Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

86 Az országgyűlés képviselőházának zése, a kiállítások és a már bevezetett rádió­közvetítések mindenesetre csak elmélyíthetik az olasz-magyar barátságot. Ez a barátság az olasz szerződésben a két másik szerződéssel el­lentétben is különösen abban jut kifejezésre, hogy a szerződés 10 esztendőre köttetik, a kü­lönböző tandíjkedvezményeket és tanulmányi kedvezményeket pedig 30 esztendőre állapítot­ták meg ebben a szerződésben. A szellemi együttműködés tárgyában be­nyújtott három ^ törvényjavaslat közül az oszt­rák szövetségi állammal kötött szerződést be­cikkelyező javaslat az, amely mintául szolgál­hat minden jövendő, szellemi együttműködésre vonatkozó törvényjavaslatnak. Az indokolás a sok évszázados osztrák és magyar sorsközös­ségre hivatkozik, amiben mi tényleg komolyan hiszünk. Itt óhajtom megjegyezni, hogy ez a sorsközösségi érzés a magyar népben az oszt­rák nép felé tényleg osztatlan, egységes és őszinte érzés. Bécsnek évszázados finom kultú­rája, az osztrák népnek emberséges, szép vi­selkedése, és az a kultúra, amelyet mi európai kultúrának nevezünk, és amely Bécsben, ille­tőleg Ausztrián keresztül jött Magyarország felé, időtlen időkre megteremtette a két nép között a sorsközösséget. Szükségesnek tartom azonban kijelenteni azt, hogy ennek a sorsközösségnek és az osztrák nép iránti szeretetnek nem különálló képviselői azok, akik a királykérdést időszerűnek tartják. Azok a képviselők és a magyar népnek azok a rétegei, akik, illetőleg amelyek a királykérdést ebben a pillanatban időszerű kérdésnek nem tartják, szintén a legnagyobb szeretettel és tisz­telettel viseltetnek az osztrák nép iránt. Törté­nelmi sorsunk tudniillik nem kizárólagosan a királykérdésben adatott. A mi közös történelmi sorsunk, amelyet az indokolás nem fejt ki rész­leteiben, az v hogy az osztrák ós a magyar nép hosszú évszázadokon keresztül vezető népek vol­tak a Duna völgyében (Egy hang a balközépen: Európában!) és hogy az osztrák és a magyar népnek abban a népkonglomerátumában, ame­lyet nem mi teremtettünk a Duna völgyében, évszázadokon keresztül igen keserves és súlyos kötelességet kellett teljesítenie. Ezt a kötelessé­get a viszonyokhoz és a relativ igazságossághoz mérten valóban becsületesen teljesítettük. Ez az, ami a magyarságnak és az osztrák népnek megbecsülését az európai előrehaladott álla­mokban biztosítja. Angliában — és ezt Sigray igen t. képviselőtársammal szemben mondom — a Magyarország iránti rokonszenv igenis azért nyilatkozik meg, mert Angliának évszázadokon keresztül súlyos tapasztalatai voltak abban a tekintetben, hogy mit jelent a legigazságosab­ban is idegen népek felett történelmi szükség­ből uralkodni. A mi uralmunkról tudják kint Európában, hogy a román és a tót bibliának, a román és tót ábécéknek és könyveknek ki­adásában évszázadokkal ezelőtt már jelentke­zett megbecsülésünk és kötelességünk, mint ve­zető nép kötelességteljesítése jelentkezett min­denkor. Ezt az erőt azonban, amelyet a magyar­ság mint vezető nép'önönmagának a Duna völ­gyében megszerzett, bocsánatot kérek, nem tisztán a királyság gondolatától nyerte, hanem ellenkezőleg, a népi erő, a vezetni tudó erő su­gárzott bele az apostoli koronába. Nem a ko­rona volt az első, hanem az az erő, amellyel mi rendet* fegyelmet, fejlődést teremtettünk a ma­gyar impérium területén belül és amelyek ered­ményei még ma is abban jelentkeznek, hogy az erdélyi románnak jogi kultúrája és általános