Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1935 június 15-én, szombaton. 45 lés megosztására, a termelés típusainak megállapítására jöttek létre, hogy amit az egyik gyárt, abba ne kontárkodjék bele a másik, ne zavarja a vizet. E kartelek működésének ínég mi is hívei volnánk, csakhogy merem állítani. a magyar kar teleknek 95% -a, sajnos, nem azért alakult, hanem azért, hogy ők diktálják az árakat. Az árakat pedig, sajnos, könnyen tudják diktálni, mert a külföldi verseny ki van kapcsolva, úgyhogy az, itteni kartel a hazai nagy gyárak termeivényeinek árát könnyen megállapíthatja és rá oktrojálhatja az országra. A kartelpolitika szintén nagyon is összefüggj a beruházási kérdésekkel. Szeretném, ha képviselőtársaim is elismernék, hogy a beruházásokhoz nagymennyiségű anyagra van szükség. Ha az anyagok árait magasra állapítja meg a kartel, akkor kevés jut a munkásnak, kevés jut a kivitelezésre, vagyis azon a pénzen sokkal több munkát tudnánk kivitelezni. Ezért kapcsolatos tehát a kartelek árpolitikája a közmunkák kérdésével. Szerintem nem frázis, hanem komoly valóság az, hogy igenis, a kormánynak törekednie kell a kartelek árpolitikájának letörésére. . ., ?• Ház! Hogy miért mondom ezt, mindjárt kitejtem. Az utóbbi években sok olyan állami pályazatot kellett megsemmisíteni, ahol összebeszélés látszata forgott fenn, vagyis amikor maga a, kiíró hatóság látva, hogy összebeszélés torog fenn, megsemmisítette a pályázatot és új pályazatot irt ki. Talán éppen a jelenlévő Szúrday képviselőtársam igazolhatja, hogy az elmúlt esztendőben a posztószállítási pályázatot ketizben is megsemmisítette a honvédelmi miniszter úr azért, mert összebeszélést látott fennforogni, vagyis túlmagas árakkal jöttek a gyárak. Ha tehát így áll a helyzet, akkor nem fonr^". e ^ z ' h °gy itt igenis vigyázzunk arra, hogy különösen a közpénzen történő közmunkák lehetőleg szazszázalékig tisztességes, becsületes kalkuláció alapján bonyolíttassanak le. (Gr. Festetics Domonkos: Ugy van! Érvényesüljenek a kisiparosok, ne csak mindig a kartelek!) VávSi H ' áz! E ^rt Sfe^ , éu < h °gy a közmunkákból es a kozszalhtasokból a lehetőség szerint a kisiparosság számára minél nagyobb mennyiséget hasítsunk ki. Olyan természetű közmunkáknál, amelyek kimondottan kézműipari jellegűek, már a pályázat kiírásánál juttassuk kifejezésre, hogy azt kisiparosok, kézmuiparosok kapják meg, nehogy megint a nagyvállalatok vagy a nagyvállalatokhoz tartozó konszernek vigyék el. Ezeket a kézműipari közmunkákat juttassuk lehetőleg maguknak a kisiparosoknak. T. Ház! Ma délben olvastam egy közgazdasági lapban, hogy az Országos Ruházati Iní* z ? t J ! £2 gmt Î^Pott egT közülettől megrendelést 2500 garnitúra ruha elkészítésére (Petrovacz Gyula: Hallatlan!) s ezt a hatalmas közmunkát egy zart üzemben bonyolítja el — tehát nem kisiparosokkal, mint ahogy itt néha említettek — az az Országos Ruházati Intézet, amelyről mar többször volt alkalmam itt a Házban szólni, (Mózes Sándor: De hiába!) amely nagy állami kedvezményekben részesül, amely az államtól óriási előnyöket kap s amely mielőtt meg egy közmunkát megkap, már 50 százalékos előleget élvez, ugyanakkor pedig a vele versenyző és adókkal sújtott önálló iparos a munka elvégzése után sok hónappal később kapja meg munkája ellenértékét. Igaz, hogy letárgyaltuk a közüzemek kérdését, de sajnos, még nagyon