Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

Az országgyűlés képviselőházának SU. ülése 1985 június 17-én, hétfőn. 77 rémségeivel nem zárult le még Európában az emberölések sorozata. És amikor a filmeket nézve, szemlélve a szigorú mozicenzorra gondolunk, eszünkbe jut, hogy ez könyörtelenül kivágja a cenzúrája alá kerülő filmekből a félméternél hosszabb csókjelenetet és az uralkodók tekintélyét veszélyeztető legkisebb gesztust vagy szót is, de válogatás nélkül vászonra engedi a díszfelvonulásokat és a háborús üvöltözést, akár egyik, akár másik diktatúrás országból kerül hozzánk ez a híradó. (Buchinger Manó: Megmérgezik az egész ifjúságot!) Most tehát, amikor az oktatófilmre gondolunk, várhatjuk-e vájjon azt, hogy az oktatófilmek válogatásánál működő eenzort másféle szellem, másféle mentalitás vezeti, és a gyermek és az iskola elé csak azt a filmet fogja engedni, amely az emberségességnek, a, kultúrának és a nemzetközi testvériség gondolatának szolgálatát fogja jelenteni? Ezzel a törvényjavaslattal és az egyezmény törvényerőre emelésével mi az oktatófilmek nemzetközi útját fogjuk megnyitni és megkönnyíteni. Nem tehetjük ezt tehát a nélkül a figyelmeztetés nélkül, hogy az oktatómunka alatt mi az építésnek és nem a rombolásnak feladatát értjük; az oktatómunka alatt a nemzetközi szolidaritás kiépítésének, kimunkálásának gondolatát értjük és nem állhatunk meg annál, hogy elméletileg most már szabad a pálya a nemzetközi oktatófilmek előtt, hanem beszélnünk kell arról is, vájjon eljutnak-e ezek a filmek oda, ahová szükségszerűen el kell jutniok. Legelső kérdésünk tehát a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a behozatal megkönynyítése csak tanügyi célokat szolgál-e, vájjon a behozatal megkönnyítése csak a tanügyi célokra behozott filmekre szól-e, vagy pedig az üzletszerű előadásokra szánt filmekre is! Ezt a kérdést azért kell feltennünk, mert fontosnak tartjuk az erre adandó választ. Ha csak tanügyi célokra engedélyezzük a filmek behozatalát, akkor sajnálatosan azt kell várnunk, hogy a költségek nem fognak eléggé repartirozódni, az iskolákra így feleslegesen sok költség fog hárulni, ezeket a költségeket pedig az eddigi gyakorlat szerint a gyerekekre, illetőleg a gyerekek költségeit fedező szülőkre hárítják. Ennek következménye csak az lehet, hogy az amúgy is végsőkig megterhelt szülők újabb és még elviselhetetlenebb terhet lesznek kénytelenek vállalni. A második kérdést nemcsak én, hanem valamennyien még ennél is sokkal fontosabbnak tartjuk. Ez a kérdés pedig az, hogy az oktatófilmek behozatalának megkönnyítése azt jelenti-e, hogy eljutnak majd ezek a filmek a népiskolába, főleg pedig a népiskolai tagozatnak azokba az iskolatípusaiba is, amelyekben erre a modern taneszközre a legnagyobb szükség van: eljutnak-e a tanyai és a falusi iskolákba? Kétségtelen ugyanis, hogy a tanyai és falusi iskolák tanulói előtt csaknem százszázalékig ismeretlen a világ; de ismeretlen előttük saját hazájuk, annak földje, néprajza, egész összetétele, rétegeződése is. Az utóbbi években, szünidőben, számtalanszor találkoztunk a főváros utcáin és intézményeiben falusi iskolák apró tanulóival, akiket azért hoztak fel ide, hogy megismerjék saját "hazájuk fővárosát, annak intézményeit, megismerjék annak szerepét, jelentőségét. De ha ezeket a kirándulásokat, ezeknek az apró kis falusi és tanyai gyerekeknek a főváros utcáin KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. való megjelenését közelebbről megtekintettük, sajnos, azt kellett tapasztalnunk, hogy ezek a kirándulások kivétel nélkül a tanító egyéni vállalkozásai voltak; tisztára a tanító egyéni agilitásától, egyéni ügyszeretetétől, munkája fontosságába vetett nagyszerű hitétől voltak függővé téye. A nagy többség, az ország sokezer falusi és tanyai iskolájának tanítói azonban nem jutottak el ahhoz, hogy felhozzák a gyerekeket Budapestre. Es a tanítótól ezt sokszor nem is lehetett rossznéven venni, hiszen saját egyéni bajai, gondjai annyira igény be vették, hogy a szünidő napjait és heteit az iskolai év bevégezte után nem fordíthatja erre a munkára és az iskolaév befejezése után befejeződött érdeklődése is a gyermek és egész munkaköre irányában. Pedig azt hiszem, nem is kell hosszasabban bizonyítgatnom, hogy ezekben az iskolákban az oktatófilmek alkalmazása, például a földrajz és a természetrajz tanításánál, az intézményeknek, a szociális gondoskodásnak, a néprajznak ismertetésénél, a tudomány népszerűsítésénél milyen rendkívüli jelentőségű, milyen utolérhetetlen hatású volna. Sajnos, a falu és a tanya nélkülözi a film előadhatóságának feltételeit és itt külön is fel kell hívnom a Képviselőház figyelmét arra az áramuzsorára, amely sötétségbe kergeti, sötétségben hagyja a magyar falvakat, a villanytrösztök kibírhatatlan egyeduralkodására, a yillanyfelszerelési tárgyak képtelenül magas áraira, ami a filmoktatás területén is legyőzhetetlen akadályokat jelent a falun és a tanyán. Mégis, amikor felvetem ezt a kérdést, amely eválhatatlanul szorosan összefügg az iskolai I oktatófilmek kérdésével, akkor arra kell felhívnom a kormányzatot, hogy a reformkorszaknak ezen a területén is meg kell találnia a bajok forrását. Ha valóban, építőpolitikát akarnak csinálni, és az építőpolitika eszközei közé be akarják sorozni ezt a legújabb és legmodernebb taneszközt is, akkor, amikor az áramuzsora területén végzett beavatkozó munkával megmentik a falu népét attól, hogy télidőben már 4 órakor kénytelen legyen abbahagyni munkáját és kénytelen legyen sötétségben virrasztani, ugyanakkor elérik azt is, hogy a belső és külső vándorlásra, külső országoknak és ismeretlen távoli vidékeknek megismerésére anyagi eszközök hiánya folytán, képtelen iskolásgyermekekhez közel jusson az oktatófilm, közel jussanak a kor eseményei, közel jusson mind az, ami másutt történik és az oktatófilmek odahozhassák helyükbe az időt és teret áthidaló képeket. Ezzel természetesen vele együtt jár, hogy emelkedik a gyermek érdeklődési foka, szélesedik érdeklődési köre és az a rengeteg érték, amely vitathatatlanul és elfogultság nélkül megállapítva is, megvan magyar népünkben, a legalsóbb rétegekben és a legalsóbb osztályokban is, érvényesülhet és hasznosulhat az egész közösség érdekében. Súlyos hiba volna belenyugodni és beleegyezni abba, hogy körülményeink között az oktatófilmek használata csak a középiskolákra szorítkozzék, amint ezt sajnálatosan említették a bizottsági ülésen. A középiskolai tanuló előtt sokkal több lehetőség nyílik meg arra, hogy azokat az ismereteket megszerezze, amelyeknek közvetítése az oktatófilm révén válik lehetségessé. A középiskolásoknak sokkal több lehetőségük és alkalmuk van megszerezni ezeket az ismereteket, mint a falusi és a tanyai iskolába járó gyermekeknek. Éppen azért szükségesnek tartom leszögezni azt, hogy a gazdasági nehéz12