Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1935 november 8-án, pénteken. 581 adó!) A legeredetibb példája ennek az Északamerikai Egyesült Államok egyik-másik államának az az intézkedése, hogy például a zsebórára vetettek ki fényűzési adót (Esztergályos János: Ma .mára burgonya is fényűzés!) még pedig olyképpen, hogy minden aranyóra után évenként 2 dollárt, s minden ezüstóra után 1 dollárt kellett fizetni. Ennek a törvénynek végrehajtása azonban igen nagy ne

: hézségekbe ütközött, mert amint a pénzügyi jog története feljegyzi, Louisianaban összesen 38, Pennsylvaniában pedig egyetlen zsebórát sem jelentettek be. (Derültség a jobboldalon.) Ami pénzügyi jogfejlődésünk helyesen oldotta meg a fényűzési forgalmiadó t kérdését, mert hiszen ezidőszerint adóközösségi rendszer alapján, egy igen méltányos, minden zaklatástól ment rendszer szerint történik a fényűzési forgalmiadó lerovása. Hogy én ezt a kérdést mégis felemlítem, annak oka az, hogy szívemen viselem a nemesfémipari társadalom kérdéseit, és mert tudom, hogy programmban van a váltságrendszer teljes kiépítése. Itt merül fel az a kérdés, hogy vájjon a váltságrendszer teljes kiépítése kapcsán minő megoldást nyerhet a fényűzési forgalmi adónak a nemesfémipar terén való beszedése. Én foglalkoztam ezzel a kérdéssel és úgy látom, hogy bár az első pillanatra igen tetszetősnek látszik az a megoldás, hogy mindjárt a fémjelzés alkalmával szedjük be a fényűzési forgalmi adót, mégis a különböző mintáknál és annál a körülménynél fogva, hogy igen nehéz a nemesfémipari áru árát aranyra átszámítani, de különösen arra való tekintettel, hogy a nemesfémipar érdekeit ez némileg sérti, mert hiszen így nagyobb tőkét kell abba az áruba befektetni és igen sokszor megtörténik az is, hogy az áru nem kel el, s ismét be kell olvasztani, ilyen módon megint vissza kellene utalni azt a fényűzési, illetve váltságadót. Ezek a körülmények arról győztek meg engem, hogy a jelen pillanatban nem kellene forszirozni az elv keresztülvitelét és nem kellene csak elvi okokból minden áron a nemesfémipari termékekre is alkalmazni a váltságadót, hanem addig, amíg a fejlődés, az élet jobb megoldást nem kínál, helyes volna a mostani adóközösségi rendszert fenntartani. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat elsősorban mégis a vásárlóközönség érdekeit kívánja szolgálni. Minthogy felfogásom szerint ezt a feladatot a lehető legtökéletesebben oldja meg és amellett a törvényjavaslat a nemesfémiparnak a fémjelzéssel kapcsolatosan jelentkező öszszes kérdéseit a korszerű követelményeknek megfelelően rendezi, a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom. (Ellenzés és taps a főbb- és baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem^ a, kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadn.il (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—28. §-ait, amelyeket a Ráz hozzászólás nélkül elfogad.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslatnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a bor előállításának, kezelésének és forgaloménak szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló törvényjavaslat (írom. 105., 114. sz.) tárgya- â lása. Baross Endre előadó urat illeti a szó. Baross Endre előadó: Igen t. Ház! Mielőtt az előttünk fekvő bortörvényjavaslatot bővebben ismertetném, legyen szabad a magyar szőlő- és borgazdaság gazdaságpolitikai fontosságát pár szóval az igen t. Ház előtt ismertetnem. A magyar szőlő- és borgazdaság, amely380.000 kat. hold szőlőt művel, 110 munkanappal körülbelül 50 millió munkanapot jelent, tehát majdnem ugyanannyit, mint az egész nagy magyar ipar. Ha a mezőgazdasági ágakkal összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a magyar szőlőgazdaság a maga 50 milliójával jóval felette áll pl. a cukorrépa munkanapszámjának, amely csak 3 és félmillió munkanapot jelent évente. Ebből látni azt, hogy milyen nagy szociális fontosságú a magyar szőlő- és borgazdaság s ennek tudata volt az oka annak, hogy éppen ez a kormányzat a legnagyobb figyelmet fordította erre a gazdasági ágra. De nemcsak szociális fontossága van meg a magyar szőlőés 'borgazdaságnak, hanem gazdasági fontosság tekintetében is a legintenzívebb, legnacionálisabb s az orsaág szempontjából a legkiválóbb s legfontosabb gazdasági ágnak tekinthető. Igen t. Ház! Méltóztassék körültekinteni ebben az országban, ahol homoksivatagok lettek kultúrterületekké a szőlőtermelés folytán. Méltóztassék a mi meredek köves hegyoldalainkat nézni, amelyek ősidőktől fogva a legkultúráltabb mívelés alatt állanak éppen a szőlőmívelés folytán és méltóztassék összehasonlítani ennek a szőlőkultúrának nagy gazdasági és szociális fontosságát azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a legutóbbi időben a kormányzat a magyar bor érdekében keresztülvitt. Az utóbbi években a hadseregnek borral való ellátása, (Malasits Géza: Olyan is az!) a borfogyasztási adó felére való ' lecsökkentése, a rézgálic és raffia olcsóbbátétele, s borkivitelünknek a lehetőséghez képest való emelése, amely a közel múlttal szemben ma mindenesetre jóval nagyobb, — ezek az említésreméltó kormányzati intézkedések. Ilyenformán méltóztassék megengedni, hogy annak a nézetemnek adjak kifejezést, hogy ez a bortörvcnyjavaslat is méltán csatlakozik az eddigi intézkedésekhez. Több oldalról azt a nézetet hallottuk, hogy a bortörvényjavaslat ma nem fontos javaslat. Igen t. Ház! Egy gazdasági termelésnek, egy termelvóny minőségének kérdését csak úgy tudjuk megoldani, ha egyúttal magának annak a termel vénynek tisztaságát és annak mindenféle hamisítással szemben való megvédését is biztosítjuk. Erre nézve már 1860-ból nagyon érdekes feljegyzések vannak, amikor a magyar bor problémája majdnem ugyanaz volt, mint jelenleg. A mi nagy szőlőtudósaink, szőlősgazdáink és szőíőgazdasági politikusaink akkor is megállapították, hogy amíg a bor minőségének védelme a falzifikációval szemben meg nom történik, hiábavaló minden egyéb intézkedés a borgazdaság terén. 83