Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

568 Az országgyűlés képviselőházának 55. lett volna tenni az áru- és pénzhitelezök kö zött, mert, amíg a pénzhitelezők további birtok­vásárlásra, örökségek kifizetésére stb. nyújtot­tak alkalmat, addig az áruhitelezők a gazdaság továbbvitelére adtak hitelt a gazdának. Most. amikor a gazda 3—4 százalékos kamat mellett. hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt kap a kor­mánytól, ugyanakkor ez a kereskedő 7—-8_ szá­zalékot fog továbbra is fizetni a bankjának, amely az. ő üzletének fenntartásához továbbra is hozzásegíti. (Esztergályos János: Hogy le­hetne ideesalogatni a túloldalt!!) Akit érdekel a gazdaadósságok ügye, az bizonyára itt van. Legalább azt az egy segítséget kellene nyújtani a kereskedőknek, hogy az ilyen befa­gyott követelésekkel ajdót fizethessenek, hogy valamicskét felszabadulhassanak, hiszen a tönkrement kereskedők számára ez az adó már amúgyis elveszett. Méltóztassék elhinni, nagy jótéteményt gyakorolna a kormány, ha egy ilyen kis felszabadulásra lenne szíves módot adni. Igen t. Ház! Végezetül méltóztassék meg­engedni, hogy az iparnak ezt a szomorú hely­zetét egy pár példával megvilágítsam. Az igen t. pénzügyminiszter úr valószínűleg tud arról, hogy a népházak céljaira a földmívelésügyi mi­niszter úr mintegy 2 600.000 pengőt ír le. Száz­nyolc ipartestület, több mint 3 millió pengő ilyen állami adóssággal küzd. Figyelembe kel­lene venni, hogy hiszen az ipartestületek ható­sági funkciókat végeznek. Minden bizonnyal volna mód arra, hogy ezeket az ipartestületi adósságokat leírják és ugyanakkor módot kel­lene nyújtani arra az ipartestületeknek, hogy 3 millió pengőt kitevő kinnlevőségeiket behajt­hassák. Mert van már bizonyára pénzügymi­niszteri, ha más nem, titkos rendelet arra nézve, hogyha iparosoknál foglalnak, akkor a fogla­lás eredményéből először az egyenes adókat, azután bizonyára a községi pótadókat és csak utolsó sorban az ipartestületi járulékokat fizet­hetik ki és így ennek következtében a be nem hajtható ipartestületi járulékok révén va­lamennyi testület tönkre fog menni. Igen t. Képviselőház! Ez az értékes és ge­„ rinces társadalmi réteg, a 200.000 főnyi önálló magyar kisiparosság ugyanannyi főnyi segéd­erőt alkalmaz, mintegy 570.000 eltartottat juttat kenyérhez, tehát ez az egymillió ember valóban megérdemelné, hogy a kormány sokkal na­gyobb belátást tanúsítson vele szemben, mint amilyennel ezidőszerint viseltetik iránta. Nem lehet az, hogy 8,750.000 pengő kere­seti adót fizessen a 750 milliót produkáló kis­ipar, ugyanakkor a gyáripar 2250 millió mellett hasonirányú adóinak összege 250 ezer pengő legyen. Az iparos képezi magát, képzettségét továbbadja, elsőrangú családfenntartó vala­mennyi kisiparos, az ő családi arányszáma 100-hoz 120—140—192, tehát a most igen helye­sen sokat hangoztatott családvédelmi intézke­déseknek talpköve volna az iparosság és éppen ezt engedi a magas kormány elbukni: ez sze­rencsétlen politika, nézetem szerint. Jól tudja azt a pénzügyminiszter úr is, hogy 1920—30-ig 14.000-re csökkent az iparűzők száma, s jól tudja azt a pénzügyminiszter úr, hogy a 10.000-en aluli lakosságú községekben a segéd­erők száma 20.000-rel csökkent. Amikor mód van reá, miért nem méltóztatnak az iparosság hóna alá nyúlni, miért kell nekünk azt lát­nunk, hogy valamennyi iparos tanonciskolánk elnéptelenedik? A 