Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. liter a mezőgazdasági szeszé, 80.000 hektoliter az •Ipari szeszé s itt jön az eredendő bűn, amelyet az úgynevezett Lex Hegedüs csinált. 1921ben az ipari kontingens 56.000 hektoliter volt. E helyett kapott 80.000-et, tehát kapott 24.000-rel többet, azt, amit én most el akarok tőle venni. (Klein Antal: Kártalanítás!) Az előbbiért kapott kártalanítást, még külön kapott pénzeket, megfizettette magát és felemelte 56.000 hektoliterről 80.000 hektoliterre, ami 24.000 hektoliter többletet jelent. Ezt csinálták a mezőgazdasági szesszel és éppen azért és borzasztóan csodálkozom azon, hogy a mezőgazdasági szesz — ha szabad ezzel a csúnya szóval élnem, hogy perverz házasság — olyan jó viszonyban van az ipari szesszel. (Klein Antal: Kényszerházasság!) A képviselőtársam ezt úgy mondja, hogy kényszerházasság, én ezt úgy mondom, ahogyan gondolom, hogy olyan nagyszerű viszonyban vannak. Később ki fogom fejteni, hogy ez a nagyszerű viszony mibe kerül, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes! Halljuk!) A mezőgazdasági szeszkontingens volt 1920/21-ben 191.000 hektoliter, és ebből lett 160.000. Redukálták ezt a szeszmennyiséget 31.000 hektoliterrel — bár Klein képviselőtársam jobban tudja — anélkül, hogy valamit fizettek volna ellenértékül. Ők felemelték a szeszkontingenst, pénzt kaptak, a mezőgazdasági .szeszhez is 31.000 hektoliterrel kevesebb kontingenst kapott és nem kapott semmi néven nevezendő kártérítést. Ez a házasság, amely ilyen csúnyán kezdődött, még a mai napig is tart. Es mi történt? Az történt, hogy a két legnagyobb szeszgyár, a Leipziger szeszgyár és a győri szeszgyár, amelyeknek 15—16.000 hekto^ literes kontingensük volt, ebiből a 80.000 hektoliterre felemelt kontingensből 31—32.000 hektolitert kapott fejenként, a kettőnek együtt tehát a 80.000-ből 63.000 hektoliteres kontingens jutott, •Méltóztassék megengedni, hogy kifejtsem, mennyit keres ez az ipari szesz, mert az is érdekes, hogy mit kerestek ezek tíz év alatt, mit vittek el a magyar közgazdasági élet zsebéből minden fejfájás nélkül. Az adatokat nem én találtam ki, hanem itt van a mezőgazdasági kamarának egy hiteles könyve, a Mezőgazdasági Közlöny, amelyben Réthy Gyula, aki most is a mezőgazdasági szeszérdekeltség részéről igazgatósági tag a Szeszértékesítő Részvénytársaságban és aki biztosan jobban tudja, ezeket mondja (olvassa): »A termelési és üzemköltségek átlaga hektoliterenkint 35 pengő, a nyersanyag, a burgonya, a cukorrépa ... 29 pengő. Összesen 64 pengő... Ebből levonva a moslék, a szelet értékét, 4 pengőt, átlagosan 60 pengő volt egy hektoliter szesz önköltsége a mezőgazdasági szeszfőzdékben.« Ez a könyv 1932-ben jelent meg, ez tehát az 1932 es állapot. Az ipari szesz termelési költsége átlag abszolút hektoliterenként 15 pengő, a nyersanyag 17-50 pengő, összesen 32:50 pengő, levonva a mellékterménye'kért nyert értéket, 7 50 pengőt, az ipari szesz átlagos költsége 25 pengő hektoliterenként. Most azt mondja (olvassa): »A mezőgazdasági szeszfőzdék hektoliterenként vesztettek 12 pengőt, a nagyipari gyárak nyeresége hektoliterenként 28 pengő«. Tehát addig, amíg a mezőgazdasági szesz veszteséggel termelt, a nagyipari szeszgyárak óriási nyereséggel termelnek. Ha szabad, szeretném megmutatni, hogy ennek az árdifferenciának mi az eredménye. A szeszértékesítő rt. 1932-es kiadásában ez foglaltatik: termeltek 1922—23-tól 1931—32-ig összesen 1,020.373 abszoKKPVISELŐHÁZI NAPLÓ III, ülése 1935 november 8-án, pénteken. 