Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-34
62 Az országgyűlés képviselőházának 3h. ülése 1935 június 17-én, hétfőn. is megterhelik és a cselekvő kapitalizmust is megterhelik, mert annak is hozzá kell járulnia a járulékokhoz, de summás an sem vész el ez a pénz, mert hiszen summásan folyik vissza a gazdasági életbe az a pénz, amelyet a munkanélküliek számára kifizettek. A jelenlegi kormányt megelőző kormány népjóléti minisztere, akkor még nem volt reformkorszak, de bizonyos érzés és érzék mégis mutatkozott ezen a téren; meghagyták még a népjóléti minisztériumot is, Ernszt Sándor népjóléti miniszter úr 150.000 pengőt folyósított munkanélküliek támogatására és ha a t. magyar kapitalizmus, amely igen fürge tud lenni akkor, amikor szociális lépések leszereléséről van szó, nem állította * volna meg ezt a folyamatot, azt hiszem, ma már volna jól kiépített munkanélküli biztosítási rendszerünk. A vál" tozás csupán annyi, hogy a régi feudális 'kormányzati rendszer, tehát azt, amit a feudális kormányzati rendszer jónak látott megindítani és nem tehet róla, hogy megakadályozták, megállították, azt talán a reformkormányzat magáévá tehetné és megpróbálhatna ezen a téren is elindulni, megpróbálhatna ezen a téren valamit alkotni. Ha a mezőgazdaságot lehet támogatni, ha tudnak 174.000 különböző típusú gazdaságot védetté tenni és az adósságok súlya alól mentesíteni, vagy legalább is rajtuk enyhíteni, nem tudom belátni, hogy miért ne lehetne azokat a munkanélkülieket is védetté nyilvánítani, akik szintén nem a saját hibájukból kerültek a gazdasági lehetetlenülés helyzetébe, hogy nem tudnak munkát kapni. Annyival inkább kellene a sorrendet megváltoztatni a munkanélküliek javára, mert hiszen a munkanélkülieknél nem arról van szó, hogy lassabban fognak ezentúl gazdagodni és lassabban fogják vagyonukat szaporítani, hanem arról, hogy fenn tudják tartani életüket. A nagybirtokosoknál ugyanis csak arróL lehet szó, hogy ezentúl lassabban gazdagodnak, rosszul megy nekik, lassabban gyűjtik a vagyont, esetleg megáll a vagyongyűjtés 1 egy időre, de a munkanélküliek számára a segélyezés magát az életet jelenti, a munkanélkülieknek szükségük van a segélyezésre életük fenntartása céljából. En azt hiszem, hogy annak, aki a munkanélküliek pénzbeli támogatását, a törvényes, kötelező munkanélkülibiztosítás intézményének létesítését elgáncsolja, aki ezt a gondolatot elveti, annak sejtelme sincs az ipari termelés jelentőségéről és a munka értékéről. Nagyon csodálkozom például Müller Antal képviselőtársunk megállapításán, aki ugyancsak ennél a javaslatnál szólva, azt mondotta, hogy a mun'kanélkülisegély lealázó valami. A törvényes jog megszerzése és igénybevétele szerinte lealázó. Nem ez a lealázó, t. Képviselőház. Lealázó és megszégyenítő az alamizsnálkodás, lealázó és megszégyenítő a mai helyzet, amikor a teremtés büszke katonáit odáig aljasítják le, hogy törött pléh fazékkal állnak oda a népkonyhák elé és várják, amíg megkapják azt a Sipőcz-levest és viszik haza a családjuknak. Az a lealázó, amikor szeretetcsomagokat osztanak széjjel. Es még lealázóbb, amikor egyes pártok ezt a jótékonykodást kortescélokra használják fel. (Szabó József: Ez demoralizáló!) Ez a lealázó, ez a megszégyenítő, és ez ellen minden becsületes embernek küzdenie kell. De nem lealázó