sok ilyen közüzem áll fenn és csinál jogtalan konkurreneiát a súlyos adókkal terhelt, a gazdasági válsággal küzdő kózműiparosságnak. Éppen ezért helytelenítem én azt, hogy közületek — legyen az állami, városi vagy más közület — ilyen közüzemeknek adnak nagyobb természetű munkaalkalmat. Hát akkor miből tartsa fenn magát a kisipari A kisiparnak csak kötelessége, hogy adót fizessen, hogy közterheket viseljen, de ugyanakkor nem várhat támogatást attól a közülettől, ahova az ő pénze befolyik, vagyis az állam ugyanakkor ilyen közüzemeket támogat 1 Azt hiszem tehát, t. Ház, minden képviselőtársam kell, hogy egyet értsen abban, hogy elmúlt már az ideje annak, hogy állami hozzájárulással, állami támogatással privilegizált közüzemeket tartsunk fenn az adófizető polgárság rovására. Tabula rasa-t kell már végre itt csinálni; szüntessék meg teljesen ezt a helyzetet. Ugyanígy vagyunk a kontárkérdéssel is. Talán sokan azt gondolják: hogyan tartozik az állami beruházásokhoz ez a kérdés? Igenis, a beruházásokhoz tartozik. Ide tartozik azért, mert, sajnos, mai ipartörvényünk egy-két hézagos szakasza alkalmat és módot ad munkák végzésére olyan embereknek is, akik saját személyükben erre hívatlanok, illetőleg akiknek a törvény értelmében nem volna szabad ezeket elvégezniük. (Petrovácz Gyula: Meg van az szellemi téren is!) Azt hiszem, a hétfői napon fog a budapesti kereskedelmi és iparkamara teljes ülésében erről a kérdésről határozni. Én itt is szeretném, ha a gyakorlati életben már keresztül vive látnám a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a gerinces álláspontját, állásfoglalását, amelyet ismerek; hiszen tudom, hogy ő itt elszántan a kisiparosság, a kézműiparosság érdekeiért fog síkra szállni és az ipartörvény ezen szakaszainak módosítását az iparosság javára fogja eldönteni, amely intézkedéssel megint alkalmat és módot adunk sokszáz és sokezer kisiparos munkalehetőségére. T. Ház! A közmunkák kiadásánál, sajnos, olyan feltételeket is vesznek be, amelyek különösen a kistőkével rendelkező embereket, vagyis a kisiparosságot súlyosan érintik. Például ha saját hibáján kívül elmaradt az adóval, ha munkahiány miatt nem tudott adókötelezettségeinek eleget tenni — a-z adók mindig emelkedtek, munkája egyre fogyott, ezért nem tudott az adófizetéssel lépést tartani — ez a szegény ember, ha adódik valahol egy kis közmunkalehetőség, még csak nem is tud pályázni, vagy legalább is ha pályázik, számolnia kell azzal, hogy adóhátralékának 25%-át mindjárt levonják a közmunkák árából. Ugyanígy van az Országos Társadalombiztosító Intézet hátralékaival is. Most mind az adónál, mind az Oti.nál levonják a hátralékos összegek nagy százalékát; termesztés tehát, hogy ez a kisiparos nem tud a pályázatokban részt venni. Már pedig a cél az volna, hogy éppen azért juttassunk neki munkaalkalmakat, hogy az illeti kisiparos pénzhez tudjon jutni. Igen, én helyeslem azt az elvet, hogy fizessen a munkájának árából bizonyos összeget, de ne kívánjon tőle annyit az állam és a közület, hogy az a kisiparos egyúttal mindjárt reménységét is veszítse annak, hogy bele tud menni a pályázatba. Mert kérdezem én: ha 25%-ot annak a munkának árából mindjárt lead adóhátralékra és 25%-ot Oti.-tartozásokra, lehet-e akkor komolyan pályáznia? Hiszen, sajnos-, ma a nagy verseny mellett alig egy-két százalék haszonnal számolva, pályáznak 7*
