Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

588 Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1985 november 8-án, pénteken. osztályú jegyet, azután kilométerenként 54 fillért kell fizetni. A végén egy ilyen kiszállás esetében ki fog jönni 38 pengő kiadás, plusz fuvart kell fizetni, ez ki fog tenni másik 30 pengőt. Kimondja továbbá a rendelet, hogy a rendőrhatósági tisztviselő részére kell még fizetni 6 pengőt és a többi dijakat is mind a tisztviselők részére állapítja meg. Kifogásolom, hogy a tisztviselők részére legyenek megállapítva ezek a díjak. Az fog történni ennek alapján, hogy megállapítják a kihágást és ki mondják, hogy a főszolgabírónak fizessen az illető 12 pengőt, a rendőrnek ennyit, a fináncnak ennyit, szóval névszerint van megállapítva, hogy kinek kell fizetni. Ez destruáija a magyar közigazgatást. Nem szabad megen gedni azt, hogy azért, mert valaki kihágást követ el, a rendőrtisztviselő kapjon 12 pengőt, vagy 6 pengőt, úgyis meg lehetne ezt oldani, amint a bíróságoknál van, ennek összegszerű lényeges leszállításával azt mondani, hogy költségekre és nem tüntetni fel azt, hogy kinek és mennyit kell fizetni. Vártuk ebben a bortörvényjayaslatban a bor szabad forgalmának bevezetését, vártuk volna az italmérési engedélyek 'körül való nehézségek leépítését, az italmérési rendszer re vízióját, vártuk volna a borfogyasztási adó teljes megszüntetését, és vártuk volna ebben a javaslatban az exportkérdés megoldását. Igen t. Ház! Tekintettel arra, hogy a szesztörvényjavaslat ninos itt, tisztelettel kérem a miniszterelnök urat és a földmívelésügyi miniszter urat is, méltóztassék ezt a leendő bortörvényt csak akkor életbeléptetni, amikor majd a meghozandó szesztörvény is életbelép, hogy a két törvény együttesen lépjen életbe. Tudniillik annyira összefügg a kettő, hogy én az

?

