Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának 8ú akkor, amikor az egész országban elhanyagolt utakról beszélnek nap-nap után? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mit jelent 15 millió beruházási kölcsön ak­kor, amikor például a Máv. parkja teljesen el van hanyagolva és régen felfrissítésre és kiegé­szítésre vár s amikor itt volna az elektrifikálás munkájának folytatása is. Végül mit jelent 15 millió pengő beruházási kölcsön akkor, amikor nemcsak a munkanélküliség óriási méretű eb­ben az országban, hanem ugyanakkor a kor­mány nem tartja kötelességének azt, hogy a munkanélküliekről gondoskodjék? (Gr. Feste­tics Domonkos: Ugyan, ugyan! — Esztergályos János: Mi az, hogy ugyan, ugyan! Hát hol se­gít a munkanélkülieken a kormány? — Gr. Fes­tetics Domonkos: Ha több pénze volna, többet segítene! — Esztergályos János: Hát hol él a gróf úr? — Gr. Festetics Domonkos: A földön! — Esztegályos János: A holdban él a gróf úr? — Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Esztergá­lyos János: Hát hol segíti a kormány a munka­nélkülieket?) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, ne zavarja a saját pártjabeli szónokot. (Esztergályos János: A gróf úr zavarja, a kis gróf!) Buchinger Manó: Nem csodálom, ha olyan idegenkedéssel fogadja valaki a munkanélküliek segélyezését. (Gr. Festetics Domonkos: Dehogy idegenkedem! De ha nem lehet többet adni!) Általában az a felfogás, hogy a grófok nem na­gyon érzik a munkanélküli segély hiányát. (Gr. Festetics Domonkos: Maga sem tudna 100 pen­gőt adni, ha csak 10 pengő volna a zsebében. Jobban átérzem a munkanélküliek nyomorát, mint maga, több embert tartok el! — Esztergá­lyos János: A grófok még egyszer sem léptek éhségsztrájkba! — Gr. Festetics Domonkos: Ná­lam a munkások sem léptek éhségsztrájkba, mert nincs rá okuk! — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Tessék elhinni gróf úr, hogy éheznek,- nyomorognak a munkások! — Gróf Festetics Domonkos közbeszól.) Elnök: Festetics gróf képviselő úr, ne mél­tóztassék nyugtalankodni. Buchinger Manó: Mélyen t. képviselőtár­sam, méltóztassék elhinni, hogy a munkanél" küliség nemcsak fennálló, létező probléma, hanem a legborzalmasabb és legkínosabb pro­blémák egyike, amelyet a mi időnk, a mi ko­runk és napjaink ismernek. Minden képviselő­nek, minden törvényhozónak elsőrendű köte­lessége volna tehát a munkanélküliek iránt annyi érzéssel bírni, hogy ezzel a kérdéssel szemben ne mutasson olyan idegességet, ide­genkedést, mint amilyent a gróf úr nem elő­ször mutatott. (Gr. Festetics Domonkos: Előbb beszéltem itt a munkanélküliekről, mint maga!) Nem elég erről beszélni, (Zaj. ~ Elnök csenget. — Esztergályos János: De hogyan? — Gr. Festetics Domonkos: Sokkal okosabban. En nem a Népszavának beszéltem!) hanem ennek érdekében cselekedetre is van szükség. (Eszter­gályos János: Amikor még a gróf úr kis fiúcska volt a képviselő úr már akkor beszélt a munkanélküliségről!) Elnök: Figyelmeztetem Esztergályos Jánor, urat, hogy itt képviselők és nem grófok van­nak jelen. Buchinger Manó: Ismételnem kell, 15 mii-, lió pengő beruházási kölcsön nem jelent sem­mit olyan időben, amikor a munkanélküliek szenvedése és Ínsége óriási nagy. ülése 1935 június 15-én, szombaton. 