Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-55
586 Az országgyűlés képviselőházának 55, például az idén, amikor a Tokajhegyalján 100 hektoliteres termések voltak, — hála Istennek — de kilenc fokon aluli borok vannak és amikor Kecskemét-vidékén és az Alföldön nagymennyiségű kilenc fokon aluli bor van 1 ? Méltóztattak volna ma ott lenni a mezőgazdasági kamara értekezletén, akkor hallották volna a jelenlévő gazdák kétségbeesését e miatt a paragrafus miatt. A kilenc fokon aluli bort tehát nem lehet' értékesíteni, vagy pedig jön a kereskedő és azt mondja, én ezt a bort nem tudom közforgalom tárgyává tenni, élvezeti célokra eladni nem tudom, ennek megfelelően mélyen leszállított áron tudom csak felvenni ezt a bort azért, mert kiadásaim vannak rá. Mélyen t. miniszter úr, a kilenc térfogatszázalékos bornál fontos a szeszkérdés is! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezért hozták kapcsolatba a szesztörvényt a bortörvényjavaslattal, mert ami bor itt kiesik, azt pótolta a szesztörvényben előírt az a kötelezettség, hogy rendelkezésre kell bocsátani az itali szeszt és a közfogyasztási szeszt a borgazdaság részére. Itt van a hiány és ezt fogja megérezni, ha ebből a törvényjavaslatból tör : vény lesz az Alföldnek kis paraszt szőlősgazdája, aki nem fogja tudni eladni kilenc fokon aluli borát és kétségbeesetten fogja áldani azt a kormányzatot," amely ilyen törvényeket kényszerít rá. (Czirják Antal: Tessék a javaslatot sürgősen visszavonni ! Blamálták magukat ! — Derültség a jobboldalon és a középen.) A kilenc fokon aluli bort lehet sűríteni, lehet szesszel javítani, azonban hogy a szőlősgazda a maga 10—20 hektós termésével hogyan fog manipulálni, azt nem tudom, mert ez kereskedőnek való foglalkozás. Eddig még el tudta adni az alföldi kisgazda a maga borát, vagy felhozta Budapestre kereskedőnek, vagy eladta a kocsmárosnak. A kocsmáros tudta a bort sűrített musttal édesíteni, most azonban a gazda nem tudja borát eladni. Nem azt mondom, hogy méltóztassék ezt a rendeletet... (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Kívánja a képviselő úr, hogy ezt betegyük?) Nem, azt nem kívánom. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Akkor ne méltóztassék kifogást emelni.) Nem, ezt nem is lehet bevenni a törvénybe. Nem szabad azonban egy törvényben benne hagyni azt, hogy a, kilenc fokon aluli bor közforgalom tárgyát nem képezheti. Nagyon jól tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mire célzott. Ha a képviselői padokban beszélek, akkor nemcsak egri képviselő vagyok. Méltóztatnak tudni, hogy nekem, mint egri képviselőnek az volna az érdekem, hogy a kilencnél alacsonyabb fokú bor ne legyen értékesíthető, mert Egerben kilenc fokon aluli bor nincs, de nem visz rá a lelkiismeretem, hogy az alföldi kisparasztot elüssem borának eladási lehetőségétől. Ëppen ezért rá akarok mutatni arra, mint ahogyan később ki fogom fejteni, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak csak akkor lett volna szabad Idehozni ezt a törvényjavaslatot, ha módot adott volna a kisembernek arra, hogy a bort, amelyet most a közforgalomból ki méltóztatnak zárni, igenis értékesíteni tudja, szesszé tudja főzni. (Felkiáltások a jobboldalon: Sűrítheti!) Igen t. képviselőtársam nem ismeri az 1—2 holdas szőlősgazdák gazdasági struktúráját. