Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

AFországgyűlés képviselőházának 55. vártuk volna ezeket a javaslatokat. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk!) Ha szabad rátérnem, egészen röviden fogok végezni magával a bortörvényjavaslattal, mert ebben vannak nagyon jó intézkedések és csak azok az intézkedések rosszak benne, amelyek a szesztörvénnyel vannak kapcsolatban. Mivel a szesztörvény nem oldotta meg azokat a kérdéseket, amelyeket ezzel kapcsolatban* meg kelleti volna oldani, azért ez a javaslat teljesen hiányos. Kifogásolnom kell ennek a javaslatnál? a törvényalkotási, kodifikációs részét is. Ez a javaslat körülbelül 17, vagy 18 helyen ad felhatalmazást a földmívelésügyi miniszter úrnál? arra, hogy rendeletileg, intézkedjék. Ha a régi bortörvényt és a régi végrehajtási rendeletet megnézzük, azt látjuk, hogy van benne' egy csomó kérvényminta, rendeletminta. Méltóztassék most elképzelni, hogy ha 17 helyen különböző rendeletekre adunk felhatalmazást a földmívelésügyi miniszter úrnak, ebből nagy káosz lesz. Mai törvényalkotásunknak különben is az a hibája, hogy nagyon sck módot ad arra, hogy a végrehajtás során különböző rendeletekkel intézkedhessek a minisztérium. (Czirják Antal: Ez a kerettörvény szisztéma^ — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az egész világon így van a kodifikálás most, mert az életet nézzük és nem a formákat!) Es érdekes^ ott, ahol szükség volna a rendeletekkel való intézkedésre, ahol például újat hoz be a törvény, a kálium metabisulfit használatát, ott megmondja határozottan a javaslat, hogy ezeket és ezeket kell használni a bor derítésére. Itt kellett volna a rendeleti intézkedésre jogot adni. A műszaki kéndések és a technika és kémia, mindennap haladnak, ezzel szemben megköti a törvényjavaslat, hogy mást nem szabad használni, mint amit felsorol. Pedig itt van ez a kálium metabisulfit. ezt már 10 esztendeje használják, holott a törvény nem engedte meg. Később, rendeletileg kellett volna az ilyen dolgokban intézkedni, az új dolgokra fenn kellett volna tartani a rendeleti intézkedést és neon ott, ahol igenis törvény útján kell intézkedéseket szabályozni. A törvényjavaslat 5. §-a szintén új : a cukorhiány pótlására sűrített musttal lehet felédesíteni a, bort. Azt mondja, — ez az új része ennek a^ javaslatnak — hogy csak addig lehet felédesíteni a bort, amíg forrásban van, tehát vagy musthoz, vagv pedig még seprőben levő újborhcz lehet a sűrített mustot hozzáadni. Ez rendben van, helyes, kérdezem azonban, hogy az az alföldi ki s parasztgazda, akinek nincs besűrített mustja, de nincs is pénze a besűrítéshez, mit fog csinálni a maga gyenge borával? Ha nem lehet később felédesíteni és nincs is lehetőség, hogy besűrített musttal később felédesítse, akkor ott marad a bora és mélyen t. miniszterelnök úr, ez az első kérdés, ahol összefügg ez a javaslat a .szesztörvénnyel, mert ha nem lehet a bort felédesíteni, akkor a gyenge bornak nem lesz értéke és erre vonatkozhatnék a szesztörvénynek az a része, hogy ezeket a gyenge borokat pedig, amelyek kereskedelem tárgyai alig lehetnek, igenis fel lehet, vagy fel kell vennie^ a, szeszkartelnek, vagy pedig olyan rendelkezéseket kell kibocsátani, amelyeknek alapján ezeket a gyenge borokat szesszé, borpárlattá ki lehet főzni. Mert az az^ alföldi gazda ott fog maradni sűrítet must nélkül! Hiszen az életben kell élni és az élet részére kell hozni a törvényeket. Ha ezt tesszük, akkor meg fogjuk látni, hogy Magyarországon alig van ma