Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. a szempontoknak, amelyek őt bizalmatlanságra késztetik a kormánnyal szemben. Költségvetési beszédemet azzal végeztem be, hogy a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, mert úgy érzem, hogy ez a kormányzat nem rendelkezik elég hitellel befelé, az ország felé, hogy az ország ügyeit intézze és nem rendelkezik elég presztizssel kifelé, hogy az ország külpolitikai kérdéseit megoldáshoz tudja juttatni. Az egyik túloldali képviselőtársam, azt hiszem, Makkai t. képviselőtársam, a beszédében szemrehányást tett az ellenzéknek, hogy a maga álláspontját és világnézeti szemléletét nem fejtette ki a vitában. T. képviselőtársam a következőket mondotta (olvassa): »A felhatalmazási törvényjavaslat vitája a magyar parlamentarizmus régi hagyományai szerint arra szokott módot adni az egyes pártok vezetőinek és a különböző politikai csoportok képviselőinek, hogy világnézeti alapon és ilyen világnézeti alapból kiindulva, foglaljanak állást a kormányzat működésével és az ország adott politikai helyzetével szemben. Meg kell vallanom, hogy azokat a mélységeket, amelyeket vártam volna az új képviselőháztól, éppen ebben a világnézeti kérdésben idáig, sajnos, nem találtam meg úgy és abban a mértékben, amint azt szerettem volna és elsősorban az ellenzék részéről nem, mert hiszen a mi világnézeti programmunk szóban és írásban a választási győzelem után leszögeztetett. Az ellenzék részéről nem kaptam meg azt az ellenerőt, azt az ellenzéki álláspontot, amely valóban égy világnézeti magaslat erejével akar szembeállani a mi törekvéseinkkel.« T. Ház! Őszintén megvallva, nem sok értéket tulajdonítok a világnézeti megjelölésnek. Sajnos, ez is azok közé a jelszavak közé tartozott és tartozik, amelyek az elmúlt évek alatt meglehetősen megkoptak. Rendesen akkor találják fel ezeket a jelszavakat, ha gyakorlatibb, értékesebb programmot nem tudnak a kormányok vagy az ellenzéki pártok a maguk részéről a választóközönségnek szolgáltatni. En azonban azt hiszem, hogy a képviselő úr és mindazok, akik ugyanígy reklamálták tőlünk ezt az ellenzéki álláspontot — vagy ha úgy tetszik — világnézeti álláspontot, tévedésben vannak. Egy egységes világnézeti álláspontot természetszerűen én erről az oldalról nem produkálhatok, mert hiszen itt ülnek szociáldemokrata t. képviselőtársaim és a sablonos világnézeti elnevezés alatt mást kell értenem az ő politikájuk, mint a magam, vagy a tőlem balra ülő t. képviselőtársaim politikáját illetőleg. A magam és politikai barátaim — de majdnem azt merném mondani — az egész polgári baloldali ellenzék világnézeti álláspontja a költségvetési vitában kifejezésre jutott s ez az, hogy mi a polgári szabadság alapján állunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a mi világnézetünk és lehet azt mondani, hogy ez a világnézet megbukott már, de hogy ez egy világnézet a szokott formában és értelemben, azt kétségbevonni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Milyen állásponton állunk politikai kérdésekben? T. képviselőtársam később felhívta az ellenzéket, legyen vége az álarcosbálnak és ki-ki mondja meg, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekben milyen elveket vall. Mi a politikai kérdésekben azt az elvet valljuk, hogy vitatjuk, hogy a XX. században egy országot máskép, mint a nép önülése 1935 június 15-én, szombaton. 29 rendelkezési joga alapján (Ügy van! Ugy van! Taps a baloldalon. — Mózes Sándor: Titkos választójogot!), demokratikus intézmények alapján kormányozni nem lehet. Társadalmi világszemléletünket kérdezi a t. képviselő úr? A mi társadalmi világszemléletünk a polgári egyenjogúság álláspontja és ha azt méltóztatik kérdezni, hogy gazdasági kérdésekben mi a politikai felfogásunk, azt feleljük, hogy a magántulajdonon felépített kapitalista rend- Ami minket illet, világnézeti szempontból nem kellett az álarcot levetnünk, mert 15 éve ezen a helyen ezt a politikai álláspontot képviseljük. (Ugy van! Ugy van! éalfelől.) Engedje meg azonban a t. képviselő úr és azok, akik hozzá hasonlóan bizonyos politikai kételyeket támasztanak a mi politikai világszemléletünk őszintesége iránt, hogy én azt kérdezzem: mi az én t. képviselőtársamnak, mi a többségi pártnak és mi a t. kormánynak a világnézlete? (Mózes Sándor: ígérni és nem tenni semmit!) Mi az álláspontja a politikai, társadalmi és gazdasági elvek tekintetében? (Felkiáltások jebbfelől: Majd meglátják! — Zsindely Ferenc: Itt van a 95 pont!) Nemcsak ott van. (Dinnyés Lajos: 54-et már meg

1 is valósítottak, úgy-el) Fogok a képviselő úrnak belőle felolvasást végezni. Elnök: Dinnyés képviselő úr ne gondolja, hogy ő beszél! (Fábián Béla: Pedig csakugyan ő heszél! — Dinnyés Lajos közbeszól.) Dinnyés képviselő urat rendreutasítom. Ha az elnök figyelmezteti, legyen rá figyelemmel. Rassay Károly: Azt mondja t. képviselőtársam, — és az elhangzott közbeszólás is utal erre — hogy a győzelem után szóval és írásban leszögeztetett a t. túloldalnak és a kormánynak az ezekben a kérdésekben elfoglalt elvi álláspontja. Hát szóban bizonyos tekintetben leszögeztettek álláspontok és hogy ezek nem voltak mindig harmonikusak, az talán a választási kampány izgatott levegőjével magyarázható. Mert például, ami a gazdasági kérdéseket illeti, én élveztem a pénzügyminiszter úrnak Pécsett elmondott beszédét, amelyben a gazdasági szabadság gondolata mellett tört lándzsát és kevésbé élveztem a kereskedelemügyi miniszter úr beszédét, aki Miskolcon, vagy az ország valamely más részében viszont kijelentette, hogy neki nem a szabadkereskedelem, nem a gazdasági szabadság kell, hanem — azt hiszem, a szokott fogalommegjelolések közül használt valamit — talán: egy új élet, új világ, új reform és így tovább. (Gr. PálffyDaun József: Van benne valami! — Felkiáltások balfelől: Be melyikben?) Ha én az igen t. képviselő úr beszédét olvasom, és nagy élvezettel olvastam, mert szeretem az álarcok letételét és az őszinte nyilatkozatokat, akkor csak következtethetek a t. képviselő úrnak és —. minthogy megállapításait tapssal fogadták — pártjának és '— minthogy a kormány a párt támogatásával viszi az ország ügyeit — a kormánynak is az álláspontjára. Azt mondja a képviselő úr (Olvassa): »nem egy tudósa van a világnak, aki megállapítja, hogy amint 1789-ben azt követő években megszületett a polgári társadalom, úgy most a világháború után az azt követő forradalmakban ez a polgári világrend megy tönkre az általa felépített kapitalizmussal és polgári demokrácciával együtt.« (Sándor Pál: Következik a bolsevizmus! Ez is lehet! — Makkai János: Ez történik Európában! — Vázsonyi János: Sztálin is ezt mondja!) De ha ez így 5*