró mezőgazdasági szeszfőzdéktől is, úgy, mint az eddig is történt, kontingensük egy része szintén elvonassék.« A kontingens kérdése körül ugyanis nyilvánvaló volt ebben a vitában bizonyos fogalomzavar. (Petro Kálmán: Nincs fogalomzavar, ez tévedés! Mindnyájan ismerjük!) T. ülése 1935 november 19-én, kedden. 103 képviselőtársam felszólalásának egyes részleteire még külön fogok válaszolni. Nagyon kérem, méltóztassék ezt türelemmel bevárni. (Petro Kálmán: Csak azt mondtam, hogy nincs fogalomzavar! Ezt csak szabad megmondanom! — Dinnyés Lajos: Kié a szeszkartel 1 ? E körül vannak fogalomzavarok! — Petro Kálmán: E körül nincs fogalomzavar, ezt Fenyő Miksa megmagyarázta nekünk három esztendővel ezelőtt!) Sajnálom, hogy ezt újra meg kell ismételnem. (Dinnyés Lajos: Az új stílus szerint lesz megmagyarázva! — Zaj.) Ismétlem, a kontingens kérdése körül van bizonyos fogalomzavar. Ez onnan származik, hogy az 1921 : XLI. tc.-et megelőző időben a kontingens egészen mást jelentett, mint amit ma jelent. Az 1921. évi XLI. tc.-et megelőző időben ugyanis a kontingens a termelésnek a kedvezményezett adótétel alá eső részét jelentette, ezenkívül azonban még egy igen jelentékeny mennyiséget termeltek, főképpen az ipari szeszfőzdék. Az 1921. évi törvénycikk megalkotása után azonban nem ilyen kontingensről van többé szó, hanem termelési keretről, amit azonban közkeletű terminológiával itt a Házban is és másutt is általában kontingensnek szoktak nevezni. Méltóztassanak megengedni, hogy majd a kérdésnek erre a részletére is külön rátérjek és elmondjam azt, hogy egyes képviselőtársaimnak a kontingens — a mostani kontingens — megállapításával kapcsolatos vádjai menynyire helyt nem állóak. Az 1921. évi XLI. te. megalkotásával kapcsolatban — ha szabad így kifejeznem magamat — bizonyos történeti romantika kezd most kialakulni. Ez alatt én azt értem, hogy tizenöt esztendő távlatában nem látja mindenki helyesen a valóságot és nem ítéli meg mindenki teljes tárgyilagossággal az akkor történteket. (Petro Kálmán: Csak a szeszkartel!) Történelmi romantikának nevezem ezt azért, mert egyesek az akkor lejátszódott eseményeknek szeretnek olyan beállítást adni, amely most az ő utólagos érdekeiknek felelne meg bizonyos mértékben. Schandl Károly t. barátom tett pl. idevonatkozólag r egy nyilatkozatot, amelynek megcáfolása végett vagyok bátor előadni a következőket. (Br. Berg Miksa: Itt az egység! — Zaj.) Schandl t. barátom azt mondotta, hogy annakidején az volt a megállapodás, — ő ennek koronatanuja, és ez történeti tény, mondotta ő — hogy az ipari szeszfőzdék kontingense a következő években csökkentetni, szűkíttetni fog, és mintegy sejttette azt, hogy az ipari szeszfőzdék munkáját végeredményben ennek a törvényes rendezésnek a kereteiben meg akarták szűntetni. A képviselő úr hivatkozott arra, hogy ez volt a megállapodás egyrészt Bubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter, másrészt Hegedűs Loránd akkori pénzügyminiszter között. Méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy én Schandl Károly képviselőtársamnak ezt a közlését itt mindjárt korrigáljam, személyi részében akképpen, hogy Rubinek Gyula nem volt akkor sem földmívelésügyi, sem kereskedelemügyi miniszter, mert akkor a földmívelésügyi miniszter Nagyatádi Szabó Isitván és. a kereskedelemügyi miniszter Hegyeshalmy Lajos volt. De nem is ezek között a miniszterek között jött létre az a megállapodás, amelyre utalás történt, hanem a megállapodás a két érdekeltség között, a mezőgazdasági szesztermelő érdekeltség és az ipari szesztermelő ér14*