Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

76 Az országgyűlés képviselőházának Kéthly Anna: T. Képviselőház! Nem alap nélkül beszélnek a mostani időkben olyan sokat a lélek válságáról, hanem igenis, a jelenségeket nagyon helyesen és teljes értékükben felismerve beszélnek az erkölcs kérdéseiben kialakuló új értékítéletekről és arról a zűrzavarról, amely a régi értékítéletek csatavesztése nyomán előállott azért, mivel az új értékítéletek még nem tudták teljes tisztaságban kibontakozni. A mi gazdasági rendünk anarchiájában a kapitalista termelési rendszerben rejlő ellenmondásokkal kell és lehet csupán a lélek válságának jelenlétét megindokolni és erkölcsi téren is jelentkező mai szörnyű bizonytalanságát megmagyarázni. A termelésnek félszázaddal ezelőtt szinte elképzelhetetlen feleslegei ellenére is az elosztás lehetetlen és alkalmatlan szervei és intézményei éhségben és nyomorúságban tartják a világ népeinek túlnyomó többségét és éppen az előbb, ezekről a padokról a beruházásokkal kapcsolatosan elhangzott számadatok és egyéb tények, melyek a szörnyű nyomornak, a szörnyű éhezésnek^ a munkanélküliségnek egész mélységét feltárták, bizonyítják, hogy gazdasági rendünknek sürgősen újjáépítésre van szüksége, hpgy az esztelenség birodalmából a józan ész világába átmehessünk, a józan ész uralkodására térhessünk át. Ebben az újjáépítő munkában a gazdasági tényezőkön és szerveken kívül, rendkívül fontos és döntő szerepet tölt be az iskola is. Az iskola abban az esetben, ha szelleme élettel teljes és szociális, ha az oktatásnak megvan a szükséges és megfelelő kapcsolata az élettel, akkor előkészítheti egy olyan közszellem kialakulását, amely nélkül az újjáépítés csak rengeteg fáradsággal és rengeteg megtakarítható szenvedéssel járható és érhető el. T. Képviselőház! Ha ebből a szemszögből nézzük az iskolákat és mérjük fel az oktatás jelentőségét és lényegét, megállapíthatjuk azt, hogy a reakciós erők változatlan hevességű ellenzése és érvényesülése ellenére is ezzel az ellenhatással állandóan birkózva és küszködve, az oktatás mégis eljutott a kényszerítés korszakától a versenyelv korszakán keresztül, egészen a mai napig, amikor is a modern pedagógia már felhasználja, felkelti és ébrentartja a gyermek természetes érdeklődését és amikor a gyermek felé történő ismeretközlés már nem csupán kívülről történik, hanem belülről is folyik, a gyermek belekapesolódásával, a gyermek felkeltett természetes érdeklődésének, mint oktatási tényezőnek felhasználásával. Az iskola kétségtelenül és elvitathatatlanul minden nehézség és minden akadály ellenére is eljutott a nádpálcától, a pofozástói s a nürnbergi tölcsértől kezdve, a munkaiskoláig és a modern szemléltető oktatásig, s a tanítót, mint egyes személyt, felváltották a mechanikai eszközök és felváltotta a különböző munkatársak sokasága. A mi oktatási intézményeinknek ezen a téren, sajnos, még igen sok pótolni valójuk volt és van, mivel a reakciós erők nálunk sokkal jobban be vannak ágyazva, mint a demokratikus országokban; gazdasági lehetőségeink is sokkal szűkebbre vannak szabva, mint azokban az országokban, ahol erre és ezekre nézve általában nagyobb gazdasági lehetőségek állnak rendelkezésre, tehát sokszor egyébről, mint kísérletezésekről, igen sokszor pedig csak jószándékú, de annál értékesebb egyéni kezdeBh. ülése 1935 június 17-én, hétfőn. ményezésről, széles területeken nem beszélhetünk. Azért jelent nekünk különösen örömöt és azért örültünk különösen annak, amikor néhány évvel ezelőtt a filmet, mint oktatási eszközt a mi iskoláinkba, a mi oktatási szerveinkbe is bekapcsolták és nem kerestük a filmoktatás bevezetése kapcsán annakidején azt, hogy micsoda összefüggések, micsoda összeköttetések állnak ennek az új oktatási eszköznek bevezetése mögött, és nagy örömmel üdvözöltük különösen azt, hogy Budapest székesfőváros egy egészen új, egészen nagyszabású intézményt, a pedagógiai filmgyárat hívta életre, hogy ezen a területen a legmesszebbmenő igényekenek is elegst tudjon tenni. T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a film a legmodernebb taneszköz, s az oktatás minden ágában sikerrel hasznosítható és felhasználható. Az új nevelők, a pedagógia úttörői tehát joggal sorozták be ezt a nagyszerű találmányt az oktatásügy legfontosabb segítőeszközei közé és én joggal büszkélkedhetem azzal, hogy az új nevelők sorában annak a weimari Németországnak és annak a szocialista Bécsnek oktatói alkalmazták elsőízben ezt a taneszközt és csináltak elsőízben propagandát neki széles e világon mindenütt, ahol az oktatók és nevelők összegyűltek. Annak a weimari Németországnak és annak a szocialista Bécsnek oktatói tették ezt. amelyeknek népe ma a szellemtelenségnek és a kultúraellenességnek hadaitól van megszállva. A t. előadó úr arról beszélt, hogy az oktatófilmek nemzetközi kicserélésének gondolatát, illetőleg az errevonatkozó nemzetközi egyezménynek megszületését a római nemzetközi oktatófilm-intézet kezdeményezte. Helyesbíteném kell ezt a megállapítást, mert igenis ugyanazok, akik általában a filmoktatásnak az iskolába való bevitelét kezdeményezték, tehát a weimari németség oktatói és a szocialista Bécs oktatói voltak azok, akik kezdeményezték az oktatófilmek nemzetközi kicserélésének gondolatát. Ök voltak azok, akik nemzetközi fórumokon legelőször vetették fel egy ilyen egyezményterv megalkotásának szükségességét, aminek nyomán most az itt tárgyalt törvényjavaslat is megszületett. Ennek a törvénynek előmunkálatai tőlük indultak ki részben azért, hogy az ő úttörő munkájuk és az ő alkotásaik más országokba is eljuthassanak, részben pedig azért, hogy a nemzetközi együttműködésnek gondolata abban a vonatkozásban is teljes mértékben érvényesülhessen, hogy ők is átvehessék a más országok és más népek földjéről, néprajzáról, intézményeiről szóló filméket és azokat ők otthon a maguk oktató szerveiben és intézményeiben bemutathassák. Amikor tehát mi ezt a javaslatot elfogadjuk, ezekre a kezdeményezőkre gondolunk és a nemzetközi együttműködés jegyében állunk és dolgozunk, bár sajnos, nagyon kevés reményünk van arra, hogy Európának mai megmérgezett légkörében olyan oktatófilmek fognak nemzetközi kicserélésre kerülni, .." amelyek valóban ezt a nemzetközi együttműködést vannak hivatva szolgálni. Aki ma elmegy egy mozielőadásra, az szomorúan, sőt kétségbe esve kénytelen tapasztalni, hogy a kapitalista álomgyárnak, a filmnek giccses termékei mellett, például a híradókban, elenyésző kevés kivétellel, nem kap egyebet, mint a fegyvernek és a fegyverkezésnek esztelen dicséretét. Nem kap egyebet, mint a közvéleménynek beleringatását és beleszoktatá sát abba a hangulatba, hogy a világháború