Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. szerepet kaphasson. A szükséglet az olcsósággal folyton növekedett és így született meg a, mo­dern ezüstművesipar. Látjuk, hogy nyugatról kelet felé haladva, az ezüsttárgyak használata emelkedőben van. Míg Svájc a saját használa­tara 15%-kai kevesebb ezüstöt dolgoz fel, mint Ausztria, addig Ausztria 40%-kai kevesebbet dolgoz fel, mint Magyarország; Jugoszlávia, Bulgária, Görögország és Törökország pedig lényegesen többet dolgoz fel, mint Magyaror­szág. A nyugati országokban «tekintetben a helyzet nem változott, a szükséglet nem csök­kent, de nem is emelkedett. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az ezüstáruk fogyasztása folytonos emelkedés­ben van és így ez a körülmény mindenképpen indokolja azt, hogy a vásárlóközönség érdekeit az állam fokozottabb figyelemmel kísérje és hogy a fémjelzési szabályok az ipar és a tech­nika fejlődésével lépést tartsanak. Az 1867 óta érvényben lévő szabályok módosítását tehát mar ezek a körülmények is indokolják. Indo­kolja, nemcsak a vásárlóközönség érdeke, nem­csak a nemesfémiparnak a . nemesfémáruk finomsági fokának ellenőrzésében rejlő érdeke, f technika haladása, a nemesfémipar hallatlan fejlődése, hanem igenis, indokolja a szétszórt jogi szabályoknak egységbe, rendszerbe való foglalása, valamint a nemesfémipar egyetemes erdekeinek megóvása. A nemzeti munkaterv az életképes ipar­ágak támogatását és életfeltételeinek előterem­tését írta elő. Ez a törvényjavaslat ezekkel a rendelkezésekkel ezt a célt szolgálja. Éppen ezért érthető — úgy amint azt az előadó úr is mondotta — az a körülmény, hogy az érdekelt­ségek osztatlan örömmel és elismeréssel üdvö­zölték ezt a törvényjavaslatot és várják annak törvényerőre való emelkedését. A törvényjavaslat, mivel a nemesfémipar és a vásárlóközönség érdekeit a mai viszonyok között a lehető legtökéletesebben és az érde­keltségek felfogásával teljes összhangban szol­gálja,^ a maga nemében páratlanul jól sikerült kiváló alkotás. Erre az eredményre kell jutnia mindenkinek, aki egy pillantást vet a régi szabályokat tartalmazó összeállításra és annak rendszerét egybeveti a törvényjavaslat átfogó, áttekinthető beosztásával. Meg kell állapíta­nom, hogy a törvényjavaslat, mint kodifiká­eiós munka is elsőrangú teljesítmény. A tör­vényjavaslat teljesen logikus beosztással nyolc fejezetre oszlik. Nem célom ezeket ismertetni, csak az lehet a feladatom, hogy ezeket, ille­tőleg az ezekben foglalt fontosabb újításokat a közérdek szempontjából bíráljam. Ha azt nézzük, mélyen t. Ház, hogy a tör­vényjavaslat milyen új rendelkezéseket tartal­maz, akkor meg kell állapítanunk, hogy van­nak olyan rendelkezések, amelyek nyomatéko­san a vásárlóközönség érdekeit és vannak olya­nok, amelyek a nemesfémipar és kereskedelem érdekeit védik. A vásárlóközönség érdekeit védi az az újítás, amely a fémjelzési kötelezett­séget kiterjeszti a platinára is. Erre szükség van, mert hiszen a fehérarany felhasználásával bizonyos visszaélések lehetségesek. De szükség van erre azért is, mert platinaárut importá­lunk, annak finomságát tehát ellenőrizni kell a közönség érdeke szempontjából. Igen fontos újítás és ugyanezt az érdeket szolgálja a név- és gyári jel engedélyezésére vonatkozó szabályozás. Eddig az volt a sza­bály, hogy a név- és gyárjelet egyszerűen be­jelentették, minden további nélkül használhat­ták és tetszés szerint választott vésnökkel ké­ése 19S5 november 8-án, pénteken. 