Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

64 Az országgyűlés képviselőházának 3 segítségével való teremtésének a problémája, amely eladósodáshoz vezet, éppúgy nem lezárt kérdés, hogy mi hasznos és nem hasznos beruházás. Igen sajmálom, hogy amikor az Oti- és a Mabi-intézményekről szóló törvényeket elkészítettük, a baleset, betegség, özvegység, árvaság és öregség esetére való biztosítás mellett nem próbáltuk megvalósítani a munkanélküliség esetére szóló biztosítást is. Szerettem volna, ha annak idején ezt megcsinálhattuk volna, azonban kiderült, hogy már akkor sem volt erre pénzünk. így áll ez a kérdés a valóságban, tehát örülnünk kell, ha apró toldozással-foldozással valahogyan tudjuk vinni a mi megakadt gazdasági életünket és a mi szegénységünkben az állami és társadalmi rend biztosítása érdekében legalább segélyekkel tudjuk azokat a munkásokat segíteni, akik önhibájukon kívül kerülnek abba a helyzetbe, hogy nem dolgozhatnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, miután az a meggyőződésem, hogy amikor a magángazdaság és magántőke a gazdasági élet területén nem teljesíti a maga munkatermelő szerepét, szóval termelési feladatát és kötelességét, akkor, ha átmenetileg is, az állami és társadalmi rend megóvása érdekében az államnak kötelessége segítségére mennie a gazdasági életnek és kötelessége megfelelő támogatással felfrissítenie a gazdasági élet vérkeringését. Kétségtelen, hogy a munkanélküliség kérdése talán korunk egyik legnehezebb és legnagyobb kérdése. Az is kétségtelen, hogy ezt megfelelő módon mindezideig sehol nem tudták megoldani, és kétségtelen, hogy mi magunk a lehető legnagyobb gondok és nehézségek között próbáljuk ezt a kérdést megoldani. A magángazdaság és a tőke nem tudja ezt a kérdést megoldani, tehát -bizonyos, hogy a kormánynak és az államnak kell a gazdasági életnek segítségére sietnie és megerősítenie a gazdasági életet. Lehetetlen összetett kézzel nézni, hogy százezrek legyenek munkanélkül önhibájukon kívül. Ez kétségtelen. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy ma nálunk nemcsak az ipari munkások munkanélküliségéről beszélhetünk, hanem, amit túlsó oldalon — főleg szocialista részről — nem igen vesznek figyelembe, sajnos, egyre szaporodik a mezőgazdasági napszámosok és munkások munkanélkülisége is. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez már szinte ijesztő rém. Aki a falvakban jár, látja azt, hogy mennyien vannak a mezőgazdasági munkások és napszámosok munka nélkül. Régen, a boldog világban és boldog gazdasági viszonyok között, a földbirtokos megoldotta a munkáskérdést, mintegy saját maga a maga földjén. A földesúr, a gazdák, a földmívelési napszámosok és munkások ott a földön mégis^ megfelelő módon meg tudták oldani ezt a kérdést, volt munkaalkalom s nem volt akkora ínség. Ma azonban nagyot változott a helyzet. A mezőgazdasági termeivények ára harmadára csökkent, szörnyű közterhek nyomják a földet. Azonkívül az iparcikkek, a gyári iparcikkek ára szintén nagy súllyal nehezedik a mezőgazdaságra. Hozzájárultak két éven át a természeti csapások. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a mezőgazdasági napszámosok és munkások kenyerét biztosítani. Szörnyű baj, hogy ennek következtében h. ülése 1935 június 17-én, hétfőn. a termelés is megakad, mindenesetre a termelés is visszaesik. Sok helyen tapasztaltam egyes községekben, hogy mezőgazdasági munkások és napszámosok jelentkeznek, akik lisztért vagy kenyérért kérnek napszámot és a gazda kénytelen őket elutasítani avval, hogy pénzt nem tud adni, de lisztet és kenyeret sem tud, mert neki is csak annyi van, amennyi neki és családjának elégséges. Másutt magam láttam, hogy egy nagyobb földbirtokos, aki nagyszerű gazda, aki pár évvel ezelőtt még 20.000 pengőt adott ki évenként a munkásoknak a gazdasági munkára, ma alig 2j—300 pengőt tud kiadni és felibe — részbe adja ki a földjét. így magyarázható azután meg, hogy látjuk, mint tóiul a falu népe a főváros felé, mint * hagyja el a faluját, s a földjét és látjuk, hogy most, a munkaalkalmak idején is, milyen tömegével jönnek ide hozzánk képviselőkhöz, hogy Budapesten megfelelő munkaalkalmat és megélhetési lehetőséget teremtsünk nekik. Kétségtelen tehát, hogy a mi nehéz viszonyaink között a gyáripari munkások munkanélküliségén kívül még egy nagyon súlyos munkanélküliséggel kell megbirkóznunk. Ez a mezőgazdasági napszámosok és mezőgazdasági munkásság munkanélkülisége. Amikor ezt így látjuk, nekünk örömmel kell fogadnunk egy ilyen törvényjavaslatot, mely munkaalkalmakat teremt. Tudjuk, hogy a kormánynak az az álláspontja, hogy a munkanélkülisegélyt elvileg kifogásolja. Ez nagyon érthető még a szociálistapárt szempontjából is. Azt mondják, demoralizál, azt mondják, nem megfelelő, s én azt állítom, hogy ha nem megfelelő az ínségsegély, az ínségmunka,, akkor logikusan a munkanélkülisegély sem megfelelő. Mert az is segély. Egyébként maga a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főnöke is mondotta, hogy ez csak vigasz. Hát nem ez a megoldás! A munkásnak munka kell és nem segély. Ezek csak átmeneti segítségek. A segítség tényleg azon a tájon van, hogy megfelelő állami kölcsönnel közmunkát létesítsünk és munkaalkalmakat teremtsünk. Ez viszont megint elvezet a további eladósodáshoz. Nagyon óvatosan kell tehát bánni ezzel a kérdéssel, mert ha azután teljesen eladósodunk, az államháztartás egyensúlya megbillen, akkor azután nem lesz itt sem tőke, sem munka. / A pénzügyminiszter úr tehát igazán nehéz helyzetben van, hogy megtalálja azt az egyensúlyt, hogy valami munka is legyen és a toké se ijedjen meg és ne iramodjék el kötelezettségei elől, amelyeket a termelés területén teljesítenie kell. Nekem az a véleményem, hogy igenis, ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy munkaalkalmak teremtése által a munkanélküliséget enyhítse, de különösen alkalmas arra, — és ezt hangsúlyozom — hogy levezesse vagy enyhítse azt a meglehetősen bizonytalan, nyugtalan, izgatott hangulatot, amely — sajnos — odakint, különösen a falu népe között, a munkanélküliség következtében a munkások lelkében megvan. Ez a javaslat tulajdonképpen az állami és társadalmi rendnek az önvédelme és ez a javaslat nemcsak annak áll érdekében, aki kap, hanem annak is, aki ad. Mi, polgárok a magántulajdonon alapuló kapitalista társadalmi és gazdasági rend elvi alapján állunk. (Malasits Géza: Eendben van, de akkor legyen is magántulajdona mindenkinek!) Mondom, mi ezen az alapon állunk, és