Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

582 Az országgyűlés képviselőházának 55. illése 1935 november 8-án, pénteken. T. Ház! Ez a törvényjavaslat a legnagyobb mértékben igyekszik érvényesíteni a tapasztalatokat, az újabb vegytani és egyéb tudományos kísérleteket s a haladást. Az 1924. évi IX. és 1929. évi X. te. már nagy haladást jelentett a magyar bortörvények tekintetében. Ezt megelőzően utolsó bortörvényünk 1908-ban készült. Az, hogy most tizeuegy, illetőleg hat év után már újabb bortörvénnyel kell a magyar borgazdaság védelmére sietnünk, pusztán azért van, mert a mai élet nem nyughatik hosszú ideig. A mai éiet megkívánja, hogy maguk a törvények is sokkal gyorsabban siessenek az életet alátámasztani s míg 1908-tól kezdődően húsz esztendeig nem volt szükség új bortörvényre, a háború utáni komplikált időkben, amikor a régi közgazdaságtanok is megbomlottak, evidens dolog, hogy rövidebb időközökben van szükségünk új bortörvényekre is. De nemcsak áj bortörvényre van szükségünk, hanem szükségünk van a bortörvény tekintetében olyan kerettörvényre is, amely tágkörű hatalmat enged a földmívelésügyi kormányzatnak ahhoz, hogy a változott viszonyoknak megfelelően esetleg évenkint, vagy félévenkint is módjában álljon, hogy az életnek megfelelően az írást változtassa és így olyan jogélet fejlődjék ki, amely talán ellentétben a régivel, mely mindent törvényben akart látni, most sokkal helyesebbnek véli — és sokkal helyesebb is — az életet nem megmerevíteni a törvényben, hanem módot adni a kormányzatnak arra, hogy a maga tapasztalatait és az élet utasításait állandóan követhesse. Az 1924. évi törvény és ezzel kapcsolatban az 1929-es törvény nagyon fontos változást jelentett a magyar borkezelésben s ez a nagyfontosságú változás elsősorban is a sűrített must használatában nyilvánult meg. Az 1908. évi törvényben a sűrített mustnak, a mustok cukrozásának kérdése rendes nádcukorral volt megoldva a természetes cukorhiány pótlására, ezzel szemben az 1924., illetőleg 1929. évi törvény a természetes cukorhiány pótlására az úgynevezett sűrített must alkalmazását írta elő. Ez egyike azoknak a nagy újításoknak a magyar bortechnika terén, amellyel nemcsak itthon végeztünk nagy újítást, hanem a külföld előtt is — azt lehet mondani — bizonyos irányítómunkát végeztünk. A sűrített must használata azonban 1924-től, illetőleg 1929-től kezdve éppen a megmerevített törvény folytán olyan aîmzusokra vezetett, — meg kell őszintén vallanunk — azoknak kezén, akiknek kezén keresztül a bor a fogyasztóhoz jut, sokszor olyan manipulációkat is végeztek, mert az új bortörvény megengedte a sűrített must használatát, hogy ezt a kormányzat tovább meg nem engedhette. A jelen törvény ennek meggátlására úgy intézkedik, hogy ez a sűrített must csupán a borhoz önthető és pedig január 31-ig, illetve sűrített musttal csak eddig az időszakig kezelhető. Ezzel szemben azonban érvek hangzottak el és sokan kifogásolták azt, hogy a sűrített must használatának ilyetén megakadályozásával tulajdonképpen az annyira bevezetett édes bornak használatát és forgalmát fogjuk csökkenteni. Nézetünk szerint és a kormányzat szerint az édes bor használata nem is olyan túlzottan emelkedett az utóbbi esztendők alatt és ha emelkedett is, de vele szemben egészen más szeszkategóriák estek ki a forgalomból s előtérbe került a magyar csemegebor és a magyar ürmösbor, amely feltétlenül kiszorította részben az egyes pálinkanemeket, részben a likőröket és főleg a külföldi édes csemegeborokat, aminő a cinzano és a többi. T. Ház! A tömegízlés ma sem az édes bor felé hajlik, hanem inkább a természetes, jól kezelt bor felé, amely úgy kerül az asztalunkra, amint azt az Isten megteremtette. Ennek a természetes bornak védelmét szolgálja ez a törvényjavaslat is. A jelen törvényjavaslat egyéb változtatásai között találjuk azt a részt, amely a borpárlat használatára vonatkozik és azt borecet készítésére alkalmassá teszi s avinálásra és misztella készítésre az engedélyt megadja. A magyar borecet kérdése tudniillik egyik legnagyobb kérdése gazdasági politikánknak s megállapíthajtuk, hogy az utóbbi esztendőben a magyar borecet gyártása nagyon szépen halad előre, aminek fejlődését nagyban biztosítja ez a törvényjavaslat a borpárlatból készült szesz felhasználásának szabályozásával. A 9. § szabatosan meghatározza a borhamisítás fogalmát. Erre azért volt szükség, mert az eddig érvényben lévő törvények hamisításnak deklarálják a must és a bor kezeléséhez megengedett anyagoknak az előírtnál nagyobb mértékben való használatát, holott kétségtelen, hogy ez hamisításnak logikusan nem volna tekinthető. A 11. § szintén egy nóvumot tartalmaz a régi bortörvénnyel szemben, ez pedig a kilencfokos bornál alacsonyabb borok forgalomba hozásának eltiltását jelenti s abban a pillanatban, amikor a kormányzat a magyar bor minőségének védelmére ilyen hatásos eszközt kíván alkalmazni, azok az ellenvetések, amelyek ez ellen a szakasz ellen elhangoznak, semmi esetre sem segítik elő a mi minőségi boraink forgalmát. T. Ház! Az egész művelt Nyugaton meg van a boroknak a szesztartalom szerint való forgalmi korlátozása. Ez azért történik a szeszfok szerint, mert egyéb fix, megfogható határt erre nézve nem tudunk megállapítani és a szeszfokon kívül nincs más mód annak meghatározására, hogy a bor forgalombahozható-e vagy nem. A szesztartalom meghatározása egy szükséges rossz, de kellett hozni egy olyan rendelkezést, amelynek alapján ezeknek a gyenge boroknak forgalmát megszüntethetjük. Nem a termelőknél szüntetjük meg ezeknek a forgalombahozatalát, hanem csak a közforgalomra vonatkozólag, miként ezt a törvényjavaslat is mutatja. A termelők tehát boraikat, ha azok alacsonyabb szesztartalmúak, továbbra is eladhatják, de az ilyen borok közforgalomba nem kerülhetnek. Le kell ugyanis szegeznünk, hogy az ilyen úgynevezett alacsonyfokú borok • i zásával annyi visszaélés történt, hogy a kormányzatnak igenis a legradikálisabban kell etekintetben eljárnia. A bortörvényjavaslat azt a változást is hozza, hogy lehetővé teszi egyes vidékeknek zárt területté való nyilvánítását, ha azt az érdekeltség kívánja. A magyarországi borvidékek közül ma egyedül a tokajhegyaljai borvidék zárt terület, ami azt jelenti, hogy ide bort bevinni nem lehet, továbbá, hogy az ilyen zárt területen különleges borkezelési eljárások vannak előírva és egészen különleges kereskedelmi illetőleg, forgalmi szabályok állanak fenn. Több borvidék kérte, hogy a zárt területre érvényes előnyök rájuk is kiterjesztessenek s a kormányzat nagyon helyesen ezt l a kérést magáévá téve*, bevette a 12. $-ba. Ez,