Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

46 Az országgyűlés képviselőházaim h •• a vállalkozók és így természetesen éppen a leg­szegényebb kisiparosok nem tudnak munkaal­kalomhoz jutni. Éppen azzal akartam befejezni beszédemet, t. Ház, — amit előbb egyik közbeszóló képviselő­társam mondott — hogy a mai lapokban, az Üj Nemzedék hasábjain olvastam, hogy ma reggel öt óra leforgása alatt csak a fővárosban 28 ön­gyilkosság történt. (Mózes Sándor: Evente több, mint ötezer van!) Szomorú megállapítás ez, mert mégis csak lássuk be, hogy az embernek nem lehet semmi sem kedvesebb az életénél. Minden embernek végeredményben az élete a legdrágább. (Mózes Sándor: Ezeket kellene meg­menteni a haláltól!) Hiszen az életre nemcsak önmagának van szüksége, hanem szüksége van családjának és hozzátartozóinak is, de szüksége van a hazának is, lehetetlenség tehát, hogy az emberek azért dobják el maguktól az életet, mert, sajnos, nem tudják a mindennapi betevő falatot maguknak megkeresni, (Mózes Sándor: Ez a szomorú valóság!) Ez lassankint borzasztó járvánnyá fog fajulni, ha Öt óra alatt 28 öngyil­kosság történik. Éppen ezért kell gondolni, éppen ezért kell törődni, mélyen t. Ház azzal, hogy minél több embernek, ha kisebb kenyeret.is, de kenyeret tudjunk biztosítani, hogy legalább ne legye­nek kitéve az emberek a kétségbeesésnek, hogy ne ragadtassák el magukat olyan dologra, ami­hez tulajdonképpen joguk sem volna, mert az életet nem volna szabad maguktól eldobniok. Ilyen kétségbeejtő helyzetből kell megszabadí­tani a mai gazdasági és társadalmi életet s ép­pen ezért, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert ez munkaalkalmat ad, mert ez a munká­sok, iparosok ezreinek adja meg a betevő fala­tot. Adja Isten, hogy a miniszter úr érje el vele azt a célt, hogy minél többen részesedjenek en­nek áldásában. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Buchinger Manó képviselő úr. Buchinger Manó: T. Képviselőház! Az oly javaslatot, amely beruházásokról kíván gon­doskodni, mi szociáldemokraták normális körül­mények között nemcsak elfogadnók, hanem a legnagyobb lelkesedéssel és készséggel ma­gunkévá is tudnók tenni. Ha azonban, ebben az esetben ismét csak olyan magatartást kell tanúsítanunk, hogy a kormánynak ezt a tör­ivény javaslatát elutasítjuk és nem fogadjuk el, akkor ezt azért tesszük, mert annyira nem tart­juk kielégítőnek, kimerítőnek, hogy a mai vi­szonyok közepette még a szándék komolyságát is kétségbe kell vonnunk. (Mozgás a jobbolda­lon.) 15 millió pengő, a mai viszonyok között szóra sem érdemes valami. Csodáljuk, hogy a kormánynak megvan az a morális bátorsága, hogy a mai viszonyok között, ilyen semmiség­gel áll a törvényhozás elé, amikor pedig az volna a kötelezettsége, hogy ebben a kérdésben valami alaposat végezzen. Nem fogadhatom el tehát a törvényjavaslatot, egyszerűen abból az okból, mert meg sem közelíti azt, amit ebben a tekintetben követelnünk kell. Örömmel fogad­nék el olyan javaslatot, amely megközelítené ezen a téren a megoldásoknak azt a mértékét és formáját, amelyet hasonló alkalmakkor a külföldön láttunk. Lehetetlennek tartom, hogy például a ke­reskedelemügyi miniszter úr és a pénzügymi­niszter iVr ne. ismerné azokat az idevonatkozó intézkedéseket és munkaalkalomszerzési ak­ülése 1935 június 15-én, szombaton. , ciókat, amelyek a külföld