az, ha törvényben biztosítanak jogokat, ha törvény szerint megszereznek jogokat és a törvény keretein belül érvényesítenek ilyen jogokat. Nem tudom, látták-e már az urak reggel egy proletárhajlék életének elindulását. Tessék egyszer megnézni. Lealázó és megszégyenítő az, hogy a proletár és kispolgári családok hogyan kezdik meg reggel az "életet, amikor az apróbb gyermekek félmeztelenül elmennek a villamos-megállóhelyekre koldulni, amikor a nagyobb gyermekek hajnalban felkelnek és elmennek újságot kihordani, amikor a családanya elmegy a gyárba nehéz munkát végezni garasokért, és amikor az erős férfi — mert nem kap munkát — kénytelen odahaza maradni, krumplit hámozni, krumplilevest főzni, pelenkát mosni, házimunkát végezni. Ez a megszégyenítő, ez a lealázó, ez az, ami ellen küzdeni kell, nem pedig a munkanélküliek rendszeres, törvényes támogatása. T. Képviselőház! Az ipari munka értékét nem szabad lebecsülni, vagy figyelmen kívül hagyni. Jól tudom erre a stereotip választ: a világért sem becsüljük le, sőt nagyrabecsüljük. Lehet, hogy a vállalkozás, a kapitalizmus szemszögéből valóban nem becsülik le. De az ipari termeléssel szorosan összefügg az ipari munkás élete és életszínvonala. Ha tehát figyelmet fordítanak erre a problémára, akkor ezt a részét is meg kell látniok. E héten voltunk egy gyárszemlén. Az ország egyik legjelentékenyebb gyárát szemléltük meg. Az egész Képviselőház és Felsőház meghívást kapott erre a szemlére. Néhányan ki is mentünk. Nem túlsokan. A Felsőház és a Képviselőház tagjai közül mintegy 30—40-en jelentek meg ott a gyárban. En végtelenül örültem annak, hogy az urak, akik a munka birodalmával nincsenek annyira tisztában, hogy közelebbről ismernék, végre látták közvetlen közelről... Elnök: Kérem a képviselő urat, — másodszor figyelmeztetem — hogy méltóztassék a naj pirendeii lévő, a közmunkák céljaira" szolgáló állami kölcsönnel foglalkozni. Propper Sándor: Igen. T. Képviselőház! Ott láthatták az urak azt, amit egyébként tudniok is kell, hogy az ipari termelésnek rendkívül nagy iontossaga van. Nagyon fontos természetesen az agrártermelés is, hiszen a földanya, — ahogy nevezni szokták — minden életnek alapja és forrása. Amíg azonban a föld minden nagyszerű és csodálatos tulajdonsága ellenére is csak egyszer ad egy esztendőben életet, addig az ipari termelésben minden perc meghozza a maga hozamát, a gépnek minden mozdulata, a munkás karjának minden lendülete minden percben szaporítja a nemzeti vagyont. Ezt a lehetőséget nem szabad elhanyagolni és nem szabad elmulasztani. De van még egy szempont: hogyan függ össze a munkáskérdés a revízió kérdésével 1 ? Ez önöket talán elsősorban és elsőfokon érdekli. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem tartozik ide!) A Gyosz. június 14-iki közgyűlésén, ahová meghívták a kormányt is, megjelent Bornemisza miniszter úr. Rövid beszédet mondott, amelynek befejező passzusa a következőképpen szólt (olvassa): »Nemcsak az intelligenciára, hanem a fiatal munkástársadalomra is gondolok, mert ezeknek a megsegítése tulajdonképpen nemzeti jövőnk megalapozása. Minden egyes munkással, akit hozzájuttatnak ahhoz, hogy megnősüljön, a jövő Nagy-Magyarország felépítéséhez egyegy követ hengergetnek.« Ezt mondta a reform-kormány egyik minisztere, akit reform-miniszter névvel szoktak