60.000 inasból 5 év alatt 45.000 lett. Hova fog ez vezetni, igen t. pénz­ügyminiszter úr? Nem tudok mást kérni, csak ülése 1935 november 8-án, pénteken. ismételni az össziparosság és kereskedők kí­vánságát, hogy legyen kegyes figyelemmel lenni az ő szomorú helyzetükre. Az iparosság helyzete sokkal rosszabb bi­zonyos tekintetben, mint a gazdáé, mert a gazda legalább az élelmezését tudja biztosítani földjéből és el tudja tenni télire, az iparosság legnagyobb része nincs ilyen helyzetben. Azt a hihetetlen nyomort és szomorúságot, amelyet én most a Tiszántúlon tapasztaltam, azt a min­den képzeletet felülmúló rettenetes éhínséget, amely ott rövidesen be fog következni, nem nézheti a kormány ölhetett kezekkel és külö­nösképpen nem nézheti ugyanott az iparosság pusztulását. Igen t. Képviselőház! Ez a rettenetes nyo­mor valóban kedvez a kormánynak akkor, ami­kor a Tiszántúlon választat, mert ott a nyilas­keresztes, azután az őszirózsás, imeg a kaszás­keresztes demagógia valóban talajra talált. Nem hiszem, bár sok szempont amellett szól, hogy ezeket az elemeket a kormány szabadí­totta fel, csak azért, hogy a mi igenis produk­tív, igenis pozitív pártunk többlethez ne jut­hasson. A kamaraközi értekezleten alapos vita tár­gyát képezte az ipar és kereskedelem adójának és adósságkamatának rendezése, s ezzel fejezem Ibe felszólalásomat. Méltóztassék megengedni, hogy errevonatkozólag a következő határozati javaslatot oLvássam fel (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a gazda­adósság rendezésével kapcsolatban szükséges­nek tartja a kisipar, kereskedelem és a háztu­lajdonosok adósságainak rendezését is és épp ezért elrendeli, hogy 1. vizsgálják felül a kisipar és kereskede­lem adószámláit és akiknek adóhátraléka az évi előírás kétszeresét meghaladja, azoknak adóhátralékait méltányosságból törölhessék a felülvizsgáló adóhivatali kerületi bizottságok, vagy arra megfelelő előterjesztést tehessenek. 2. Az adóhátralék méltányosságból való tör­lésére vonatkozó rendelkezéseket terjesszék ki a házadóra is, mindazon házakra nézve, ame­lyeknél az adóalap az ezer pengőt nem haladja meg. 3. Az adószámlák felülvizsgálása után fennmaradó hátralék megfizetésére 10 ' évi részletfizetést engedélyezzenek mindazoknál a kisiparosoknál és kiskereskedőknél, akiknek az adóthátraléka az évi előírás kétszeresét meghaladja. 4. A pénzügyi hatóságokat utasítsák arra, hogy az 1929:XXIII. te. 4. és 8. paragrafusá­ban kapott felhatalmazással a kereseti és jö­vedelmi adóhátralékok méltányosságból való törlésére vonatkozólag éljenek. 5. Módosítsák a K. K. H. Ö. 55. §-ának 12. pontját és egy bizonyos határig a kézműves­iparosok rnűhelyi gépberendezését vegyék ki a végrehajtás alól. 6. Szállíttassák le a kézművesiparosok ál­tal fizetendő kamatláb 5%-ra, illetve az aláb­biak szerint védett kisiparosoknál 3-5%-ra. 7. A házas beltelekkel bíró azon kisiparosok, akik jövedelme nagyobb részben kisipari munkából származik, ha a bekebelezett adós­ságok összege nagyobb, mint a házadóalap négy és félszeres szorzata, kérhessék házas beltelkük védetté nyilvánítását s a védetté nyilvánított kisiparosokra nézve alkalmaztassa­nak mindazon kedvezmények, amelyeket^ tarto­zásvállalás, illetőleg konvertálás formájában a 20 holdas határig a 10.000/1935. gazdavédekni ren­delet a védett gazdáknak biztosít.« (Esztergályos

Next

/
Thumbnails
Contents