Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 3 lefordítását különösen kívánatosnak tartja. Ez lesz az igazi nemes propagandája Magyaror­szágnak Olaszországban és kétségtelenül Ma­gyarországon Olaszországnak is. T. Ház! Amikor ezt a javaslatot tárgyal­juk, köszönettel kell megemlékeznünk azokról az intenciókról és azokról a személyekről, akik es amelyek ezt az egyezményt tető alá hozták, s ezzel egyúttal intézményes és szilárd kupo­lát építettek a két nemzet régi kapcsola­tai fölé. De amikor én ezt az egyezményt örömmel és a miniszter úr iránt érzett hálával a Kép­viselőháznak elfogadásra ajánlom, f engedje meg a t. miniszter úr, hogy az előadói székből hívjam fel figyelmét egy olyan kérdésre, amelynek a további ilyen kulturális \ intézmé­nyek megkötésénél való figyelembevételét és alkalmazását kívánatosnak tartanám. Kétség­telenül rendkívüli jelentősége van annak, hogy tudósainkat kicseréljük egymás között, hogy a tanárok közti csere lehetséges, hogy ösztön­díjjal ellátott diákjainkat kiküldhetjük Olasz­országba és viszont az olasz diákok Magyar­országon tanulhatnak. Az ő munkásságuk eredményét kétségtelenül rövid idő múlva ha­tékonyan látjuk majd érvényesülni a két nem­zet életében, azt hiszem azonban, hogy sokkal gyorsabb eredményt tudunk elérni, ha ezen cserék mellé oda méltóztatik majd annakide­jén venni az ujságírócsere lehetőségét is. Bi­zonyos, hogy az az olasz újságíró, aki majd valamely magyar szerkesztőségben dolgozik, nem hatol ugyan olyan mélységesen az egyes kérdések lényegébe, azonban az az ismeret­anyag, amely egy szerkesztőség napi életében naponta keresztülmegy, sokkal tágabb keretű és sokkal nagyobb kérdéskomplexumokat ölel fel és — ami a leglényegesebb — sokkal hama­rabb érezteti hatását, — hiszen egy-egy szer­kesztőségen naponta átzúg a nemzet egész éle­tének minden eseménye — mint egyéb isme­retek. Arra kérem tehát a kultuszminiszter urat, amikor annak a reménynek adok kifejezést, hogy minél több ilyen kulturális egyezményt tudunk majd kötni a jövendőben, hogy ezt a szerény észrevételemet, megjegyzésemet is mél­tóztassék talán annakidején érvényesíteni. Az egyezményt a Képviselőháznak elfoga­dásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő úr kíván szólani. Rajniss Ferenc: T. Ház! A nyári vakáció­nak ebben a szemmel látható hangulatában négy végtelenül fontos kultúrpolitikai törvény­javaslat került tárgyalás alá. Ez a négy javas-. lat az európai kultúra és a magyar kultúra összefüggését, jövendőbeli egymásra hatását készíti elő. Ez a törvényjavaslat ami európai­ságunknak jövendőbeli megalapozásán dolgo­zik és éppen elsősorban összefüggéseiben fon­tos. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy a még le nem tárgyalt három törvényjavaslatról egyesítve beszéljek. Arról van szó ebben a három törvényjavas­latban, hogy a magyar nép a két alapvető gon­dolat, a nemzeti öncélúság és az európaiság esz­méi és gondolatai között hogyan és miként fogja a jövőben megtalálni a legegészsége­sebb szintézist, hogyan fog a magyar gondolat és az európai gondolat a magyar kultúrpoliti­kában a következő évtizedekben egymásra­hatni és egy közösségben feoldódni, hogyan ter­meljük ki a régi és ma már ósdi magyar euro­péer helyett az európai magyar ember típusát 5. ülése 1935 június 18-án, kedden. 85 a kultúrpolitikán keresztül. Ennyiben a kultúr­javaslatok kérdése elsőrendű fontosságú poli­tikai kérdés is, amely megérdemli az osztatlan figyelmet és megérdemelné a legszélesebbkörű tárgyalást. Az oktató jellegű filmek nemzetközi forgal­mának megkönnyítéséről szóló törvényjavasla­tot letárgyaltuk. Ezzel kapcsolatban csak Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk azt köve­telte, hogy ne mutogassunk háborús híradókat a mozgófénykép-színházakban. Erre az a vála­szom, hogy, igenis, mutogassunk háborús hír­adókat, mutogassunk pedig azért, mert ez nem uszítás, hanem — sajnos — szomorú európai ténymegállapítás, és éppen ennek az álmos or­szágnak van szüksége arra, hogy felébredjen a veszedelmekre és önmagának védelmére min­dent megtegyen. Ha igen t. képviselőtársunk azt indítványozta volna, hogy a 80 filléres nap­számból élő magyar emberek életét filmre ve­títsék, ezt az indítványt a magam részéről na­gyon szívesen támogattam volna, (Buchinger Manó: Ezt is meg kell csinálni!) de lehetetlen, hogy az egyik oldalon letagadjuk a tényeket, amikor a nemzetről van szó és iparkodjunk a végletekig kiélezni egyes osztályoknak és réte­geknek szomorú sorsát. A másik kérdésben, amelyről Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk szólt, a leghatározot­tabban mellette vagyok. Mellette vagyok an­nak, hogy az oktató jellegű filmek, amelyek Magyarországra kerülnek, tehát éppen a tör­vényjavaslatban említett irányzatú filmek, Magyarországon megkapják a legszélesebb­körű hallgatóságot az iparosifjak, a munkás­ság, a tanyai, falusi lakosság körében is. Ami­kor a törvényjavaslatban 'benne van, hogy az új nemzetközi filmek elsősorban a pályavá­lasztás, a szakképzés, az ipari szakismeretek és a tudományos munkaszervezés kérdéseiről szóló filmek lesznek, akkor ezeknek Magyarországon való legszélesebb elterjesztését az iskolánkívüli köröknek bekapcsolását feltétlenül szükséges­nek tartom. Az olasz-magyar kulturális megegyezés és szellemi együttműködés törvényjavaslatát minden magyar ember csak a legnagyobb örömmel üdvözölheti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az a cél, hogy az olasz-magyar kulturális kapcsolatok a jö­vőben valóban még jobban elmélyüljenek, az a tény, hogy az olasz kormány ma­gyar fiúknak ezekben a szegény időkben ösztöndíjakat ad, bennünket fokozott hálára kötelez Olaszországgal szemben. Az előadó úr által megemlített jövőbeli nyári tanfolyamok a kultúrkapcsolatok megerősítése érdekében feltétlenül rendkívül fontosak. Az_ olasz és ma­gyar ifjúság nyári táborozása a jövendő nem­zedék lelkében készítheti elő azt a barátságot, amelyet mi mindannyian őszintén érzünk. Helyes az, hogy az olasz lektorok száma megnő a magyar egyetemeken és hogy két új tanszéken olasz tanárok fognak Magyarorszá­gon tanítani. Különös hálával köszönjük meg azt, ami benne van ebben a törvényjavaslat­ban, hogy a trieszti közgazdasági egyetem ma­gyar lektort kap, mert ebben a figyelemben a mi részünkről az elvesztett Fiúméért látunk valami csekély barátságos kárpótlást. Hogy Magyarországon, illetőleg Budapesten olasz középiskolát létesítenek, az a jövőt illetőleg szintén igen helyes és igen üdvös terv. A fordításoknak, színpadi műveknek, fil­meknek, könyveknek és kéziratoknak kölcsön-

Next

/
Thumbnails
Contents