589 lút hektoliter szeszt. A statisztika szerint ennek ára 41'91 pengő hektoliterenkint, de volt 92 pengő, meg 85 pengő is, 10 esztendő átlaga tehát kitesz 69 pengőt. Most levonjuk ebből a 25 pengőt, amibe a szesz került, 44 pengő az, amit a szeszen hetoliterenkint minden fejfájás nélkül megkeresnek, mert ebből az előbbi öszszegből már a 25 pengő előállítási ár le van vonva. A szeszen tehát tíz éves átlagban az ipari szeszérdekeltség hektoliterenkint körülbelül 44 pengőt keresett. Ez azt jelenti, hogy a tíz éves viszonylatban 45,202.000 pengőt keresett az ipari szesz anélkül, hogy ezt tulajdonképpen megérdemelte volna és ha a mai napig számítjuk 1921-től, lehet egészen nyugodtan állítani, hogy hatvanmillió pengő az az összeg, amelyet az ipari szesz kapott- (Mozgás.) Azt kérdem a mélyen t. miniszterelnök úrtól és a távollevő pénzügyminiszter úrtól, hogy szabad-e ezt tovább így hagyni? Lehet-e, hogy a Léderer-, a Felmer-, a Leipziger-, a Gschwindt-, a Krausz-, a Moskovits-, a Spitzer-családok ezt a 60 millió pengőt a magyar közgazdasági életből egyszerűen, fejfájás nélkül skivonják? Szerény véleményem szerint ezt nem lehet tenni. En ezt már ezelőtt négy esztendővel megmondottam, amikor egy interpellációban arra kértem az akkori pénzügyminiszter urat, hogy ezt a lehetetlen állapotot szüntesse meg s állítsák le végre-valahára ezeket a hitbizományokat. Ha jön a hitbizományi reform, akkor kérdem, miért nem lehet ezeknek a családoknak adott hitbizományokat leépíteni? Miért nem lehet megfogni ezeket a nagy értékeket, amelyeket ezek a családok a gazdasági életből egyszerűen kivonnak? Azt hiszm, ha a t. miniszterelnök úrban megvan a szándék, akkor ez úgyis meg fog történni, mert a magyar nép, a magyar közönség úgy látja, hogy igazságtalan dolog otthagyni ezt az összeget azoknál a családoknál, amelyektől a (magyar nemzet ellenértéket nem kap. (Helyes'lés.) T. Ház! Méltóztassanak nekem még megengedni azt, hogy rátérjek a mezőgazdasági szeszérdekeltség és a (borgazdaság viszonyára. Távol áll minden borgazdasági vezetőtől, hogy a mezőgazdasági szesz rovására csináljon vagy kezdeményezzen valamit, de engedje meg a mezőgazdasági szeszérdekeltség nekem, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy nekik kellene először ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetését elkezdeni, de nem úgy, ahogyan az ma áll- Nem akarom gróf Hoyos Miksa őnagyméltóságának a személyét támadni, csak csodálkozom a mezőgazdasági szeszérdekeltségen, hogy ez még mindig úgy van, ahogyan ma van. Átvizsgáltam ezt a kérdést, amellyel évek óta foglalkozom és kerestem, hogy őnagyméltósága gróf Hoyos Miksa mennyi szeszt termel a mezőgazdasági szeszkontingensből és hogy milyen érdekeltségei vannak, hogy olyan előkelő^ magas polcra és helyre került ebben a kérdésben és megállapítottam, — nem tudom, ujság-e ez a mezőgazdasági szeszérdekeltségnek, vagy nem — hogy hiába keresem a hiteles kimutatásban őnagyméltóságának a nevét a szesztermelők között, holott az ő nevének is ott kellene lennie valahol báró Horváth Gedeon és báró Huszár László nevei között, de nincs. Megállapítottam azt is, hogy őnagyméltóságának nincsen mezőgazdasági szeszgyára és nem is szesztermelő, tehát a mezőgazdasági szesztermelők egyesületében tulajdonképpen nincs egyéni érdekeltsége, tehát hogy jöhet a Szeszértékesítő Részvénytársaságba, amelynek elnöke. Valahogy 84