Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

Az országgyűlés képviselőházának S a munkaalkalmak teremtése céljából és a munkanélküliség kizárására, addig nálunk ez az első kezdő lépés. (Müller Antal: Az első fecske!) Ez először történik idáig a mostani kormányzat óta» s ennek enyhítéséről eddig kizárólag a székesfőváros gondoskodott csupán. Ez a legakutabb kérdés, s ezen a kérdésen úrrá kel] lenni akkor is, hogy ha T— amint ma a statisztika mutatja — a munkanélküliség némileg csökkent, mert egy bizonyos fokig a magángazdálkodás felszívja már a munkaerőket, de ezt egyelőre csak múló jelenségnek tartom, amely jelenségre biztonsággal felépíteni egy közgazdasági tételt nem lehet. 190.000-re becsülik a munkanélküli munkások .számát, beleértve a mezőgazdasági munkanélküli munkásságot is. De nincs benne ebben a statisztikában a munkanélküli iparosok és kereskedők ugyancsak sok tízezret kitevő tömege, nincs benne a szabadfoglalkozási pályákon lévő ügyvédek, orvosok és mérnökök igen nagy kontingense, akiknek munkanélkülisége éppolyan káros az országra, mint a fizikai munkásoké, mert minden kéz, amely dolgozhatnék, de nem dolgozik: nemzetgazdasági veszteséget jelent s ez nemcsak az illető egyénnek, hanem az egész országnak az ügye. S hogy a legfájóbb munkanélküliséget is megemlítsem: a legnagyobb munkanélküliség az ifjúság reménytelen munkanélkülisége. Az a kormány, amely reformokat ígér, s amely reformokat akar alkotni, a diplomás ifjúságot nem hagyhatja abban a. szituációiban, amelyben ma van. A munkaalkalmak teremtését tehát mindig méltóztassék összekapcsolni azzal a gondolattal, hogy ebből a közmunkából csak az kaphat részt, aki viszont kötelezi magát, hogy egy vagy két százalékban, vagy megfelelő százalékarányban, a diplomás ifjaknak szintén kenyeret nyújt. Ezt mi megkezdtük már a székesfővárosnál. Minden útépítési vállalkozó, aki a fővárostól munkát kap, tartozik a munka arányában, egy vagy két diplomás mérnököt alkalmazni. Ez alól nem térhet ki a kormányzat sem. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Megcsináltuk, százegynéhány mérnök van két év óta az útépítéseknél alkalmazva!) Miniszter úr, örülünk neki, de azért állandóan sürgetjük, mert nem hagyhatjuk szó nélkül, nehogy meg méltóztassék feledkezni róla; ezek olyan tényezők és olyan tételek, amelyeket nem lehet eléggé ismételni, hogy feledésbe ne menjenek. Ebben a nagy munkanélküliségiben nemcsak azt a nagy nemzetgazdasági kárt látom, amelyről az előbb beszéltem, hanem rendkívüli lelki kárt is látok, mert az a kálvária, amelyet egy munkanélkülinek kell járnia addig, amíg munkához jut, az ő lelkét is tökéletesen tönkreteszi. A munkakeresőnek az a sok megalázkodása, amellyel kénytelen számolni; a sok hajszának szégyenletes, sok kálvária-állomása, a gazdasági lezüllésnek^ az a mértéke, amely lassanlassan minden értékétől megfosztja magát annak reményében, hogy munkát talán a jövő héten képes kapni; a családi élet lezüllése, mert a munkanélküliek legtöbbször szét is válnak, mert nem tudnak becsületesen megélni; az öngyilkosságoknak az a sorozata, amelyet most szinte szériákban látunk, ez mind olyan lelki, olyan • erkölcsi kár, amit a munkanélküliség okoz és ami ellen nincs más mentség és remédium, csak a munkaalkalmak 'biztosítása. Mert az üres gyomor nagyon rossz tanácsadó. Különösen akkor, ha a tanácsot üres fejnek adja. Ezek a kérdések a mai kor kérdései közül legU. ülése 1935 június 17-én, hétfőn. 