kultúrája sokkal magasabb, mint a regáti ro­35. illése 1935 június 18-án, kedden. máné. Az osztrák és a magyar népnek ez a kul­túráló ereje volt az, amely a rendet és a nyugal­mat a Duna völgyében az elmúlt évszázadok­ban fenntartotta és egészen bizonyos, hogy az osztrák és a magyar nép életében ma a nagy európai per a körül forog, hogy a Duna völgye meg tud-e e két államalkotó nép nélkül élni és meg tudja-e a nyugodt jövendőt önmagának teremteni. T. Ház! A szenistváni gondolatra vonatko­zóan azt is mondották, hogy a magyar öncélú­ság gondolata és a birodalmi gondolat egymás­sal ellentétes gondolatok volnának. Éppen a kul­turális fejlődésünk alapján, amellyel most az európai kultúrába belekapcsolódunk, mondhat­juk, hogy a magyar öncélúság gondolata Ma­gyarország területén mindig és minden idők­ben megvolt. Lehet, hogy sokszor nem a kirá­lyokban jutott kifejezésre, de élt mindig sok magyar arisztokratában, élt főispánokban, táb­labírákban, kultúremberekben, kurtanemesek­ben, élt mindazokban, akik ebben az országban kultúrát és jogrendet teremtettek és biztosítot­tak évszázadokon keresztül. Európával való összeköttetésünk a világhá­ború óta, sajnos, túlságosan csökkent. A ma­gyar kultúra erejének szempontjából nem tar­tom tudniillik túlságosan elsőrangúnak a ke­reskedelmi kapcsolatokat. Kulturális kapcsola­tainkban visszaestünk. Nyugodt lélekkel állít­hatjuk, hogy a kulturális kapcsolatok Hollós Mátyás király korában erősebbek voltak Európa felé, mint a világháború utáni időben. Ma, sajnos, az európai kultúrközösségbe való bekapcsolódás Európa kultúrájának meghasa­dása következtében igen nehéz dolog. Sokan til­takoznak az ellen, hogy az új európai gondola­tot képviselő államokat, azoknak mozgalmait rokonszenvvel kísérjük. A magyar alkotmá­nyosság védelmében nagyon sok szellemi reak­ció, nagyon sok, az új gondolat ellen összefogó erő is résztvesz és táplálja ezt a gondolatot. Ezt a küzdelmet azonban, amelyet mi ma itt ebben a szellemi forradalomban, amelyben Európa él, egymás között folytatunk, nem szabadna tulaj­donképpen a fiatalab nemzedékre átvinni. A fiatalabb nemzedék a mi elfogultságainktól függetlenül, a lehető legnagyobb szabadságban kell, hogy nézze és figyelje mindazt, ami Euró­pában történik, hogy a maga magyarságának prizmáján keresztül egyesítse azokat a színe­ket, azokat az új irányzatokat, amelyek ma Európában élnek, hogy leszűrje azokat és ke­ressen olyan megoldást Magyarországon, amely az általános európai irányzatnak feltétlenül megfelel. (Buchinger Manó: Melyik az?) Hamis és hazug az a beállítás, amellyel el akarják ve­lünk hitetni, hogy itt közvetlen, külön magyar alkotmányossági fejlődést létesíthetünk. Mi mindig részesei voltunk az európai kultúrának. Ezt az igen t, szociáldemokrata képviselő urak tagadhatják meg a legkevésbbé. Itt egyszerre volt Európával kereszténység, egyszerre volt Európával feudalizmus, egyszerre jött a fran­cia forradalom hatása, együttesen fejlődött ki a kapitalizmus és együttesen fog kifej­lődni és nem fogunk elszigetelődni attól az új világtól sem, amely most köszönt Euró­pára. (Buchinger Manó: A munkásmúzeum űj világ 1 ? Melyik új világról beszélt Mondja meg egyszer! Mondja meg, hogy hitlerizmust akar!) Egy kis nyugalmat kérek. (Buchinger Manó: Mit kertel áiH>, mx>ndja meg, miről beszél?) Elnök: Buchinger képviselő urat figyelmez­tetem, hogy ne szálljon vitába a szónokkal. (Buchinger Manó: Mit kertel itt folyton, 7

Next

/
Thumbnails
Contents