Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

34 ' Az országgyűlés képviselőházának & lok Ankarára, az orosz diplomáciai elismerésre, a soproni beszédre, a Dollfuss kancellár meggyilkolása után tanúsított bizonytalan magatartásra és végül a marseillesi bűncselekmény genfi tárgyalására. Hogy ez mind olyan ügy volt, ahol a magyar kormány a magatartásával nem gyarapította külpolitikai sikereit -és presztízsét, azt úgy hiszem, kétségbevonni nem lehet. {Zaj.) — Marton Béla: Ki vonja kétségbei) A genfiekről beszéljek, t. képviselő úri Parancsoljon! Beszéljek talán a soproni beszédről, a Róma-Berlin-tengely nagyszerű teóriájának kérdéséről? Beszéljek talán Dolfuss kancellár meggyilkolása után az egész külföldi sajtó magatartásáról és az olasz és a magyar sajtó közötti lényeges differenciáról? Beszéljek talán a marseillesi ügy {Zaj, — Halljuk! Halljuk!) genfi tárgyalásáról, ahol az urak rossznéven vették tőlem, hogy az ünneplés elé odavetettem magamat »A genfi csatavesztés« című cikkel és ahol bennünket más, mint diplomáciai vereség nem ért az egész vonalon? (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Eckhardt!) T. képviselőtársaim, nekem nem Eckhardt képviselő úrral van dolgom, Eckhardt kép viselő úr ebben a kérdésben a kormány végrehajtó közege volt (Zaj a jobboldalon.) és úgy teljesítette kötelességét, ahogyan a kormánytól erre nézve anyagot {Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon ) és utasítást kapott. Nekem, t. Ház, a kormánnyal van bajom. — (Rajníss Ferenc: Eckhardt a legjobb belátása szerint cselekedett! — Fábián Béla: Persze! Ezt senki kétségbe nem vonta! — Friedrich István: Elsőosztályú érdemrendet kapott, uraim! — Derültség.) En arról a taktikáról beszélek, amely ennél az ügynél a magyar kormány részéről köyettetett, amely lépésrőllépésre a magyar álláspont visszaszorításával járt és azzal fejeződött be, hogy ahová mi igazságot mentünk keresni egy méltatlan rágalommal és váddal szemben, ott minket kötelezitek 'belső retorziós intézkedésekre, a belső intézkedések után a népszövetségi tanácshoz való jelentéstételre és a jelentéstétel felett való vita eltűrésére. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Legalább az igazságügyminiszter úr ne mondja azt, hogy ez nem így van, mert neki, mint jogásznak és mint igazságügyminiszternek fokozottan át kell éreznie, hogy ebből- az ügyből a magyar nemzeti szuverenitás és presztízs nem került ki százszázalékos diadallal. (Makkai János: Mit kellett volna csinálni?) Megírtam a cikkemben; a képviselő úr olvassa el! (Makkai János: Elolvastam azt a cikket, más volt benne! — Zsindely Ferenc: Abban nem azt írta meg, hogy mit kellett volna csinálni, hanem csak azt, hogy rossz volt, amit tettünk! — Zaj.) Ti Házi Beszélek a kormány általános irányáról. Sokszor felmerül az a kérdés, hogy milyen orientációt követ a magyar kormány külpolitikai téren. A miniszterelnök úr egy stereotyp válasszal felelt. Azt mondta, hogy ő nem csinál germanofil, sem frankofil politikát: ő magyar politikát, magyar külpolitikát csinál. T. Ház, ne méltóztassék haragudni, hogy e részben... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, fejezze be beszédét. Rassay Károly: Tisztelettel kérek egy órai meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Olyan nincs! Nem! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) ülése 1935 június 15-én, szombaton. Elnök: Ebben a kérdésben a Ház vita nélkül határoz. Kérem azokat a képviselő urakat, akik megadják a meghosszabbítást, álljanak fel. {Megtörténik.) Most kérem, hogy álljanak, fel azok a képviselő urak, (Bródy Ernő: Nem tudják hallgatni az igazságot! Nagyon érdekes!) akik a meghosszabbítást nem adják meg. (Megtörténik.) Többség! A Ház a meghosszabítást nem adta meg. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nem bírják az igazságot! Gömbösnek ez nem fog tetszeni. — Nagy zaj.) Csendet kérek! Szólásra következik gr. Sigray Antal képviselő úr! (Makkai János: Tessék másképpen beszélni! — Zaj és ellentmondások a baloldalon. — Rassay Károly: Hogy másképpen beszéljek 1 Azt hiszik az urak, hogy az önök kegyétől függ, hogy én hogyan beszélhetek? — Gr. Apponyi György: Most letették az áJarcot! — Bródy Ernő: Letették a pótvizsgát! Négyes! — Kassay Károly: A tízéves diktatúra alatt sohasem tagadták meg a meghosszabbítást! — Bródy Ernő: Nem bírják hallgatni az igazságot! — Gr. Apponyi György: Szegénységi bizonyítványt állítót ki magáról a reformnemzedék! Nem merik az igazat meghallgatni! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Apponyi György gróf képviselő 'irat kérem, legyen csendben! (Fábián Béla: Nem volt erre példa 15 esztendő óta! — Zaj>) Fábián Béla képviselő úr legyen, csendben! Sigray Antal gróf képviselő urat kérem, kezdje meg beszédét. (Vázsonyi János: Farsangi komédia! — Felkiáltások a baloldalon: Le az álarccal! — Zaj. — Elnök csenget.) Gr. Sigray Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy ez az incidens megzavarta azt a jó hangulatot, amelyre a miniszterelnök úr maga is hivatkozott legutóbbi beszédében, mondván, hogy soha ilyen magasnívójú vitát az ellenzék részéről még a költségvetés és az appropriáció alatt nem hallott és, hogy a Házban az atmoszféra olyan jó, hogy csak nüanszbeli különbségek vannak (Bródy Ernő: Igen, hogyne!) és meg lehetne találni annak az egyetértésnek az útját, amely elvezethetne a magyar reneszánszhoz. (Bródy Ernő: Gömbös szégyelni fogja magát ezért az iménti szavazásért! — Nagy zaj. — Egy hang a jobboldalon: Bródy, a haza gyöngye! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) En természetesen mindazok alapján, amiket kritika gyanánt a kormánnyal szemben elmondottam, nem adhatom meg ezt a felhatalmazást a kormányj nak azokból az okokból, amelyeket igen t. ba1 rátom, Rassay Károly itt kifejtett és azokból i sem adnám meg, amelyeket nem tudott kifej\ teni, részben a közbeszólások, részben a Kor.-nból való idézések miatt, és úgy látom, hogy azok után, amik éppen most játszódtak le, a Koránban talán benne van az, hogy szemet szemért, fogat fogért. (Rassay Károly: Pedig kár' Az erkölcsi reformról szerettem volna beszélni, különös tekintettel a legutóbbi ülésre! — Rajniss Ferenc: A képviselő urat csendben hallgattuk; ott, azon az oldalon kezdődött a baj! — Rassay Károly: Nagyon csendben haligattak! — Bródy Ernő: Baj? Nincs itt baj! Semmi baj! — Derültség.) : . T. Ház! A 33-as bizottságnak en is tagja voltam és tudom, hogy amikor a 33-as (bizottság létrejött, ez szükséges rossz volt, egy szükséges expediens, amely az akkori helyzet folytán támadt. A 33-as bizottságban, ahol én ádáz küzdelmeket folytattam Bethlen István gróf miniszterelnök úr ellen és különösen Wekerle