Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1935 november 8-án, pénteken. 575 baloldalon: Még azt sem!) ahelyett, hogy minden törvényjavaslat beterjesztésénél, amely a mezőgazdasággal összefügg, megkérdezné őket nemcsak arról, hogy mi legyen a babbal, mi legyen a borsóval, hanem arról is, hogy mi legyen a gazdaadósságok rendezésével, mert ez egy generális kérdés. Meg kellett volna idejekorán kérdezni őket, nem pedig csak a kibicelők szerepét juttatni. T. Képviselőház! Felszólalásom végéhez közeledem. (Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek!) Méltóztatnak kívánni, hogy tovább folytassam"? (Halljuk! Halljuk a baloldalon. — Zaj jobbfelől.) Hiszen ez nem ráolvasás a t. kormányzópártra, ez csak egy olyan igazságnak a feltárása, amelyet önök is megszívlelnek, amikor egymás között beszélünk. Éppen ezért a parlament plénuma előtt is szívleljék meg és helyeseljék azt, ami itt le van fektetve az Országos Mezőgazdasági Kamara évkönyvében és amire nézve nem lehet cáfolatot felhozni. Azt mondja ez az évkönyv (olvassa): »A magyar gazdatársadalom azt kívánta, hogy a közterhek, — beleértve ebbe a fogalomba az öszszes állami, önkormányzati és egyházi adókat, illetékeket, járulékokat — ne haladják túl az adófizetők teherbíróképességét.« Megállapítja az Országos Mezőgazdasági Kamara évi jelentése, hogy a közterhek túlhaladták az adófizetők teherbíróképességét. »A közterheknek az enyhítésére úgyszólván semmi sem történt a jóravaló szándékon kívül«, — mondja a kamara — »sőt ellenkezőleg, végigtekintve az utolsó öt év jogalkotásán, sokkal több olyan intézkedést találunk, amelyek új adónemeket létesítettek, meglevő adónemek kulcsát emelték, mint olyanokat, amelyek az adófizetők, különösképpen pedig a gazdák adóterhein könnyítettek volna.« Megmondja a kamara nyiltan, — s ez igen tetszhetik a pénzügyminiszter úrnak — hogy: »Az államháztartási egyensúly fenntartásának fontosságát nehéz lenne elvitatni.« Ezzel szemben átérzi a kamara az adóztatás reformja; nak parancsoló szükségét. »A földadó a mai formájában« — mondja a kamara — »csak a túladóztatáshoz, a terhek aránytalan megoszlásához vezethet. Az állami, önkormányzati, egyházi járulékos adóknak és egyéb terheknek a földadó az egyik kivetési alapja, s ezek a járulékos terhek az alapadó összegét gyakran felül is múlva, megsokszorozzák annak hibáit ós azt, adórendszerünk egyik legnagyobb sérelmévé teszik.« T. Képviselőház! Adva van tehát a tétel. Az Országos Mezőgazdasági Kamara mondja ezt, amelynek elnöki székében, — újra mondom — a t. miniszterelnök úr lelki osztályos társa, Meesér András t. képviselőtársam ül. Szívleljék meg, amit az Országos Mezőgazdasági Kamara mond és tegyék valósággá, cselekedetté, hozzák ide a ház elé törvényjavaslat formájában, vagy pedig vegyünk tudomást rendeletek kibocsátásával arról, amit az Országos Mezőgazdasági Kamara kíván és követel, hogy a kisemberek boldogulása érdekében szakítani kell a mostani pénzügyi adóztatási és gazdasági rendszerrel. T. Képviselőház! Kossuth Lajos sírjához és nagyatádi SzaJbó István szobrához zarándokoltak el a múlt napokban a nemzeti egység pártjának tagjai és fogadalmakat tettek mind a két helyen. Kossuth Lajos a jobbágyságot giziabadította fel, hirdette a jogegyenlőséget, az igazságos teherviselést, — halóporában is áldva legyen az emléke! De jelenleg a gazdasági jobbágyságnak rabláncai között sínylődik és vergődik " a magyar kisember, a sokszor lelketlen nagytőkének és kartelalakulatoknak rabláncai között. Nagyatádi Szabó István szobránál is ott voltak nemzeti egységpárti t. képviselőtársaim s kérdezem: hol van a kisgazdatábor, amelynek nevében beszéltek, hol vannak a régi vérbeliek? Ketten-hárman szomorkodnak a nemzieti egység pártjának sorai között. (Egy hang jobbfelől: Es ott hányan vannak?) Engedjék meg, én pártonkívüli vagyok, magam nem is vagyok vérbeli kisgazda. De merem mondani, hogy még abban az időben, amikor politikai pályafutásom kezdetén Antal István t. sajtófőnök és államtitkár úr támogatását élveztem Hódmezővásárhelyen, mindenkor a kisbirtokos szövetségi régi programm, a kisemberek boldogulása érdekében emeltem fel programmomban a szavamat. (Antal István: Mikor volt az?) 25 esztendővel ezelőtt. Es itt a képviselőházban nemcsak a régi közjogi gravameneket hoztam fel, hanem azt is mondottam, hogy azok a követelések, amelyeket nagyatádi Szabó István erről az oldalról, • az utolsó padsorokból hangoztatott, csak szerény kívánságok, — amelyek 25 évvel antedatálva kopogtattak a Ház kapuján — de ha nem teljesítik azokat, előbb-utóbb döngetni fogják itt a falakat. Öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e megadni az öt percnyi meghosszabbítást? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják a meghosszabbítást, méltóztassanak fel állani, (Megtörténik ) Kisebbség. (Zaj a baloldalon.) A Ház a kért meghosszabbítást nem adja meg. Kérem a képviselő ura,t, méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: T. Képviselőház! Végzem is akkor felszólalásomat. Köszönöm a nagy lojalitást a t. túloldal részéről. A t. miniszterelnök úr tegnap azt mondotta a Nep-nek egyik gyűlésén, hogy offenzív szellemet kíván gyakorolni. Ezt az offenzív szellemet ne velünk szemben gyakorolja, akik vele együtt nemzeti alapon állunk, ha az ellenzék sorai között is, hanem gyakorolja állandóan azokkal a nagy tőkealakulatokkal, azokkal a •kartelhatalmas.ságokkal szemben, amelyek nem látván a t. miniszterelnök úr részéről a kellő erélyt, — akaratot igen, bizonyos offenzív szellemet időközileg igen, de aztán visszahúzódást is — még ma is urai a magyar gazda,sági életnek. A t. miniszterelnök úr velük szemben nagyon sokszor defenzív politikai és közgazdasági irányt követ; váltsa ezt fel velük szemben is az erős offenzív irány és eredményesség, akkor majd, ha később is, nem leszek abban a helyzetben, hogy a t. miniszterelnök úrral szemben közgazdasági tekintetben ellenzéki politikát folytassak. Jelenleg azonban szívem és lelkem meggyőződése szerint mondhatom, — noha elismerem: jót akar, deinem elég jót, — hogy a törvényjavaslatot a hiányok folytán, mivel a magyar mezőgazdasági élet szerves megsegítését nélkülözi, nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Derültség a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) 82*