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak csak megnézni odakint azt a kis alföldi parasztgazdát, akinek húsz hektoliter bora terem, honnan vegye a mustot, amivel besíírítheti borát, honnan vegye a szeszt. Azt megcsinálja a nagykereskedő ezer hektoliterekkel, de kis tételekben nem lehet megcsinálni. Csak egyet mondok: ezeknek ülése 1935 november 8-án, pent&mi. a kisgazdáknak be kell jelenteni a borászati felügyelőnél, ha sűríteni vagy szeszelni akarnak. Most méltóztassanak elképzelni, hogy mi lesz a bejelentésekkel. Ezer és ezerszámra fogja majd a borászati felügyelő kapni ezeket a bejelentéseket és a földmívelésügyi miniszter úr az alföldi városokban és a szőlőtermő vidékeken nem egy, hanem legalább 20 borászati felügyelőt kell, hogy kinevezzen, mert különben ennek a törvénynek nem lesz semmi néven nevezedő hatása. (Czirják Antal: Vissza kell vonni!) A földmívelésügyi miniszter úr meg lehet győződve arról, hogy nálam a, demagógia ki van zárva, nálam csak tárgyilagos kritika lehet. Ha ez a tárgyilagos kritika elhangzik, akkor ennek van alapja, mert én szőlőgazdasági kérdésekkel nem ennek a beszédnek az érdekében kezdtem foglalkozni. En benneélek a szŐlőgazdasági életben jóformán gyermekkorom óta s érzem, hogy nekem kötelességem ezeket a dolgokat felfedni erről az oldalról és kritikát gyakorolni. Önök fogják elbírálni, ^hogy jez a kritika alapos-e, jogos-e, önök fogják majd, igen t. túloldal, megmondani, hogy vállalni tudják-e ezért a javaslatért a felelősséget vagy sem. (Csoór Lajos: Mit nem vállalnakl) Az előadó úr újabb vívmánynak tartja a márkázás lehetőségét. En is annak tartom, mert régen be kellett volna hozni a márkázást. De már nem osztom az ő véleményét a márkázás következményei tekintetében. Azt mondják, hogy különösen a külföldön, de belföldön is nagy előnyt fog jelenteni. Tényleg előny lesz, én aaonban sokkal fontosabbnak tartottam volna itt a márkázás kérdésénél azt, ha belekerült volna a bortörvényjavaslatba egy olyan pont, amely külföldi gazdasági érdekképviseleteinket kötelezte volna arra, hogy fokozottabb erővel ellenőrizzék azt, hogy milyen magyar bort és hol árulnak. Csak Égerre visszatérve, azt látom, hogy Németországban legalább is kétszer annyi vörösbort, egri bikavért adnak el, — nem más borokkal együttvéve, hanem hangsúlyozom, hogy csak egri bikavért — mint amenynyi bor Egerben összesen terem. Majdnem minden hónapban küldenek Németországból mintákat Egerbe, abból a célból, hogy megvizsgálják, hogy egri bor-e vagy sem. A legszemérmetlenebb hamisítványok vannak forgalomban a külföldön egri borok és más borok nevei alatt. Inkább itt^ kellett volna a márkázással kapcsolatban intézkedni abban a tekintetben, hogy a kormány köteles legven ellenőrizni a külföldre kerülő magyar borokat, mert ha ez meg nem történik, a külföldi képviseletek útján, mégpedig hathatósan, akkor itthon hiába beszélünk és dolgozunk, mert az a bor, amit itthon le fognak-márkázni, igen kevés lesz ahhoz, hogy a külföldön gazdasági eredményeket érjünk el. «Áttérek most a direkt termo amerikai szőlő kérdésére és ebben a kérdésben osztom a földmívelésügyi miniszter úr véleményét. Itt kénytelen vagyok még egyszer rátérni a szeszkérdésre. Most fogja belátni a mélyen t. miniszterelnök úr, hogy együtt kell és együtt lehet csak hozni a szesztörvényjavaslatot a bortörvényjavaslattal. E törvényjavaslat 15. §-ában azt mondja (olvassa): »A külön szedendő ( közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlőkből származó mustot és bort rendelettel megállapítandó célokra és mértékben szabad forgalomba hozni.« Ezt mondja a bizottsági javaslat. Az eredeti javaslat azt mondja (olvassa): »A közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlőből szűrt mustot és bort csak ipari feldolgozás céljára szabad felhasználni.«