55 elsőrendűek. Nem lehet ezzel a kérdéssel sokáig várakozni, mert nem lehet holnap csatát nyerni azzal, aki ma éhen hal. Nekünk gondoskodnunk kell azonnal, még most a nyáron a munkaalkalmak megindításáról és nagyon szeretném, ha a pénzügyminiszter úr azzal felelne nekem, hogy igenis, gondoskodom, mert az erre vonatkozó Összes tervek már készen állanak, gondoskodom, mert az árlejtések megtartattak, a munkákat holnap meg lehet > kezdeni, csak méltóztassék a Háznak ezt a javaslatot megszavazni. így biztos volnék abban, hogy ez a 15 millió pengő holnap-holnapután, vagy egy-két hét múlva belekerül a közgazdasági élet vérkeringésébe. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Már előleget adtam rá, megindult-) A mezőgazdaságban ma már alig lehet jelentősebb munkaalkalmat teremteni- A mezőgazdaság különösen a gazdasági gépek elterjedésével egyre inkább veszti felszívóképességét mint munkaalkalomteremtő tényező, úgyhogy feltétlenül szükséges, hogy az ipari népesség szaporodásával a fokozódó bajokon ipari munkaalkalmak teremtésével segítsünk, (Gr. Festetics Domonkos: Nem áll! Hát a falun éhenhaljanakl) mert ez kölcsönhatásánál fogva az értelmiség munkanélküliségén is tud valamit segíteni. Ezenkívül inségmunkákat kell teremteni, nemcsak a fővárosban, hanem azok részére is, akiknek a mezőgazdaság nem tud munkát adni s akiknek képességei viszont más irányban kamatoztathatók. (Gr. Festetics Domonkos: Ha a mezőgazdaságon segítenek, akkor az tud munkát adni!) Mélyen t. Képviselőház! Ezekben a kérdésekben egyetlen deka igazság többet ér, mint akármekkora porhintés. Nekünk effektív és tényleges, komoly munkaalkalmakat kell ebből a pénzből teremtenünk. Azt a jelszót egyébként, amelyet a termelésben most hallunk, hogy »munkát és kenyeret!«, nem engedjük át az uszítóknak. Nem akarjuk átengedni a kommunistáknak- Ezt a »munkát és kenyeret!« f jelszót mi követeljük innen, a kereszténypárt óldaláról és a keresztény igazság és az evangéliumi szeretet nevében követéljük azonfelül, hogy mint nemzetgazdasági és erkölcsi kárt is állítsuk a t. Ház színe elé. Mi a keresztény szeretet politikáját követeljük és ennek nevében és ennek jegyében védelmezzük és szavazzuk meg a miniszter úr javaslatát. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Eddig a kormány gazdasági és szociális politikájában meglehetős hiányok voltak. A gazdasági védelem nagyon egyoldalú ,volt. Úgyszólván kizárólag a mezőgazdaság irányában nyilánult meg. Ipari irányban, kereskedelmi irányban, a szellemi munkanélküliség irányában gazdasági védelemnek jeleit nem igen tapasztaltuk. De természetes, hogy ezek éppen úgy védelemre szorulnak, mint amazok és természetes, hogy nekünk, városi képviselőknek a városi szegénységnek ezeket a nehézségeit is figyelmébe kell ajánlanunk a kormánynak. A magyar közgazdaság nem viselkedik úgy ezekben a napokban, mint ahogyan a magyar közgazdaság tényezőinek viselkedniük kellene. Azt merném állítani, hogy a magyar közgazdaságnak igen jelentős része nem áll sem keresztény, sem nemzeti alapon. (Malasits Géza: Kapitalista alapon áll!) Nem ismeri a keresztény igazságokat és nem ismeri köteles ségét a nemzet iránt. 9* / '.