Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1935 június 15-én, szombaton. 35 pénzügyminiszter úr ellen többi ellenzéki képviselőtársaimmal együtt, mi sohasem gondoltuk volna, hogy ez olyan intézmény lesz, vagy olyan intézménnyé válik, amely az átmeneti időn túl egy állandósult új törvényhozási módusnak kifejezőjévé, illetőleg a rendeleti úton való kormányzásnak képviselőjévé válik. En a 33-as bizottság munkáját, amelyet akkor végzett, részben igenis nagyrabecsülöm, bár voltak annak hibái is. Elsősorban hibája volt az arany standard megállapítása, illetve az arany értékmérőjének kifejezése, mert annak ellenére, hogy az igen i. pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a pengőt igenis tartani fogjuk, én magam, mint laikus, kétségbevonom ennek lehetőségét, mert bekövetkezhetik az, hogy a külföldi valutákat, noha ma küzdenek értük, le fogják szállítani és akkor nagyon is nehéz lesz a pengőt a mai aranyalapon megtartani. Ellenben egy hiztos: ha azt akarjuk, hogy a pengő vásárlóképessége megmaradjon, akkor sokkal kevéstobé szabad a költségvetés tételeiben túllépni a multévi és az eddig megállapított keretet, nem szabad eltérni a takarékosságtól és nem szabad az államnak a Nemzeti Bankot annyira igénybe venni, mint ahogy teszi. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Krüger Aladár t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a francia frank ellen a spekuláció indított hadjáratot. Engedelmet kérek, részben bizonyára így van. Azt hiszem, úgy mondta, hogy a spekuláció és a szabadkőművesség indított hadjáratot. Igen ám, de ha nem lett volna meg rá a mód, nem indítottak volna hadjáratot. (Igaz! Ügy van! balfelől.) A francia frank betegsége igenis az állami kiadások túlzottságában, az államadósságokban, a túlzott hudgetben és az ellene indított nagy attakban leli magyarázatát. De az attak és a spekuláció csak folyománya az adott helyzetnek, amelyet ilyenképpen megteremtettek. Vigyáznunk kell tehát, hogy ne vegyük túlságosan igénybe az állam hitelét, sem a Nemzeti Bankot, nehogy a pengőnek a sorsa ezek útján hamarább intéződjék el, még akkor is, ha más nemzetek nem térnek le az aranyalapról, amelyről való letérés közelsége állandóan fenyeget. E javaslatnak megszavazása bizalmi kérdés lévén, egy olyan megállapítással akarok élni arra vonatkozólag, hogy miért vagyok bizalmatlan a kormánnyal szemben, amilyen megállapítást, azt hiszem, eddig erről az oldalról nem tett még senki. Nem bízom t. i. a kormányban azért sem, mert nem fogadom el azt a kettős kormányzásra való állandó appellálást, amelyet a miniszterelnök úr és a kormány részéről hallok. Kétségtelen, hogy ez a Gömböskormány egyszerűen folytatása a másik Gömbös-kormánynak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a miniszterelnök úr erős egyéniségének lebecsülése volna azt állítani, hogy ez a kormány némely tekintetben talán nem felelősi a^mult kormány munkájáért vagy mulasztásaért. • Engedelmet kérek, mikor a miniszterelnök úr maga azt mondta, hogy ő az ország vezére, amikor magát az ország vezérének hiszi és vallja, akkor nem lehet megengedni azt, hogy az ő első kormányának ígéretei ne legyenek kötelezők az ő második kormányára; vagy hogy eltérés mutatkozzék a két Programm között és eltérés legyen olyan kifogások alakjíban, hogy nem tudta megvalósítani a múltban, meg fogja azt majd valósítani a jövőben. Reformokat kíván a túloldal és reformokat siettet erről az oldalról az ellenzék. Nem látom tehát akkor, hogy mi áll az útjában annak, hogy ezeket a reformokat megvalósítsuk. Azt mondják az urak a túloldalon, hogy nem voltak eddig készen a reformok. J)e pzeknek a reformterveknek éppen azért, mert ez a kormány most már több, mint három esztendeje van a hatalmon, mert három esztendeje vezeti az ország ügyeit, még ha az e^yes tárcák miniszterei mások is, mondom, ebeknek a reformprogrammoknak, amelyek megvannak a Koránban, amelyek megvannak az egyes miniszterek elgondolásaiban, amelyeket csak nem tudtak, vagy nem akartak eddig a törvényhozás elé hozni, készen kell lenniök. Tessék ezeket a reformokat idehozni, tessék ezeket a reformokat beterjeszteni, különösen azokat a reformokat, amelyeket mi erről az oldalról is sürgetünk, a gazdasági és szociális reformo kat, valamint a titkos választójog reformját, és én meg vagyok róla győződve, hogy azokat a Ház meg fogja szavazni. A nyári szünet nem mentség. Mindig szoktunk hivatkozni az angol példákra Ha az angol parlament tud ülésezni, mint ahogy fog is ültsezni az idén egészen augusztus 10-éig, akkor tessék ezt a példát követni, tessék a nyáron át is üléseket tartani, a legsürgősebb reformokat megszavazni és megszavaztatni. (Egy hang balfelől: Nincsenek készen!) De készen kel, hogy Itgyenek. (Rassay Károly: Hát =i Bakonyban nem történt semmil Mi történt a Bakonyban 1 ?) Ami a választójogot illeti, annak megoldása talán nem is annyira komplikált. Azt mondják, hogy a választójogi reform szerves egésze a felsőházi reformnak s a kormányzói jogkör kiterjesztésének komplexumába tartozik. Ezeket kontemplálják mint korrektívumok«rt. Méltóztassék a titkos választójogról szoio törvényt meghozni, megszavaztatni és meg vagyok róla győződve, hogy a korrektívumek nagyon gyorsan meg lesznek szavazva és el lesznek intézve. Bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben külpolitikáját illetőleg is. Azt hiszem, teljes joggal, mert a kormány a külpolitikában nem azt az egyenes utat követi, amelyet mi elvártunk és amelyet mi folyton sürgetünk. Éppen Bethlen István gróf, akivel akkor a miniszterelnök úr saját kijelentése szerint külpolitikai kérdésekben teljesen egyetértett, azt mondotta angliai útjáról hazatérve: hiszen világos, hogy a reviziót és nemzeti aspirációinkat nem lehet máskép elérni, csakis úgy, ha mi a nagy nyugati hatalmak rokonszenvét kiérdemeljük. Ez úgyis van és ezért sürgettük mi mindig a hirtelen megbukott Róma-Berlin-tengely helyett azt az orientációt, amely Róma, Párizs és London tengely felé vezet és vezetett. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Éppen a t. képviselő úr szól közbe, aki, amint a naplóból észrevettem, Oroszországról beszél. A képviselő úr ugyanis azt mondotta, hogy a francia politika Oroszországhoz vezet. Erre idézem Shakespearet: »Necessity makes strange bedfellows«, amit a legjobban talán úgy lehetne lefordítani, hogy a szükség különös bajtársakat hoz létre. Es látjuk a történelemiből, hogy vannak és voltak ilyen szövetségek, amelyek a világpolitikában létrejöttek és amelyekre az emberek álmélkodtak. Láttuk például, hogy katolikus egyházfők, így Richelieu, protestáns királyokkal szövetkeztek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. <^ öu < &>
