Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

574 Az országgyűlés képviselőházának 55. nyes keretek között a verejtékező kisemberek keresményét. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Lehet, hogy túlságosan erősen mondottam, de mégis az igazsághoz sokkal közelebb járok, mint azok, akik azt mondják, hogy nem így van. Itt hivatalosan a parlament nyilt színe előtt tagadják, magánbeszélgetés közben azon ban megállapítják, hogy helyes irányban haladunk, amikor azt mondjuk, hogy a mostani rendszeren változtani kell. Mi kívülről ostro móljuk a falakat, velünk együttérzŐ nemzeti egységpárti t. képviselőtársaim pedig belülről ostromolják a falakat. De változtassunk a rendszeren, mert ez a nemzet fennmaradásának, a nemzet gerincét képező kisgazda, föklmíves és munkástársadalomnak érdekét képezi. (Taps a baloldalon.) A kormánynak kötelessége tiszta helyzetet teremteni. Ha ez nem sikerülne, akkor <izok a túloldali t. képviselőtársaim, akik az agrárkérdésekben velünk egy nézeten vannak, vonják le a konzekvenciát. Kernelem, hogy ezt meg fogják tenni. T. Képviselőház! Nem lehet véka alá rejteni azt, hogy a Nemzeti Banknak, amikor megalakult, alapszabályának 1. cikkében kötelességévé tették, hogy gazdasági életünket megfelelő mennyiségű bankjegy kibocsátásával kell szolgálnia, a fedezetet meg kiell szaporítania, hogy a készfizetésre mielőbb rátérhessen. Elébetűzött feladatának nem felelt meg. Meg kell állapítanom, hogy a Nemzeti Bank által kibocsátott bank jegymennyiség, saját kimutatása szerint 5—6 évvel ezelőtt 5—600 millió pengő volt, ma azonban csak 325 millió, pedig 5 ével ezelőtt általános pénzbőség volt az országban. A mai 325 milliónak egy része nincs forgalomban, hanem bankok páncélszekrényében van elrejtve. A néhány év előtt 32 milliárd aranypengőre értékelt nemzeti vagyon ma alig éri el a 17 milliárd értéket. A.nemzeti jövedelem rövid öt év alatt körülbelül 4*7 milliárdról lecsökkent 2*3 milliárdra, ilyen körülmények között a pengő általános stabilitásáról beszélni túlnagy me részség, nem lehet csodálkozni azon, hogy pénzünk vásárló ereje 5 év alatt 2—3%-kai emelkedett, azonban külföldi viszonylatban megvan a diszparitás. Mindezen változtatni kell, a Nemzeti Bank hitelezési politikája legyen gyökeresen más, a pénzintézetek pedig visszaszorítandók arra, ami különben hivatásuk és kötelességük lenne, hogy eredeti céljuknak megfelelően csak takarék- és hitelügyletekkel foglalkozzanak, ne legyenek nagyvállalkozók, nagy kartelalakulatok alimentálói, amelyek azért dolgoznak, hogy a küzdő kisembereket, mint fogyasztókat kizsákmányolják és így a nagy nemzetegésznek kárára legyenek. T. Ház! Értsük meg jól pártkülönbség nélkül, amit Fellner Frigyes mondott, hogy a magyar föld forgalmi értéke 1927-ben 14 milliárd pengő volt, ma azonban 6 milliárd pengőre tehető, a kisgazdák 40%-a el van adósodva, tehát nemcsak a védettek, hanem a védettségen kívül lévők is el vannak adósodva. 