Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

54 Az országgyűlés képviselőházának a feliratkozásokból, hogy a kormány pártja a kormány javaslatának védelmére kelne, így indíttatva érzem magam a kereszténypárt részéről a javaslat védelmére kelni. Ha nem is elégít ki minden igényt vaslat, mindenesetre védelemre szorul és mindenesetre megszavazást igényel, mert benne olyan szükséglet kielégítése eéloztatik, mely szükséglet a mi pártunk részéről állandóan sürgetett javaslatok között foglal helyet. Mi sürgettük állandóan a közmunkák megindítását, mi sürgettük évtizedeken keresztül ' azt, hogy munkaalkalmakat kell teremteni. Ennek következtében, ha nem is elégít ki minket ez a javaslat, amely előttünk fekszik és ha tökéletesen nem is fedi a mi óhajainkat, igényeinket, mindennék ellenére ellene szavazni a magunk részéről véteknek tartanok, mert a legszerényebb kezdés is megérdemli, hogy azt bátorítással és a magunk részéről való elfogadással támogassuk. Ez a javaslat egy kissé lakonikus javaslat, nem mondja meg, hogy tulajdonképpen az a 15 millió pengős összeg, amelynek felvételét kölesönnel méltóztatnak biztosítani kívánni, mire fog fordíttani. Egyáltalában nincs benne sem a javaslatban, sem az indokolásiban, de a pénzügyminiszter úr sem volt szíves a javaslat vitája előtt à Házat tájékoztatni legtávolabbi formában sem arról, vájjon ennek a törvényjavaslatnak a 15 milliójával mit kíván kezdeni? En ezt a magam részéről a parlamentáris kötelesség megszegésének tekintem. A parlamentnek tudnia kell, hogy ezt az összeget mire szavazza meg, még akkor is, ha a pénzügyminiszter úr kizárólag bizalmi alapra helyezkedik. Pénzügyi természetű javaslatnál, bizalmi alapra helyezkedésnél is, igenis, ennek a pénzügyi természetű javaslatnak a célját, szándékát, felosztási és juttatási módját a Házzal ismertetni kell. Mi enélkül csak találgatásokra vagyunk utalva. Nem tudjuk megítélni azt sem, hogy a jelzett célok elérésére ez a 15 millió pengő sok-e vagy kevés, elegendő-e avagy felesleges. Nem tudjuk megítélni tehát ennek a pénzügyi természetű javaslatnak a pénzügyi számértékét viszonyítva azokhoz a munkaértékekhez, amelyekhez ennek ellenében a közület, a közösség jut. Mi ezt a 15 millió pengőt elégtelen összegnek tartjuk és azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is elégtelen összegnek tartja. Quid hoc ad tantam sitim? Mi ez a 15 millió pengő ahhoz a nagy munkanélküliséghez, amely az országban általánosságban van? Mi ez a 15 millió pengő a munkásság munkanélküliéinek kereseti viszonyaihoz képest, mi ez a 15 millió pengő az iparosság, a kereskedelem és a szellemi foglalkozásúak nagy munkanélküliségéhez képest? Ezt a 15 millió pengős összeget csak olyannak lehet tekinteni, mint amikor tüzes vasra vízcseppet cseppentünk rá, amelytől a tüzes vas nem hűl ki, legfeljebb az a vízcsepp párolog el. Elnök (csenget): Petrovácz Gyula képviselő úr beszéde elején a tanácskozásképesség megállapítását kérte. Miután a Ház nyilvánvalóan nincs tanácskozásképes számban jelen, az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Felkérem vitéz Miskolczy Hugó jegyző urat, számolja meg a jelenlevő képviselő urakat. Síi-, ülése 1935 június 17-én, hétfőn. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (megszámlálván a jelenlévő képviselőket); Negyvenöt! Elnök: Miután a Ház a házszabályok szerint tanáeskozásképes, felkérem Petrovácz képviselő urat beszédének folytatására. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Annál az összegnél, amelyet a pénzügyminiszter úr ennek a javaslatnak a tengelyébe állított, ennek a tizenöt milliónak a megítélésénél - a magam részéről összehasonlítást csinálok azzal az összeggel, amelyet a székesfőváros állít az ő munkaalkalmak teremtésére irányuló beruházási programmjának a tengelyébe. A székesfőváros 21 millió pengőt állapított meg erre, tehát a főváros a szükséges munkaalkalmakra, a fővárosban a munkanélküliek foglalkoztatására szükséges közmunkák megindítására 21 millió pengő áldozatot kíván hozni, holott a székesfőváros csak egynyolcadrésze az országnak; itt tehát nyolcszor ekkora összeget szerettünk volna a pénzügyminiszter úrtól látni, hogy az arány a főváros és az állam között meglegyen. Ez a nyolcszoros arány azonban éppen fordított arányban, egy kisebb összegben jelentkezett. Huszonegy milliós fővárosi beruházás mellett tizenötmilliós állami beruházást a magunk részéről feltétlenül nem tartunk elegendőnek! És még e mellett a székesfőváros 21 milliós beruházásánál megkívántatott a felügyeleti hatóság részéről, hogy azt a legrészletesebben indokolja, taxatíve sorolja fel és minden százezer pengős tétel vita tárgya is lehetett ennek az összegnek a felhasználásánál. Ezzel ellentétben az itt felveendő tizenöt millió pengős kölcsönről a parlamenjí semmiféle tájékoztatást nem kap, (Rupert Kezső: Üj rendelkezési alap!) a parlament nem tudja, mire használják fel, nemcsak hogy százezer pengős tételekről | nem tud a parlament, de nagy vonásokban sem tudja, mire használják fel ezt az összeget. Ezt tehát a magam részéről a parlamentarizmus érdekében vagyok bátor kifogásolni. Igaz, hogy a költségvetés 780 millió pengős tételében szintén van 13 millió pengő beruházási jellegű összeg, ez azonban már csak a múltban végzett beruházások kifizetését jelenti, nem pedig új munkát. A munkaalkalmak tehát az állami költségvetésből úgyszólván tökéletesen ki vannak kapcsolva és csak ez a 15 millió pengő az egyedüli összeg, amely munkaalkal1 mak teremtésére fordíttatlk., Pedig a választások alatt nem szűkölködtünk a munkaalkalmak teremtésének ígéretében. Ennek a jelszónak már régen szakálla nőtt, olyan öreg. (Váry Albert: Ne személyeskedj! — Derültség.) Es amikor ennyire jelszó volt a választások alatt a beruházások, illetőleg a munkaalkalmak teremtése, akkor egy ilyen szerény 15 millió pengős összeget mindenesetre elégtelennek kell tartanunk. Ez gyenge lépés, de mégis olyan lépés, amelyet helyeselnünk kell, amelyet el kell fogadnunk, s a vivat sequens! — felkiáltással meg kell szavaznunk minden körülmények között. Mélyen t. Képviselőház! A mi korunk legnagyobb problémája a munkanélküliség kérdése. Ez nem magyar probléma, nem nemzeti probléma, de nem is európai probléma, (Propper Sándor: Sehol annyit nem találunk, mint nálunk!) ez világprobléma. Amerikában a munkanélküliség éppenúgy dühöng, mint a kontinens minden művelt államában, s a különbség közöttünk csak az, hogy míg amazokban egyik komoly és erőteljes lépés a másik után történt