Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

Az országgyűlés képviselőházának SU. ülése 1935 június 17-én, hétfőn. 63 megnevezni, de azzal adós maradt, hogy az a fiatal magyar munkás miből és mire nősüljön meg? Miből és mire alapítson családot és jövőt? Miből nevelje fel gyermekeit, akikkel be akarják népesíteni majd a jövő Nagy-Magyarországot? Ha a miniszter úr meglátta a probléma egyik felét, akkor lássa meg a másik felét is és mondja meg, miből, hogyan jusson munkához az a fiatal magyar munkás, aki dolgozni akar és nem húzódzkodik, nem idegenkedik a családalapítástól, csak akkor, ha ceruzát vesz kezébe és számolni kezd, csak akkor, ha lelkiismerete van és nem akarja a koldusok számát szaporítani. Tessék tehát a kormánynak a problémát egészben áttekinteni, a gondolatot végiggondolni! Ha fontos az, hogy az ifjú magyar munkásgeneráció családot alapítson és a jövő generáció alapjait megteremtse, hogy ezzel megteremtse egyben Nagy-Magyarország jövendő alapjait is, akkor tessék megadni számára a gazdasági és szociális lehetőségeket. Erről van szó, t. Képviselőház. Ebből a 15 millió pengőből, amelyet idelöknek, ebből a rézgarasból, amely a szükségletekhez képest valóban rézgaras, ezt a problémát nemcsak megoldani, nemcsak enyhíteni, hanem még csak megközelíteni sem lehet! (Szabó József: Kicsit enyhíteni azért lehet!) Éppen ezért megérdemli a kormány, hogy a munkásság^ vele szemben bizalmatlanul viselkedjék. Ezért nem tud a munkásság iránta felmelegedni, nem tud hinni az ígéreteknek, mert az Ígéretek beváltását nem látja. Ezért adok kifejezést én is ennek a bizalmatlanságnak és ezt a javaslatot fájdalommal, — mert hiszen, ha megfelelő javaslat volna, elfogadható volna — mégis vissza kell utasítanom, abból a szempontból, hogy ennél tízszer, húszszor messzebb kellene elmenni és ilyenl javaslattal kellene ideállni az ország elé, ez volna arányban a kormány ígéreteivel és az ország szükségleteivel. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott képviselőtársam igen szakavatott, alapos és tanulságos felszólalásában különösen megragadott az a rész, amikor felsorolta azokat a munkaalkalmakat és munkalehetőségeket, amelyeket meg kellene valósítanunk. Ezeket a munkaalkalmakat és munkalehetősé" geket, - - sajnos — mi is látjuk és tudjuk, hogy jó volna megvalósítani őket. Propper képviselőtársam azonban adós maradt annak a megjelölésével, hogy honnan vegyük rá a pénzt? (Propper Sándor: Ha biztosítanak, hogy hallgatnak rám, meg fogom jelölni!) Egy országban, ahol 1800 millió pengőnyi államadósság van, ahol deficites költségvetés van, talán mégis túlzás és elfogultság a munkaalkalmaknak olyan sorozatát felsorolni, amelyek az anyagi erők hiánya folytán ma megvalósíthatatlanok. (Weltner Jakab: Helyes adóreformot, akkor lesz pénz!) Mi is tudjuk, hogy mit kellene csinálni, nekünk azonban, — sajnos — számolnunk kell az adott helyzettel és a lehetőségekkel. Propper képviselő úr nagyon jól tudja, hogy ahol nincs pénz, ott — hiába — megáll minden tudomány és megáll bizony a munkaalkalmak és kereseti lehetőségek teremtése is. Ez, — sajnos — így van. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat kegy, hogy mi itt kegyeket osztogatunk, amikor a közmunkák megvalósítására szolgáló állami kölcsön egyik törvényjavaslatát terjesztjük elő. Nem tudom, honnan méltóztatik ezt venni, ez kötelesség, mit szívesen teljesítünk és boldogok volnánk, ha nem 15, hanem 150 millió, vagy ha tetszik, egy milliárd volna az az állami kölcsön, amelyet felvehetnénk munkaalkalmak megteremtésére, a szükséges munkák elvégeztetésére. Sajnos, szegények vagyunk, az egész ország leszegényedett, lerongyolódott. Nincs pénzünk. Ilyen körülmények között igenis, kötelességünknek ismerjük közmunkák végeztetését és erre kölcsön előteremtését is, de csak annyit, amennyit lehet és amennyit bírunk. Ilyen szegény költségvetés mellett, ilyen adósság és ilyen deficit mellett én a pénzügyminiszter úrnak igazán csak a legnagyobb elismeréssel adózom azért a cselekedetéért, hogy neki sikerült mégis ezt a 15 millió pengős állami kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot ideterjeszteni. Nagyon osztozom abban a felfogásában, hogy ne operáljunk örökké inségsegélyekkel és inségmunkákkal, mert ez lealacsonyító és szomorú jelenség, azonban én örülök, hogy legalább ezt is tudjuk adni, mert mindig attól félek, hogy egy szép napon ez is bedugul és akkor mi következnék? Nem kell ezt a kérdést olyan klasszikus magaslatról nézni. Az ország mindennapi nehézségeit ismerve és gondjait átérezve kell ezt megítélni. Különösen csodálom, hogy amikor kifogásolja az inségsegéiyt és az inségmunkát, ugyanakkor mintegy lándzsát tör a munkanélkülisegély mellett. (Propper Sándor: Az nem inségsegély, hanem törvényes jog volna!) Felolvasta a képviselő úr a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatójának a véleményét is, ő is azt mondja, hogy ez csak kisegítés és vigasz. Nem tudunk mást csinálni, tehát munkanélküli segéllyel próbálunk segíteni, mondja á Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója. Tehát ez is segély! (Weltner Jakab: Az inségsegély letöri a béreket és a fogyasztást meggyengíti!) Ahogyan az inségsegéiyt kifogásolom, éppen úgy kifogásolom a munkanélkülisegélyt is elvben, azonban be kell ismerni, hogy az államok nagy része kénytelen volt erre az útra rátérni. Különben örök vita, hogy mi a helyesebb: munkanélkülisegély adás a-e, vagy közmunkák útján munkaalkalmak teremtése. Éber Antal t. képviselőtársunk többször kifejtette már, hogy talán még közgazdasági szempontból helyesebbnek tartaná a munkanélkülisegélyt, mert annak határai vannak s nem adósít ja el esetleg annyira az államot, mint a közmunkák. Friedrich t. képviselőtársam volt az, aki azt mondotta: »Na na, nem igen hiszem, hogy így volna, hogy helyesebb volna a munkanélkülisegély, mint közmunkák létesítése által munkaalkalmak teremtése.« (Friedrich István; Az a fontos, hogy hasznos beruházásról van-e szó, amely önmagát amortizálja!) Hát azt aztán igazán nem tudjuk soha eldönteni, mi a hasznos beruházás és mi nem hasznos beruházás, mert ezt Friedrich képviselőtársam sem fogja soha sem abszolút biztonsággal meghatározni, a tudomány sem döntötte el, ez örök vita tár gya. Talán mondhatjuk azt, hogy hasznos beruházásokat kell létesíteni, azonban nem biztos, hogy ez tényleg hasznos is lesz, sőt utólag a legtöbb beruházásról még azt is be lehet majd bizonyítani, főleg pártpolitikai szempontból, hogy az a beruházás, amelyet végeztünk, nem volt hasznos. Amint tehát nem befejezett és lezárt kérdés sem a munkanélkülisegély, sem a munkaalkalmak, közmunkák . állami kölcsön 10*