579 szíttette el az illető nemesfémiparos a gyári jeleket. Ennek a nagy szabadságnak lehettek hátrányai, mert hiszen csak egy kis hasonlóság a másik gyári jelhez már súlyos következmé­nyeket vonhatott maga után, mert íelelősség­revonás esetén a hatóság mindig a gyári jel­ből indult ki és ezen az alapon történt az eljá­rás, így tehát indokoltnak mutatkozik a tör­vényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a gyári jel használatát hatósági engedélyhez köti és elkészítéséről a pénzverő útján gondos­kodik, így tehát minden félreértésnek és min­den visszaélésre való törekvésnek elejét veszi a törvényjavaslat. Az a rendelkezés, hogy a fémjelet a pénz­ügyminiszter rendelettel meg is változtathatja, ugyanilyen visszaélések megakadályozására való. Ugyanez a helyzet a finomsági fokokról való rendelkezésnél. A remediumnál a javaslat különbséget tesz aszerint, hogy az illető árut teljesen készen, vagy pedig főzés, színezés előtt mutatják-e be fémjelzés céljából. Főzés folytán ugyanis a tárgyak felülete magasabb finomsági fokot mutat, mint amilyennel a tárgy belsejében rendelkezik és ezért a remedium tekintetében szigorú kisebb határt kellett szabni.^ Remé­diumra a technika tökéletlen volta folytán szük­ség van, a közönség érdeke azonban megkí­vánta azt, hogy a remédium a teljesen kés a áru­nál szűkebb korlátok közé szoríttassék. Ugyancsak a vásárlóközönség érdekeit szol­gálják azok a szigorított rendelkezések, ame­lyek a nem nemesfémből készült tárgyak elne­vezésére és a platinázásra, aranyozásra, ezüstö­zésre vonatkoznak. Ezek nélkül ugyanis igen nagy visszaélés lehetségesemért hiszen végered­ményben a vásárlóközönség súly szerint vásá­rol. A törvényjavaslat 250-ezred finomságú úgy­nevezett hatkarátos aranytárgyakkal r kapcso­latban azoknak készítésére, ellenőrzésére és forgalombahozatalára vonatkozólag^ részletes rendelkezéseket tartalmaz. A hatkarátos arany bevezetése szociális szempontból történik, ilyen módon akarja a törvényjavaslat lehetővé^ tenni azt, hogy széles néprétegek használhassák ezt a hatkarátos aranyat, amely főleg jegygyűrű formájában kerül tulajdonképpen forgalomba. (Györki Imre: A jegygyűrűket zálogházba rak­ják!) A jegygyűrűt nem zálogházba rakják, ha­nem igenis a hitvestársi hűségnek akar arany­bafoglalt kifejezése lenni. (Györki Imre: Ke­nyeret vesznek rajta! — Esztergályos János: Lásd a kecskeméti zálogházat!) A kormány ilyen kis jelenségekben is tud szociális érzékről tanúságot tenni. En ezt csak tiszteletreméltó­nak tartom a magam részéről, aki a családvéde­lemnek egyik apostola vagyok. Mindazonáltal a hatkarátos arany forgalmát — ez tulajdon­képpen nem arany, csak áru — teljesen szaba­don hagyni nem lehetett, bizonyos ellenőrzésről gondoskodni kellett. Éppen szociális jelentősé­gére való tekintettel a javaslat eltekint itt a fémjelzés kötelezettségétől, amely drága dolog és megelégszik bizonyos ellenőrzési eljárással. Ez az ellenőrzési eljárás igen szerencsésen oldja, meg ezt a kérdést s el kell ismernem, hogy igen egyszerű, olcsó és minden bürokráciától ment modern rendelkezés a javaslatban. Fontos újítás az is, hogy a záogházak, az árverési csarnokok állami ellenőrzés alá kerül­nek. Nem hiszem azt, hogy csak egyetlen pont is volna a közönség érdeke szempontjából, ame­lyet a javaslat; védetlenül hagyna. A röviden ismertetett rendelkezések hosszú évek során

Next

/
Thumbnails
Contents