életbeléptetési szakaszhoz azt kívánnám hozzávenni, hogy akkor lépjen életbe ez a, törvény, amikor a szesztörvény életbelépett. Legyen szabad itt a miniszter úr figyelmét felhívnom ezzel kapcsolatban a rézgálickartelre. Az idén, mivel, hála Istennek, nagyon jó idő volt, nem kellett sok rézgálic. A rézgáliekartelnek most rendelkezésére áll 500 vágón rézgálic, amely kimaradt a múlt kampányból. Hiába kérnek most rézgálicot a, rézgálickarteltől, nem ad, mert emelkedik a réz ára. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, méltóztassék elegendő rezet ennek a rézgálicnak részére lekötni, mert a jövő kampányban meglesz a lehetősége annak, hogy éppen a kétszeresét fogjuk fizetni a rézgálioért, mint az idén, részben a réz emelkedése folytán, részben pedig a rézgálickartel előttünk nagyon ismert spekulációja folytán. Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy most egy kicsit áttérjek a szeszügyre — nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr jelen van — és elmondhassam azokat a megoldási lehetőségeket, amelyeket látok és hogy miért szeretnők mi már több, mint 10 esztendeje, 1921 óta, amikor ez a szeszkartel megalakult, azt, hogy ne volna és miért kellett volna- azonnal agyonnyomni és meg se csinálni ezt a szeszkartelt. A szeszkartemek az a szokása, hogy nem maga áll ki teljes mellel, hanem mindig előre tolja a mezőgazdasági szeszt. A mezőgazdasági szesz az a fedezet az ipari szesz javára, amelynek hátán igyekszik mindig érvényesülni. Nem mondok egyebet, itt van a Kosta című lap. Ez a Rosta című lap az országos mezőgazdasági kamarának olyan félhivatalos lapja, legalább is annak tekinti magát és ez a Rosta című lap, persze aláírás nélkül, nincs, aki vállalni tudja érte a felelősséget, azt mondja: »A mezőgazdaság egyik termelési ágának sérelmét a másik rovására orvosolni nem lehet.« Ez iaz újság éppen úgy, mint az ipari szesz, azt szeretné mondani, hogy a borgazdasági érdekek a mezőgazdasági szeszérdekekkel összeütköznek és a borgazdasági érdekek csak a mezőgazdasági szesz rovására elégíthetők ki a szesztermelés, az ital- és fogyasztási szesz ügyében. A miniszterelnök úr nem egyszer hangoztatta vidéki beszédeiben, de az összes pénzügyminiszterek is, akik eddig voltak a legutóbbi 10 esztendőn belül, kivéve Hegedüst, azt mondották, hogy ezt a kérdést meg kell oldani és még mindig nem oldódott meg és az ipari szesz itt áll és mielőtt szóba került volna, mielőtt a Ház elé jött volna a bortörvényjavaslat, már a mezőgazdasági szesz hátán igyekszik ezt a törekvést megfúrni. Azt mondja egy barátom, hogy ezzel az ipari szeszkérdéssel nem szabad foglalkozni, inert ez olyan, mint Tutankamen fáraó sírhelye, aki ehhez közeledik, azt borzasztó nagy csapás éri, {Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Akkor bennünket nagy csapás fog émi!) És tényleg így is van és ezt a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, mert aki ehhez a szeszkérdéshez hozzányúl, tanú rá Ivády Béla volt földmívelésügyi mi niszter úr, hiába méltóztatik tiltakozni, mélyen t. képviselőtársam, ez így volt, megállapítottam akkor. Tudom azt, hogy illik a képviselő úrnak azt mondani, hogy nem úgy volt, de így volt. Először a motalkószesz árának felemelését, amelynek ellensége volt Ivády Béla t. képviselőtársam akkbr. amikor a 33-as bizottság elé került, — ez volt 1931-ben vagy 32 ben — a 33-as bizottság el is utasította. Akkor egy másik, jobban informált 33-as bizottságot hívtak össze 3 nap múlva s ez a jobban informált 33-as bizottság egy szótöbbséggel meg szavazta. Azután közvetlenül rá három napra Ivády Béla volt földmívelésügyi miniszter úr visszaadta a megbízatását. (Ivády Béla: Semmi köze nem volt a szeszhez, megnyugtatom!) Itt van Korányi Frigyes. 1921-ben, amikor megcsinálták az 1921:VIII. tc.-et, amelyben az ipari szesztől megvonták a kontingenst. Korányi megbukott. Jött Hegedüs és Hegedüs megcsinálta az 1921 : XLÍ. tc.-et. Csodálatos, hogy akkor ez a Képviselőház tele volt gazdáképviselővel, (Egy hafftg jobbfelől: Két szónok volt, aki hozzászólt!) s ezek a gazdaképviselők belementek ebbe a lehetetlen dologba. Ez sem volt rendes munka, nemcsak abban, hogy megkapta az ipari szeszérdekeltség a lehetőséget, hogy szeszt kifőzhet, hanem abban is, — nem mondom, hogy az ipari szeszérdekeltség — hogy csúnyán becsapták a mezőgazdasági szeszt. A miniszterelnök úr nagyon sokszor kijelentette, hogy itali szeszt, fogyasztási szeszt csak gyümölcsből lehet előállítani. Ugyancsak kijelentették többen a miniszter urak és ez mit jelent? Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Stud 1935 augusztus 4-en megjelent számából meg tudjuk állapítani, hogy 26.400 hektoliter fogyasztási szesz volt 1933/34-ben, s ezt a fogyasztási szeszt kellene elvenni az ipari szesztől. Ez a gyakorlatban nem olyan rettenetes dolog, mert a fogyasztási szesz, illetve a borpárlat mennyisége, amelyet 1933f34hben főztek ki, 4583 hektoliter, borpárlattal együtt 30.000 hektóra megy fel. Most a helyzet az, hogy az 1921 : XLI. te. megállapított egy 240.000 hektoliteres termelési keretet. Most ebből a 3. § szerint 160.000 hektó-