Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. gatás egységes irányítását biztosítani,« Ha nekem meg fogja valaki mondani, hogy ez mit jelent, borzasztóan boldog leszek. Megállapítom, hogy az én tisztelt képviselőtársaimnak nem nagyon kellemes, ha ezt a felolvasást folytatom, (Ellentmondások és zaj a jobboldalon.) Az igazságszolgáltatás nagy reformjaira vonatkozik a 29. §., amely azt mondja (olvassa): »Törekedni fogunk arra, hogy jogszabályaink ne a gyengébbet a termelő munkában való részvételtől elriasztó tilalomfák és útvesztők legyenek, hanem útjelzőtáblák a gazdasági, társadalmi és államélet szövevényes útjain. (Gr. Bethlen István: Nem ő a szerző, őt nem lehet felelősségrevonni.) T. Ház! A költségvetési vita során is elhangzott, hogy kereskedelmi jogunkat reformálni kell és van is egy allúzió rá. (Olvassa*: »Gazdasági és hitelpolitikíai törvényeinket a gazdasági élet változásainak megfelelően olyan módon óhajtjuk megreformálni, hogy azokban a magyar nemzet sajátos lelki és gazdasági tulajdonságai teljes mértékben figyelembevétessenek.« (Helyeslés a jobboldalon.) Gazdasági szakasz (olvassa): »Termelési politikánk vezető gondolata, hogy a termelést minél olcsóbbá és ilyenmódon eredményessé is tegyük.« (Müller Antal: így kellene lenni! — Mózes Sándor: Mi van a fcartelekkel?) T- Ház! Teljesen felesleges velem vitába szállani, hogy ezek igen helyes célkitűzések, legalább, amennyire én megértem egyik-másik kissé zavarosan fogalmazott szakaszt. Ideális célok, természetesen elfogadjuk valamennyien, de azt mondani, hogy ebben egy világszemlélet van letéve, vagy azt mondani, hogy ez egy kormányzati munkaprogramm, kicsit mégis csak túlzás. (Egy hang a jobboldalon: Irányelvek.) A kormányzati munkaprogrammnak éppen az a feladata, hogy a különféle ilyen nemzeti vágyak és óhajok közül a realitásoknak megfelelően kihámozza azokat, amelyeket az adott külső, 'belső és gazdasági viszonyok között meg tud valósítani- (Marton Béla: Négyéves munkaterv.) Az is itt van. (Bródy Ernő: Kezdődik a szinkronizálás.) Igyekszem, amint méltóztatik látni, belemélyedni a kérdésbe. Nem olyan egyszerű helyzete van egy elllenzéki képviselőnek. Amióta én azt olvastam, hogy a miniszterelnök úr az esztergomi romokon elolvasta azt, hogy »Igazságos csak az lehet, aki Emesétől született«, azóta fokozottan igyekszem, mint nem Emesétől született, legalább a tárgyismereteket megszerezni, hogy jobb belátásra bírjam a miniszterelnök urat. (Taps a baloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Baross Gábor: Szent dolgok ezek! — Makkái János: Végre bevallották, hogy önök

; liberálisok, nem Emesétől születtek! — Fábián Béla: És maguk Emesétől születtek? Jelentkezzenek, aki Emesétől születtek!) T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől) En most roppant röstelném magamat erre az előkelő megjegyzésre, hogy ha Ulain Ferenc képviselőtársamnak itt óriási tapssal fogadott beszédébein nem hallottam volna, hogy nemcsak arisztokratáknak, nemeseknek, hanem még az egyszerű zselléreknek is egyenlő jogai kell, hogy legyenek ebben az országban. (Zsindely Ferenc: Ez igaz! A magyar szellem a nemesség kifejezője!) Még visszatérek az esztergomi romokra, talán ott majd egyet fogunk érteni. Itt van a sokat emlegetett négyéves munkaprogramm. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A négyéves munkaprogrammban ezek a kérdéülése 1935 június 15-én, szombaton. 31 sek meg vannak ismételve, kivonata az előbbinek, azzal a hozzáadással, hogy valószínűleg ezekben a kérdésekben négy éven belül, vagy esetleg az évnek végén már törvényjavaslatot fognak behozni. Vannak ebben olyan megállapítások is, mint például, hogy rendezzük a szeszkérdést. Ez például egy pont a nemzeti munkaprogrammban. Hogy hogyan rendezzük a szeszkérdést, azt nem tudom. (Bródy Ernő: Pellner Páltól megkérdezzük, ö megmondja. — Egy hang a jobboldalon: Várja meg!) Hiszen várok, t. Képviselőház, de akkor miért méltóztatik követelni, hogy én elfogadjam ezt a kormány világszemléleti politikájának. (Egy hang a jobboldalon: Hát ne tessék elfogadni! — Egy hang a középen: Tessék megmondani a magukét! — Zaj. — Friedrich István: Most megint hol van a viharsarok? — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Én nem teszek semmi egyebet, mint hogy igyekszem felfejteni a kormány legközelebbi munkaprogrammját. Az uraknak nem idegeskedniök kell, hanem segíteniük kell. Az uraknak elsősorban érdekük, hogy a közvélemény ebben a kérdésben tisztán lásson. (Zaj a jobboldalon.) Nem is beszélek arról, hogy ebben a négyéves munkaprogrammban, meg ebben a nemzeti munkatervben sokszor a legdurvább ellentmondások is benne vannak, amelyekkel szemben mégis csak indokolt, hogy felvilágosítást kérjek. Például itt van a nemzeti munkaterv szociálpolitikai vonatkozásban. Egyebek között azt mondja (Felolvassa): »A munkaközvetítés, munkabíráskodás, betegségi, rokkantsági, öregségi tés a munkanélküliség elleni biztosítás ügyének szerves és intézményes rendezését meg fogja a kormány valósítani.« Két szsakasszal odébb a következőt olvashatjuk (Felolvassa): »Munkaképes emberek munkanélküliség címén való segélyezésének elvi ellenségei vagyunk és a munkanélkülieket csak Inunka ellenében támogatjuk.« (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Nincs ellentét!) Ez igazán nevetséges, t. Ház, mert hogyan rendezem a munkanélküliség esetére való biztosítást intézményesén, ha annak elvi ellensége vagyok? Azt hiszem, hogy az őszinteség hiánya nem minket terhel, mert mi nyíltan és őszintén megmondjuk a mi politikai elvi álláspontunkat. Az őszinteség hiánya és a pragrammtalanság vádja a dagadó szóáradat ellenére a kormányt terheli. A kormány kötelessége, hogy végre tartalmat adjon ennek a sokat emlegetett reformjelszónak. Mi is akarunk reformot és boldogok volnánk, ha a t. Ház többsége és a kormány reformjavaslatait előhozná, vagy legalább is kontúrjaiban ismertetné. De hol vannak ezek a reformok? Mit jelentenek ezek a reformok? Ezt a reformot a választások alatt a választópolgárok előtt a t. túloldalról úgy magyarázták, vagy legalább is a választópolgár úgy értette, ahogy az neki jólesett. A gazdaadós úgy értette, hogy az adósságát el fogják engedni, a földtelen úgy értette, hogy földet fognak neki adni, az állástalan diplomás úgy magyarázta, hogy el fogják állásban helyezni és így tovább. Ez az, amit én mondok, hogy jelszavakkal felgyújtották a választópolgárságnak képzelőtehetségét és most itt vannak és még kontúrokban sem tudják elmondani, hogy ezeket a felcsigázott vágyakat miként akarják kielégíteni. Ellenkezőleg, a pénzügyminiszter úr komor intelmet intéz hozzánk a törvényhozáshoz • és rajtunk keresztül a közvéleményhez, hogy