Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

30 Az országgyűlés képviselöházá/nak 3, van, akkor milyen alapon követelnek önök titkos választójogot? (Bródy Ernő: Nem akarnak ők titkos választójogot! — Felkiáltások jobbfelől: Nem mi követeljük!) Nem követelik az urak? (Felkiáltások half elől: Sose akarták! — Gr. Festetics Domonkos: Eckhardt kiabálja mindig! — Fábián Béla: Le az álarccal! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ras say Károly: Ügy látom, hogy mégis jól választottam meg beszédem textusát, mert a »le az álarccal« jelszó, ime, t. Ház, valósággá vált. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Bródy Ernő: A lepel lehullott!) Azzal ugyanis tisztában kell lenni, hogy aki a polgári demokráciát temeti, annak részére a titkos választójog követelése legalább is anakronizmus. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Hogy a kapitalista társadalmi polgári rend tönkremegy? Hát itt van ez a nemzeti munkaterv. Ebben az ellenkezője van ám megállapítva. Ebben benne van az, hogy: állunk a polgári magántulajdon, a kapitalista termelési rendszer alapján, — és a gyengébbek, vagy a választók kedvéért, mert sokszor azok a gyengébbek, hozzá van téve — de kívánjuk a kinövések lenyesését. (Ügy van! Úgy von! jobbfelől. — Marton Béla: Tökéletesen így van! Ez a helyes! — Vázsonyi János: Melyik az álarc? — Bródy Ernő: Halljuk!) Itt tehát — ugyebár —• valami kis ellentmondás volt. Én megnyugszom, nem is tételezem fel, hogy nem a polgári társadalmi rend, nem a magántulajdon és a kapitalista termelési rendszer alapján áll, annál is inkább, mert hiszen ha az volna igaz, amit a képviselő úr mond, akkor nem volna minek a kinövéseit lenyesni. Hát ha tönkremegy és elvetjük, akkor kár pepecselni ilyen kicsinyes dolgokkal, hogy a kinövéseket lenyessük. (Makkai János: Az egyik Európára vonatkozó megállapítás volt, a másik pedig külön magyar politikai kérdés! A beszédben benne van!) Azután látom azt, hogy ugyancsak a túlsó oldalról vehemenciával követelik a kommunizmus elleni védelmet. Teljesen igazuk van: ebben valóban egyek vagyunk, csak nem értem meg, hogy ha azt kiáltják: le a kommunizmussal, miért mondják, hogy vesszen a liberalizmus? (Makkai János: A kettő között sok minden van! A kettő között még sok minden elképzelhető van!) A fél kommunizmus is elképzelhető például. (Makkai János közbeszól.) Elnök: Makkai képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! Rassay Károly: Meg kell állapítanom, hogy a fogalmak legalább is zavarosak. Az álarc letételét ne ettől az oldaltól méltóztassék reklamálni, hanem méltóztassék a saját pártjuktól, a saját kormányuktól megkövetelni. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy hát végeredményben ez csak Makkai képviselőtársam filozofálása volt, ezt ő magában gondolja, de a Koránban más van, itt van a Nemzeti Munkaterv, ebből tessék megtanulni a világszemléletet., Ezzel a Nemzeti Munkatervvel nekem kezdettől fogva sok bajom volt. (Derültség.) Elolvastam többször és amikor azt mondottam hogy hiszen ami ebben a Nemzeti Munkatervben meg van írva <az ellen kifogást emelni nem lehet, a miniszterelnök úr lecsapott rám, Itecsapott az ellenzékre és büszke szerzői öntudattal azt mondotta: ime az ellenzék elfogadta az én programmomat, miért nem jön be hozzám a pártba, — eut nem mondotta i. ülése 1935 június 15-én, szombaton. (Derültség.) — miért nem teremtjük meg a nemzeti egységet? Hát nézzünk végre szemébe ennek a Nemzeti Munkatervnek, mert ezzel is úgy vagyunk: annyit mondogatjuk, hogy a végén saját magunk is elhisszük, hogy ez komoly kormányzati programm alapja. (Br. Berg Miksa: Ez az álarc. — vitéz Szalay László: Csupa színvalóság. — Egy hang a baloldalon: Mi az értelmed — vitéz Marton Béla: Maga soha sem fogja megtalálni!) Ha talán együtt keressük az értelmét, megtalálható lesz. (Derültség.) Itt vannak a politikai végcélokra nézve történt megállapítások. A Nemzeti Munkaterv első szakasza ezt mondja (olvassa): »Politikánk célja a magyar nemzet megerősítése, felvirágoztatása, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása.« Hát hogyan lehet tőlem azt kívánni, hogy csupa ellenzékiségből ennek ellentmondjak? Hát kívánhatok-e én mást innen az ellenzéki padokról? Hát ez olyan bölcs megállapítás, hogy ez időre és térre való tekintet nélkül érvényes az egész világon. (Derültség a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: De helyes!) Azt méltóztatik talán mondani, hogy hát a külpolitika, az már részletkérdés. Idevonatkozókig ezt mondja (olvassa): »Külpolitikánk feladatának tartjuk biztosítani a magyar nemzeti állam részére azt a szerepet, amely nemzetünket múltjánál, földrajzi helyzeténél és. történelmi hivatottságáná! fogva megilleti.« Hát csak nem kívánják, hogy én merő ellenzékieskedésből ennék ellentmondjak? (vitéz Seheftsik György: Egy szóval sem kívánjuk!) Most nézzük a gyakorlatibb kérdéseket. Itt van például az alkotmányjogi berendezkedés kérdése. (Olvassa): »Olyan országgyűlést akarunk, amely a nemzeti kövélemény hű tükrözője és emellett az ország minden dolgozó rétegének képviselője. (Zaj a jobboldalon.) Nézzük talán a közjogi vonatkozású megállapításokat. (Olvassa): »Közjogi és államigazgatási berendezésünket, — a mai kor követelményeinek figyelembevételével, de a hagyományokban rejlő erkölcsi erők megóvásával — úgy kívánjuk átalakítani, hogy ez a közjogi és államigazgatási berendezés a nemzeti erők maximumát bocsáthassa a nemzeti célok megvalósítása végett a nemzet vezetőinek rendelkezésére.« (Marton Béla: Nagyon fontos. — Közbe szólás a középen: Elég volt az olvasásból.) Miért ne olvassam fel, hiszen önöknek ezt reggel és este el kellene imádkozniok, ez az egyet" len bázis, amelyen állanak és kormányoznak? Miért irigylik tőlem, hogy felolvasom? (Zaj.) De vannak még sokkal érdekesebb részletek is; itt van a közigazgatásról a következő (olvassa): »Jó, olcsó, gyors és a nép szeretetétől áthatott közigazgatást akarunk, amely mindenkinek egyenlő mértékkel mér és az állampolgárok teherviselő képességéhez szigorúan alkalmazkodik.« »A közigazgatási szervezet minden megnyilatkozásában érvényt fogunk szerezni a felelősség elvének.« (Zaj a jobboldalon és a középen.) Engem nem lehet megakadályozni abban az élvezetben, hogy ezt elolvassam. {Derültség a jobboldalon. — Gr. Festeties Domonkos: Tessék talán kinyomatni az Esti Kurírban, ott úgysem olvassák!) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: (olvassa): »Szükségesnek tartjuk egy legmagasabb képesítésű tisztviselőkből alkotandó szerv útján a polgári közigaz-