egynémely államában : találhatók. Lehetetlennek tartom, hogy a ke­j reskedelemügyi miniszter úr és a pénzügymi­; niszter úr ne ismerné például azt az akciót, ] amelyet a legutóbbi esztendőben, hogy ne i mondjam, a legutóbbi hónapokban kezdemé­i nyezett a svéd kormány, amely több száz milliót : áldoz munkaalkalmak szerzésére, munkaalkalmi I akcióra. Lehetetlennek tartom, hogy ne ismerné az illetékes miniszter úr azokat a munkaalka­lomszerzési akciókat, amelyeket például a dán kormány léptetett életbe, — hogy egynémely szomszéd állam idevonatkozó intézkedéseiről ne is tegyek említést. Mindezekben az esetekben igazán nagysza­bású, igazán komoly műnk a alkalom teremtésről van szó és mindezekben az esetekben ezekből a törvényjavaslatokból s ezekből az akciókból ki­órződik és meglátszik a kormányzatnak az a komoly szándéka és törekvése, hogy a mai kor legfontosabb, legégetőbb és legborzalmasabb problémáját, a munkanélküliség megszünteté­sét valahogyan a megvalósuláshoz közelebb vigye. Természetesen meg kell említeni azt is, hogy maga a munkaalkalom megszerzése, meg­teremtése sem önmagában álló probléma, ha­nem összefügg az illető ország egész kormány­zásával. Amikor például ezekben az országok­ban, amelyeket említettem, Svédországban, Dá­niában, talán Csehszlovákiában is, munkaalkal­makra vonatkozó törvényjavaslatoknak szelle­méből az egész vonalon kiórződik az a komoly törekvés, hogy az alsóbb néposztályok, a nyo­mort szenvedő néposztályok érdekében csele­kedjenek valamit. A munkaalkalmak teremtése természetesen összefügg azzal a kérdéssel is: hogyan és milyen körülmények között igyek­szik a kormány előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyek nélkül — ezt elismerem — ilyen munkaalkalomszerzés lehetetlen. Ott cél­adókkal, hosszabb lejáratú kölesönökkel s olyan tranzakciókkal, amelyek lehetővé teszik a kis­emberek bevonását is, ezekkel az eszközökkel, ilyen utakon és ilyen módokkal igyekszenek ezeket a problémákat megoldani, vagy a meg­oldáshoz közelebb vinni. Svédországban cél­adókkal, a tehetősebb osztályok alkalmi meg­adóztatásával, az eddigi jövedelmiadók feleme­lésével és hasonlókkal igyekeznek ezeket a kér­déseket megoldani. Elismerem, hogy mi szociáldemokraták utó­pisták vagyunk akkor, amikor nálunk ilyen természetű reformokat követelünk a kormány­tól. (Csoór András: Általában!) Sajnos, általá­ban utópisták vagyunk, amikor ettől a kor­mánytól olyan intézkedéseket követelünk, ame­lyek az alsóbb, szenvedő, nyomorban lévő osz­tályok helyzetén valamit lendítenek. (Gr. Fes­tetics Domonkos: Ezt már mégsem lehet mon­dani!) Én tehát ezt a javaslatot nem fogadhatom el, mert nem látom benne azt a komolyságot, amelyre szükség volna, ha valóban valami érde­mesre törekednék a kormány. (Mozgás a jobb­oldalon.) Mit jelent 15 millió pengő a niai kö­rülmények között, amikor tízezrével és tízezré­vel vannak munkanélküliek az országban és magában a fővárosban is? Mit jelent 15 millió beruházási kölcsön, amikor a fővárosban és a főváros közvetlen környékén barlanglakáso­kat találunk, (Esztergályos János: A munká­sok ebből még ötmilliót sem fognak kapni!) ami tehát azt bizonyítja, hogy a lakásépítkezés terén a viszonyok annyira elmaradottak, hogy elmaradottabbak és rosszabbak már nem is le­hetnének. Mit jelent 15 millió beruházás címén

Next

/
Thumbnails
Contents