olyan készülék, ülése 1935 november 8-án, pénteken.. ' -5 85 amely sűrített mustot készít és előállít, még kevésbbé lehet azt forgalomba hozni; de a gazdának nincs is ehhez pénze, azonkívül ezt a lehetőséget december 31-ig ki kell használni, lehetőleg olyankor, amikor a must még nincs kiforrva, vagy meg kell akadályozni a forrást, hogy együtt tudjon kiforrni a sűrített musttal a. bor, hiszen ez a célja a törvényjavaslatnak. Ez a rendelkezés pedig különösen az alföldi gazdákra nem jó; a kereskedelem ^részére „nagy előnyt biztosít, a kisember, a szőlőtermelők részére azonban végtelen hátrányos. Nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat vigyáz arra, hogy amikor a bor forgalomba kerül, akkor a kereskedőnek, vagy annak, aki megveszi a termelőtől, tudomására hozassék, hogy mi történt azzal a borral. Szerintem azonban a törvényjavaslat rendelkezései nem egészen kielégítőek. En többre kötelezném a termelőt; kötelezném arra, — mint ahogy kötelezve van — hogy a bejelentés megtörténjék, akár felszeszelte a bort, akár sűrített musttal édesítette. Ezt a bejelentési kötelezettséget nyilvánossá tenném a szőlészeti felügyelőségen, hogy mindenki megláthassa, mindenki ^ megállapíthassa, melyik pincegazdaság operál ilyen szeszezóssel vagy • sűrített musttal. De nemcsak erre kötelezném, hanem arra is, hegy a pincében magában legyen felfektetve egy könyv, amelyből ellenőrizni lehessen, melyik hordót és milyen mennyiséget szeszeztek fel vagy sűrítettek be musttal. Mert ahogy ma történik, illetőleg ahogy ez a rendelkezés kötelességévé teszi az eladónak, hogy a vevő tudomására hozza, mivel van felsűrítve és mennyiben van szeszezve a bor, hogyan bizonyítja a vevő, — ha ez meg is történik — hogy ezt neki megmondták, illetőleg az eladó hogyan fogja igazolni, hogy mi van abban a borban? Az én nézetem szerint, ha védeni és biztosítani akarjuk a vevőt, hogy égy meghatározott árut vegyen, akkor ennek szankciót is kell adni, mégpedig szankciót kell adni a termelőnél; nemcsak a boreladónál, vagy a bor további forgalmánál^ hanem ott kell megkötni a termelőt, ahol borát kezeli, hogy kimutatható módon a kötlevélben vagy számlában, vagy másféleképpen meghatározott bort adhat csak el. (Czirják Antal: Nem gyakorlati szakemberek csinálták ezt!) Az igen t. előadó úr, de maga a javaslat is, a, borecet gyártására felhasználható borpárlatnak igen nagy fantáziát ad. Azt mondja, hogy ez elő fogja mozdítani a borpiac helyzetét. Igen, elő fogja mozdítani akkor, ha a borecetgyártásra szükséges bort majd fogyasztási adó nélkül lehet átengedni, és elő fogja segíteni akkor, ha a borpárlat ára minimális lesz és az lehetőleg adómentes lesz. Mert ha mindezek nem történnek meg, akkor egészen mindegy, hogy borpárlatot adnak-e hozzá, vagy pedig borpárlat nélküli bort fognak-e ecetgyártásra rendelkezésre bocsátani, mert akkor ez gazdasági kedvezményt az árban biztosítani nem fog. Nagy súlyt helyezett az előadó úr arra is, hogy a közfogyasztás céljára forgalomba hozott borok szesztartalma kilenc térfogat-százaléknál kisebb nem lehet. Ez elvileg helyes. Különösen fontos ez azért, mert azokat a minőségi borokat védi, — ebben igazat a,dok az előadó úrnak — amelyek hegyen teremnek, amelyek jobbak. Mit méltóztatik azonban gondolni, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, mi lesz azokkal a borokkal, amelvek kilenc fokon alul vannak? (Drozdy Győző: Elfogy az is!) Azt méltóztatik mondani, hogy talán valami más célokra fel fel lehet használni ezeket? Mit lehet csinálni