Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának SS úrnak kötelessége gondoskodni, hogy minél több adófizető alany élvezze ezeknek a beruházásoknak áldásos voltát. Ezért nagyon kérem, hogy az állam tulajdonában levő épületek tatarozásait, modernizálásait, beszerzéseit, amelyek kimondottan kézműipari jellegűek, juttassák százszázalékig a kézműiparnak. De amikor beruházásokról szólunk, szükséges felhívnom a figyelmet arra is, hogy az árak lekalkulálását, az árak letörését ne engedje az állam, nehogy olyanok, akik bizonyos közmunkák kiírását talán jobban ismerik, mint a többiek, már előre tudván, hogy a kiírt közműn kából mi változik meg, mi marad el, vagy mit fognak még hozzávenni, irreális árakon pályázva, a becsületes, tisztességes iparosokat lekonkurrálva, megkapják az illető közmunkát, a végén pedig, amikor a munka elkészül, sok helyen bebizonyítható, hogy a legolcsóbb ajánlattevő a munka elkészítése után a legdrágább volt. Ezért a munkákat kiíró tisztviselők felelősségót is meg kell állapítani, hogy azok, akik a munkákat kiírják, saját személyükben fegyelmi felelősségre is legyenek vonhatók. Hiszen, hála Istennek, az új^ közszállítási szabályzat erre vonatkozóan intézkedik is, de amikor ilyen nagyobb beruházás lehetősége van meg, különösen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a munkakiírások tiszták, érthetőek, egyszerűek legyenek, hogy a kisemberek is meg tudják érteni és ne legyenek dzsungelek ezekben a kiírási feltételekben, amelyekben a járatlanok elcsúsznak, ellenben a bennfentesek, a járatosok mindig célhoz érnek. (Mózes Sándor: Es ne kelljen a munka elnyeréséhez protekció!) T. Ház! A munka folyamata alatt előforduló változtatásokra is felhívom a miniszter úr figyelmét, kérve, hogy szigorúan ragaszkodjunk az eredeti kiíráshoz. Tudom, hogy a közszállítási szabályzat sok ilyen dologra kitér, hogy a munkák bizonyos százalékát a jövőben nem lehet megváltoztatni, de szeretném, ha ez a változtatás minél kisebb százalékra redukálódnék, mert egyes állami közmunkáknál a közelmúltban 80—90%-os változtatások történtek már a munka odaítélése után. Kérdezem: nem komolytalan-e az a pályázat akkor, amikor valaki megkapja a munkát, azzal a látszattal, hogy ő a legkedvezőbb, a legolcsóbb ajánlattevő és utólag egy kiviteli költségvetést készíttetnek vele, amely kiviteli költségvetés révén nemcsak, hogy sokkal magasabb árat kapott, mint a többi versenytársa kapott volna, hanem becsapta és kijátszotta azokat az adófizető polgártársait, akik a költségvetés kiírásához ragaszkodva az abban levő pontoknak figyelembevételével tisztességgel és becsülettel adták be ajánlatukat. Mélyen t. Ház! A magángazdaságba nem tudunk beleszólni, de a közületek által kiadott munkáknál vigyázzunk a tisztes munka megbecsülésére, a vállalkozási erkölcsre. Ne engedjük, hogy derék becsületes cégek, akik évtizedeken át a hazának igazán jó adófizető polgárai voltak, ^akik elvállalt munkájukat becsülettel, tisztességgel fejezték be, továbbra is úgy járjanak, mint az utóbbi években jártak, hogy nem bírnak munkát kapni. Hát miért nem kapnak? ök értik a munkájukat. Ezt megmutatták a múlt évtizedekben. Hiszen sokan házat tudtak szerezni és nagyon tekintélyes vagyont szereztek, 80—100 munkással dolgoztak, most pedig kényszeregyességek előtt állanak, az adókkal hátraKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ III. ülése 1935 június 15-én, szombaton. 