Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-33
48 Az országgyűlés képviselőházának S lent semmit! (Esztergályos János: Tízezrével pusztulnak el az elsatnyult gyermekek, mert az apa nem tud nekik kenyeret adni. — Zaj. — Elnök csenget — Mózes Sándor: Ehtífuszban pusztulnak a magyarok az országban.) Ilyen körülmények között tehát kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kormánynak ez a törvényjavaslata nem alkalmas arra, hogy a munkanélküliség mai méretein igazán változtasson, hogy a munkanélkülieken segítsen; nem alkalmas arra, hogy ezen a problémán valamit is lendítsen és minthogy a kormány kielégítő javaslattal'nem jön a Ház elé, — annyira nem jött, hogy például a most nemrégen letárgyalt költségvetésben, sem gondoskodott nagyobbszabású beruházásról — nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e valaki a törvényjavaslathoz még általánosságban hozzászólani? (Mózes Sándor szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Mózes Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor közmunkák céljaira államkölcsön felvételéről van szó, én itt az ellenzék padsorai közül is legelső volnék, aki szívvellélekkel elfogadnám a javaslatot, ha látnám rajta, hogy valóban meg akarja oldani a közmunkák kérdését a munkanélküliséggel kapcsolatban. Amikor az igen t. Ház elé kerül egy ilyen törvényjavaslat és a kormányzat 15 millió pengő kölcsön felvételét akarja biztosítani ennek a nagy kérdésnek a megoldására, ismét nagy szomorúsággal kell megállapítanom azt a nagy szakadékot, amely a miniszterelnök úr ígéretei és cselekedetei között tátong. Megint hivatkoznom kell szakadék előtt álló 5000 öngyilkosjelöltre évenként, akik várják a segítő kezet, amely feléjük nyúl, hogy megmentse őket attól, hogy beleessenek abba a szakadékba, amely az ígéretek és cselekedetek között van, A szakszervezetek évente több, mint 200.000 ipari munkanélküli munkást mutatnak ki. Ha pedig végigmegyünk az ország falvaiban, minden faluban százakat, meg százakat találunk a földmunkások között, akiknek nincs munkájuk, akik állandóan sóvárognak azok után a közmunkák után, amelyeknek megindíkormány kötelessége volna, amely munkák megindításáról a kormánynak kellene gondoskodnia. Ez a kis összeg, ez a 15 millió pengő, amelynek megszavazásáról ma szó van, sajnos, nem elegendő arra, hogy az országban csak egy országutat, vagy egy csatornát is építhessünk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem elegendő arra, hogy a vasútnak egy kis szakaszát is megépítsük, holott köztudomású, hogy vannak az országban olyan területek, amelyeken keresztül órákon és órákon át kell járhatatlan utakon menni, azért, mert az előző kormányok állandóan mostohán viselkedtek az Alföld problémái iránt. Az Alföldnek egyik legfontosabb problémája az útkérdés megoldása. (Esztergályos János: Ugyanez a helyzet a Dunántúlon is! "A mohács—pécsi országúton elsüllyednek a kocsik, annyira rossz! — Gr. Festetics Domonkos: Itt egyetértek Esztergályos kollégámmal! — Esztergályos János: Országos szégyen, hogyan néz ki például a mohács—pécsi országút és egy szó sincs róla! — Huszovszky Lajos: Zalában is így van!) Télen előfordul, hogy ha elindul az a szegény kisgazda, vagy földmunkás, vagy kisbirtokos, térdigérő sárban reggeltől estig kell kínoznia : ülése 1935 június 15-én, szombaton. -, az igás állatokat, amíg nyolc, vagy tíz kilo1 métert meg tud tenni, hogy a községbe, vagy ! olyan helyre kerüljön, ahol termeivényeit el tudja adni. Vannak olyan esetek, hogy az.út I télen a sárban teljesen járhatatlan és a magya• rok saját hazájukban, mint egy őserdőben, el • vannak szigetelve a kultúrától és a közlekedés1 tői. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Teljes lehetetlenség ennek az állapotnak a j fenntartása és ha én ülnék ott a miniszter" í elnöki székben és egy olyan többség volna a í hátam mögött, amely mindent megszavaz, ! amit nem kellene megszavazni, de nem sza! vazza meg azt, amit meg kellene szavaznia, 1 akkor meg tudnám találni azokat az eszközöket és rá tudnék mutatni és találni azokra a : helyekre, amelyeknek a segítségével, illetve, | ahonnan sokkal nagyobb összegeket lehetne 1 előteremteni abból a célból, hogy a magyar i nép értékes elemeit megmentsük az életnek és I megmentsük a jövőnek. Nem nézhetjük közömi bösen, hogy ebben az országban éppen azért, mert a munkásság nem tudja megkeresni mindennapi kenyerét, évente 5000-ren dobjak el maguktól az életet. Az a gazdasági háború, amely most folyik, sokkal kegyetlenebb, mint a világháború volt, mert a kíméletlen nagytőke a maga hatalmával, fegyverzetével es nagy ágyúival áll szemben a szegény védtelen munkással, aki tétlenül nézi azt, hogy a nagytőke zsugorisága és szívtelensége hogyan szorítja ki belőle még a lélekzetét is. Nagyon szomorú látvány tárul elénk, ha elmegyünk ! olyan falvakba, ahol földmunkások élnek es I látjuk, hogy az apa kétségbeesetten keresi a munkát s napról-napra munka nélkül visszatérve otthonába, látja éhező, rongyos gyermekeit. , ,'• ,. Nagyon szomorú nézni az anyát, amikor várja haza az apát, hogy apus, hoztál^e legalább egy pengőt az otthonodba, (Csoor Lajos: Húsz fillért!) vagy csak 20 fillért, hogy tudjak legalább egy kis tejecskét vagy egy kis kenyerecskét venni az éhező gyerekeknek; az anya kétségbeesetten vár és nézi gyermekeit • s látja, hogy nincs betevő falatjuk, nincs ruhájuk. (Baross Endre: De az expenznótát kiküldik nekik!) En nem vagyok az az ügyvéd, akivel szemben ezt fel lehetne hozni, mert én expenznótát sohasem küldök ! ki a faluba. Ellenben én vagyok az az ügyvéd, aki 70.000 pengőt vesztett el azért, mert nem hajtott végre senkit. Ha érdeklik a t. képviselőtársamat az expenznóták, tessék elmenni kiskőrösi kerületembe; nem azért szavazott reám 8500 választópolgár hivatalos presszió ellenére, hogy expenznótákat küldöttem volna nekik, hanem azért,, mert kíméletesen bántam az expenznóták tekin- ; tétében a kisgazdákkal és a földmunkásokkal. Nekem a túloldalról nem kiabálhatják folyton, hogy ügyvéd vagyok. En itt kijelentem, hogy az 1848-ban felszabadított jobbágyok egyik utódja vagyok, tehát nekem itt a helyem és én azt a tudást, amit magamnak megszereztem, annak a magyar földmíves népnek az érdekében akarom szerény tehetségem szerint felhasználni, amely kint él a falvakban és várja a magyar törvényhozástól azokat a törvényeket, amelyek biztosítani fogják részére az életet ebben az országban. (Csoór Lajos: Ezért kellenek a népből feltörekvő emberek!) A közmunkák nagy része indult meg ezelőtt körülbelül nyolc esztendővel a Duna-Tisza között. Ezeknek a közmunkáknak az eredménye nem hogy emelte volna a Duna-Tisza között