2 400 millió pengő értékű föld az. amin tulajdonkép ez a 2.300 millió pengő teher, adósság van, tehát az adósságoknak névértékben való visszakövetelése és fizetése az adósokat még meglévő vagyonukból is teljesen kiforgatja és tönkreteszi, az adósságátértékelésnek tehát ezért is be kell következnie. T. Ház! Az 1932 április 1-ét megelőző időkben keletkezett mindennemű pénztartozások szerintem átértékelendők, mindennemű ingat ülése 1935 november 8-án, pénteken. lantartozás, ingatlanra rákebelezett teher átértékelendő. Hozzáteszem ehhez a külföldi zálogleveleket, a városokat és községeket terhelő Speyer-féle kölcsönköt vényeket. Én nem moratóriumról beszélek, hanem bizonyos kirn életi időről, csak két esztendőről, amit az adósoknak kell adni, hiszen külföldön 3—5 esztendőt adnak. Beszélek arról, hogy a védettségen kívül álló földesgazdák kamatfizetési kötelezettségét sem lehet 3%-nál többre megállapítani, mert hiszen voltaképpen a fold annyit sem jövedelmez, azt sem tudják megfizetni. Hozzáteszem, hogy az árverést szenvedetteket, vagy a hitelezők türelmetlensége folytán adósságrendezés céljából kényszerűségből eladott ingatlanok birtokosait megfelelő kárpótlásban kell részesíteni. Erre vonatkozólag az Országos Mezőgazdasági Kamara elaborátumai feküsznek a t. Ház előtt. Tartozom kijelenteni, hogy ennek a törvén y javas latnak benyújtása előtt, noha a t. miniszterelnök úrnak programmpontját képezi a Mezőgazdasági Kamara intézményének fenntartása és fejlesztése» nem kérdezték meg a Mezőgazdasági Kamarát. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Tévedés!) Az utolsó héten kérdezték csak meg, legalább én így tudom! (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Rosszul van informálva!) Szóval az utolsó hetekben kérdezték meg. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Rosszul informálták!) Kérem, megnevezem az illetőt, akitől ezt hallottam, méltóztassék számonkérni tőle, az állását biztosan nem fogja ezért elveszteni. Tegnapelőtt mondotta nekem Gesztelyi Nagy László t. barátom, a DunaTiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Öt nem kérdeztük meg!) hogy nem kérdezték meg az Országos Mezőgazdasági Kamarát, csak a legutóbbi időkben, (Horváth Zoltán: Így van!) nem fordultak azonban hozzá a törvényjavaslat eredeti elgondolása alkalmából, hogy praktikus tanácsokat kérjenek tőle, hogy átvágják azt a nagy szövevényt, amely a Tébe. — a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete — részéről a t. kormány igazlátó szeme előtt elfödte a dolgokat. A Tébe. nem szereti a mezőgazdasági kamarákat, mert hiszen a Tébe.-vel szemben a mezőgazdasági kamarák a Tiszán innen, a Tiszán túl. a Dunán innen és a Dunán túl az agrárnépességnek jól felfogott érdekével törődnek. Nem mondják, hogy a hitelezőknek ne adassék meg az, ami nekik dukál, de elsősorban az adósok érdekét nézik, mert tudják, hogy az képezi az ország fennmaradásának az alapját, hogy a mezőgazdasági adósokat lehetőleg mentesítsük azoknak a terheknek a fizetése alól, amelyeket nem bírnak el. Nagyatádi Szabó Istvánnak nem az volt a. törvény megalkotásánál a célja, hogy papi? intézmény legyen a mezőgazdasági kamarai intézmény. A t, miniszterelnök úr — gyűléseken tett kijelentéseiből tudom — szintén élő valósággá akarja tenni a kamarai intézményt; azt akarja, hogy a mezőgazdasági kamarák ne csak működjenek, ne csak tanácsokat adja nak, hanem a törvényalkotásokba is megfelelő szakavatott útmutatásokkal befolyásuk légy eu. (Csoór Lajos: Meg se hallgatják őket!) T. Képviselőház! Ügy tudom, Csoór Lajos t. képviselőtársam egy csomó adattal jött volna ide tegnapelőtti interpellációjában, — ha a t. miniszterelnök úr jelen lett volna — arra vonatkozólag, hogy a mezőgazdasági kamaráknak a t. pénzügyi kormányzat jelenleg csak a száraz dajka szerepét juttatja, (Egy hang a