Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 3 mondja meg mit akar? — Gr. Festetics Domonkos: Csak nyugodtan!) Rajniss Ferenc: Az osztrák—magyar szellemi együttműködési törvényjavaslat azért is fontes, mert ebben a törvényjavaslatban van meg a legbarátságosabban a kooperálás legjobb elve lefektetve a szellemi együttműködés irányában. Mi igenis, óhajtjuk azt, hogy a fiatalság mindent lásson a külföldön és csak azt akarjuk, hogy a magyar kultuszkormányzat részéről meglegyen a legnagyobb jóindulat, a legszegényebbeket és a legkülönbözőbb irányokat képviselő fiatalságot is a külföldre kijuttatni, hogy lássák ezeket az irányokat. Az ifjúság részére az osztrák egyezményben is egyik legfontosabb rész a nyári táborozásokra vonatkozó megállapodás és az, hogy a törvényjavaslatban benne van, hogy amennyiben szükséges, az állam az ilyen táborozások költségeit egészen nyugodtan vállalhatja, mert ez a költség a jövőt illetőleg tényleg igen üdvös beruházásnak számít. A tanulmányi utak, kirándulások rendezésében, amit a kultúregyezménybe felvettek, a kultuszminiszter úr kezdeményezése talán a legfontosabb tényező. Ki kell használni minden lehetséges alkalmat arra, hogy az ifjúságnak minél nagyobb rétege forduljon meg ezekben az országokban. De arra is ki kell használni az alkalmat, hogy ne csak az ifjúság, hanem a felnőtt emberek rétegei is ezekben az országokban a különböző kulturális összejöveteleken minél nagyobb számban, minél nagyobb kedvezmények megadásával részt vehessenek. A tanárcserék mind a három országban feleleveníthetnék az egyetemi életet, különösen akkor, amikor a kontemplált egy egész esztendőre hozhatnánk Magyarországra cserébe külföldi tanárokat a saját tanárainkért. A szakfolyóiratokban^ a jelenlegi tudományos irodalom ismertetésének kölcsönös kicserélése végtelen fontos. Itt a kultuszminiszter úr igen sokat tehet, hogy a legjobb regények, versek, novellák és fordítások lehetőleg az összes magyar szépirodalmi folyóiratokban a lehető legnagyobb számban jelenhessenek meg. A tudományos '• kérdések feldolgozására nézve csak Ausztriával egyeztünk meg közös munkabizottságban. Ez az irányzat mindenesetre igen helyes, jó és kiépítendő volna az összes többi országokkal is. A lengyel—magyar egyezmény beszél egyedül politikai, szellemi és társadalmi közös alapokról a két nemzet között. Az olaszok baráti és kulturális kapcsolatról, az osztrákok — ahogyan mondtam — sorsközösségről beszélnek. A lengyeleknél a politikai, szellemi és társadalmi közös alap az, amelyre hivatkoznak a kultúregyezmények megkötésénél. Örömmel üdvözölhetjük, hogy ennek a keretegyezménynek következtében a legrövidebb időn belül meg fog alakulni a lengyel—magyar vegyesbizottság, amely Budapesten és Varsóban a szellemi együttműködés további szervezetét a saját autonóm hatáskörében ki fogja építeni. T, Haz: Mindezeket a javaslatokat azért fogadom el a legnagyobb örömmel, mert új irányzat nyilatkozik meg ezekben a kultúregyezményekben. A kultúregyezményekben lefektetett irányzatot úgy nevezhetném, hogy regionális formája a kultúregyezményeknek. Regionális formája, mert nemzetek kötik nemzetekkel, egy magasabbrendű politikai erkölcsiségnek és kulturális összetartozandóságnak jegyében. A kulturális kapcsolatokat a különböző országok között a jövőben — ahogy ez a . ülése 1935 június 18-án, kedden. 87 mostani szerződésminta bizonyítja — nem kereskedők, nem bankárok, nem nemzetközi trösztök és kartelek fogják képviselni, (Ügy -van! Ugy van! a középen.) hanem az államok teremtik meg egymás között a kulturális kapcsolatokat, a maguk szuverén népi jogainak teljes fenntartásával. Mert európai nemzetköziséget csak így lehet élő, szerves valóságban teremteni. Ami eddig volt, t. Ház, az nem internacionalizmus volt, hanem szupernacionalizmus. Amikor osztályok kerülnek osztályokkal egymás között összeköttetésbe, az nem nemzetek közöttiség, hanem nemzetek fölöttiség, holott a mi meggyőződésünk szerint csak organikus egységek, csak a nemzetek köthetnek egymással akár gazdasági, akár szellemi közösségeket a jövőben» Az internacionalizmus szót nagyon rosszul fordították, mert äz internacionalizmus nem nemzetköziséget, hanem nemzetek közöttiséget jelent és mi csak a nemzetek közöttiségnek vagyunk hívei, nem pedig annak, hogy a nemzet egyes részei, az osztályok horizontálisan egymással közösségeket teremtsenek. Az ilyen horizontális közösségteremtésnek úgy a nemzetközi bankvilágban, mint a nemzetközi munkásmozgalomban megjött a böjtje és bekövetkezett a csődje egész Európában. (Ügy van! Ugy van! a középen.) A kulturális európai közösséget mi nem világpolgárságnak és nem kozmopolita rendszernek értjük, hanem értjük a független és szuverén, nemzetek békés -egymásközötti találkozásának. Mert ez az új értelmezésű nemzetek közöttiség az egyetlen biztosíték arra, hogy Európában lesz egyszer béke és lesz egyszer összetartás a nemzetek között. Ünneprontás nélkül óhajtok megemlíteni az igen t. kultuszminiszter úrnak nébány dolgot a szellemi egyezményekkel^ kapcsolatban. Az egyezmények külön megemlítik a főiskolai hallgatókat és a fiatal tudósokat. A kedvezményeket tehát mindegyik egyezmény erre a két kategóriára külön-külön engedményezi. Arra akarom kérni az igen t. miniszter urat: méltóztassék minél kevesebb fiatal protekciós egyetemi hallgatót kiküldeni (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) és minél több olyan fiatal magyar tudóst, aki munkájával már megmutatta, hogy támogatásra és külföldi kiküldetésre valóban érdemes. (Helyeslés a középen:) Itt vannak a fiatal magyar tanársegédek, akik .10—12 esztendőt is eltöltenek az egyetemeken a szó legszorosabb értelmében éhezve s akkor sem foglalnak el állást, amikor arra lehetőségük volna, mert az a reménység tartja bennük a lelket, hogy tudományos munkával foglalkozhatnak majd a jövendőben. Minél több fiatal tudóst — férfiakat és nőket — kell kiküldeni, mert mi, szegény állam, nem várhatjuk meg, hogy a kulturális kiküldetés gyümölcse egy évtized mulya érlelődjék meg a legfiatalabb generációban. A fiataloknak pedig az európai kultúrélet megismerésére, megszeretésére igenis idehaza, ^ Magyarországon kell a lehető legjobb lehetőségeket megteremteni különböző nyári tanfolyamokon. Különösen felhívom ezzel kapcsolatban a miniszter úr figyelmét egy új intézkedésre, amely végtelenül fontos, hogy már megtörtént: a középiskolai osztályfőnöki órákra. A középiskolai osztályfőnöki Órák lehetnek azok az alkalmak, amelyek az európai közös kultúrának és Magyarország élő eleven problémáinak ismertetésére új lehetőséget nyújtanak a magyar fiatalság számára. A miniszter úr ne sajnáljon semmi pénzt és semmi fáradságot, hogy az