43 lékban vannak és a hátralékokat nem bírják fizetni. Magam is ismerek sok olyan tisztes, őszbeborult, becsületes magyar iparost, aki, sajnos, éppen az utóbbi évek versenytárgyalásaiban tapasztalt erkölcstelenségek miatt nem tud munkához jutni, ezáltal üzeme mindig összébb zsugorodik, önmaga pedig tönkremegy.. (Gr. Festetics Domonkos: Csupa szegény keresztény iparos! A külföldről bevándorolt nagyipar pedig gazdagodik és kisíbolja a vagyont!) Nagyon igaza van közbeszóló t. képviselőtársamnak, ezek a megállapítások különösen a tisztességesen kalkuláló, becsületesen dolgozó keresztény iparosokra vonatkoznak. N-ecsak az ár legyen tehát irányadó, hanem a minőség is, a munka minemüsége. Ha mindig csak azt nézzük, hogy ki adott be 2%-kai olcsóbb ajánlatot, de aki azután a munka minőségének rovására készíti el azt a munkát, akkor lecsúsznak azok, akik becsülettel végzik munkájukat. így pedig nem lesz ipari fejlődés, így az ipar minősége nem javul. Nekünk, akik mindig büszkén állapítjuk meg, hogy a magyar iparnak — főleg a kézműiparnak — termeivényei művészi kivitelűek és az egész világ igazán kalapot emelhet a magyar ipari szaktudás előtt, a minőséggel is alá kell ezt a hírnevet támasztanunk és lehetőséget kell adnunk arra, hogy a jó, a tisztességes munka a jövőben is megbecsültessék. De ugyanakkor, különösen a közületek által kiadott közmunkáknál, a tisztes munkabért is ellenőrizni kell, mert az sem lehetséges, hogy valaki olcsóbb ajánlatot adjon be, és a munkásait éhbérért dolgoztassa. Az az iparos, aki lelkében átérzi az ipar tisztességes gyakorlásának szükségét, munkásának is mindig megadja munkájáért az ellenértéket. Szükséges tehát, hogy a pályázatokban a munkabéreket is feltüntessék, mert csakis akkor egyenlő a verseny, ha mindegyik pályázó, nemcsak a maga hasznát kai'kulálja be, hanem a munkáért kifizetett munkabérrel is el tud számolni. Ezért a székesfővárosnál már be is vezették a minimális munkabérek igazolásának a pályázatba való becsatolását. Ezáltal meg tudjuk akadályozni, hogy sokszor nem odavaló emberekkel, nem szakemberekkel, vagy pedig nem éjjel-nappal hajtott munkaerőkkel végeztessék a munkát. Éppen a munkanélküliség enyhítése szempontjából az volna az érdekünk, hogy minél több embert, a munkanélküliek minél nagyobb rétegét tudjuk foglalkoztatni. A munkanélküli segélyt sem én, p.em az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, sőt maga a kormányzat sem helyesli. (Esztergályos János: Elég baj! — Gr. Festetics Domonkos: Mindenki munkanélküli lenne!) Nem tudón;, t. képviselőtársam, hogy ez baj-e, mert a munkás önérzetét is sérti az, ha a munkanélküli segélyben részesül. A munkás nem munka nélkül akar segélyben részesülni, hanem munkája ellenértékét akarja megkapni. (Gr. Festetics Domonkos: Ez az! — Esztergályos János: De a helyzet az, hogy sem munka, sem segély!) Éppen azért beszélek én most... (Esztergályos János: Az éjszakai mentők statisztikáját olvassa el! Huszonkilenc öngyilkosság történt, mert sem munka, sem munkanélküli segély nem volt!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédet tartani. (Esztergályos János: Egy nap 29 öngyilkosság! — Mózes Sándor: Ez szomorú statisztika!) Müller Antal: Lehet a szociáldemokratapártnak elvi álláspontja, hogy igenis, ha nem 7