47 ; Éppen ezért végtelenül csodálom, hogy Í Müller Antal t. képviselőtársam, aki nemcsak az iparossághoz tartozónak vallja magát, ha­nem a kereszténypártnak is tagja, a mai alka­lommal nem talált fontosabb és sürgősebb fel­adatot, mint annak fejtegetését, hogy a munka­nélküli segély olyasvalami, amit nem tud mél­tányolni, nem tud elfogadni, mert a munkások önérzetét sérti. Ilyen kenetteljes szép, de régi szólamok a munkanélküliségen nem segítenek. (Müller An­tal: Munkát kértem! — Esztergályos János: De ha nem adnak, pusztuljanak el!) Csodálom, hogy egy kereszténypárthoz tartozó képviselő beszél így, amikor a keresztény érzésből, ke­resztény világnézetből és világfelfogásból kel­lene, hogy folyjon az, hogy a munkanélküliek nyomorát, (Müller Antal: Tisztességes munka mellett jobb helyzetben vannak a munkások!) Ínségét ne tudja tétlenül nézni és necsak sza­vakkal tudjon ezekről megemlékezni, hanem cselekedeteket is követeljen. Hogyan gondolják, hogy a munkás önérze­tét isérti a munkanélküli segély? Mit ér a mun­kás önérzete akkor, ha közben éhenhal, ha köz­ben éhen felfordul? (Esztergályos János: Kol­dusokkal van tele az egész város, miért nem adnak munkát? — Mózes Sándor: Faluról­falura járnak teljesen reménytelenül!) Maga a képviselő úr volt kénytelen éppen mai fel­szólalásában megemlékezni arról a megdöbben­tően borzalmas és szomorú tényről, hogy ma hajnalban 28 öngyilkosságot konstatáltak. Mél­tóztassék elhinni, hogy az öngyilkosságok szá­mát nem lehet csökkenteni a szép, hazafias vagy kenetteljes szólamokkal; a munkanélkü­lieken nem segít más, mint vagy adnak nekik munkát, vagy adnak nekik segélyt. Munkát nem adnak, tehát segélyre volna igényük. Mi­nél inkább hangoztatja a képviselő úr az ipar­hoz való vonatkozását, annál inkább és annál nagyobb melegszívűséggel kellene ennek a kér­désnek érdekében felszólalnia. Mennél inkább kihangsúlyozza keresztény mivoltát, annál in­kább kötelessége volna gondoskodni arról, hogy ebben a városban ne legyenek éhezők, ne le­gyenek nyomorultak. Miután a kormány csak ilyen csekély mértékben próbál segíteni rajtuk, tehát önnek pótlóan a segély mellett kellene állást foglalnia és nem íizon igye^eznip- hog^­ezt szép szavakkal, kenetteljes szólamokkal el­kenje. T. Ház! Annyiszor hangoztatják itt azt a szólamot, hogy a segélvezés sérti a munkás ön­érzetét, hogy fel kell tételeznem, hogy ez semmi más, mint érzéketlenség a munkások sorsával szemben. Nincs ebben több igazság, mint abban a jelszóban és abban a szólamban, amely ugyancsak divatos volt hosszú ideig, hogy: a titkos választás nem fér össze a ma­í^var ember természetével. (Esztergályos János: TTgy van!) Ez a frázis annyira elkopott, hogy kénytelenek voltak vele felhagyni. Nagyon itt volna az ideje annak, hogy egyszer felhaívná­nak azzal a másik frázissal is, hogy: a segély lerontja a munkás önérzetét. A munkás önér­zete nagyon fontos, de csak akkor fontos, ha gondoskodunk a kenyeréről, vagy gondosko­dunk a munkájáról is, de sem az egyiket, sem a másikat nem kapja meg, hanem csak fráziso­kat adunk nekik. Ez nagyon sok a cinizmusból és az igazságtalanságból. (Müller Antal: De én nem frázisokat, hanem munkát követelek!) A kormány munkát nem ad, a 15 millió nem je-

Next

/
Thumbnails
Contents