Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

28 Az országgyűlés képviselőházának 36 köréből a végrehajtó hatalomra. (Ügy vart! Ügy van! a bol- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen lassanként ez az irányzat kezd úrrá lenni egész törvényhozásunkban. A háború után fedeztük fel a kerettörvény fogalmát és egymásután kerettörvényeket alkotva, általános irányelveket mondva ki, a végrehajtó hatalomra bízzuk, hogy azokat rendeleti úton töltse meg tulajdonképpeni tartalommal. A külkereskedelmi szerződések megkötésére nézve korlátlan felhatalmazást adtunk a kormánynak. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebben a felhatalmazási törvényjavaslatban továbbmenőleg most már magánjogi, eljárási és büntetőjogi rendelkezések statuálását a táljuk a rendeleti jogkörbe. Ez a gyakorlat kétségkívül már az alkotmány szellemét sérti és valósággal komikus szituációt idéz elő. Hiszen a Felsőház a jövő hét első napjaiban kezdi tárgyalni a költségvetést. Itt ültünk és letárgyaltuk a költségvetést általánosságban, majd azután letárgyaltuk részleteiben, elfogadtuk s a Felsőház is elfogadja. És mielőtt még ez a törvény hatályossá válnék, megadva az appropriáeiót a kormánynak, immár megint adunk a kormánynak egy felhatalmazást arra, hogy az ott megállapított kereteket kénye-kedve szerint félredobja és teljesen új intézkedéseket érvényesíthessen, léptethessen hatályba, egészen odáig, hogy új közszolgáltatási terheket is megállapíthat. Őszintén megvallva, én sem iaz igen t. előadó úr szavaiban, sem az indokolásban, sem a túloldalról elhangzott egyetlen felszólalásban sem láttam azokait a kényszerű okokat, amelyek útját állnak annak, hogy végre a törvényhozás ne tartsa fenn továbbra is ezeket a rendelkezéseket, hanem ezeket szisztematikusan és fokozatosan lebontva, végre helyreállítsa azt az egyetlen helyes álláspontot és azt az állapotot, hogy a törvényhozás a maga jogkörében gyakorolja ezeket a fontos magánjogi, büntetőjogi és költségvetési jogokat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) ,De ha nézem a 33-as bizottság működését, abból is esak azt láthatom

1 egyrészt, hogy nincs szükség erre a rendelkezésre, másrészt azt látom, hogy alapjában véve azokat a gyenge alkotmányjogi biztosítékokat is, amelyeket ebben a törvényben 1932-ben elhelyeztünk, időközben a kormányok gyakorlata és^ a Képviselőház közönyössége fokozatosan félretette. Abban a törvényjavaslatban, amelyet 1931-ben megszavaztunk és amelyet most újra meghosszabbítóink egy évre, a 33-as bizottság jogköre úgy statuáltatott, hogy a 33-as bizottság részben tanácsadó, konzultatív szerv, részben pedig ellenőrző szerv. A kormány köteles szükségrendeleteit, amelyeket a törvény alapján kibocsát, a 33-as bizottság elé terjeszteni. Joga van ugyan sürgős szükség esetén a 33-as bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül is kiadni, de ilyenkor a törvény szavai szerint haladéktalanul a köteles azt a 33-as bizottság elnökének bejelenteni és a 33-as bizottság elnöke haladéktalanul köteles a 33as bizottságot összehívni, amennyiben pedig a 33-as bizottság ellentétes felfogáson van, köteles intézkedni a Képviselőház összehívása iránt. Ez volt a helyzet akkor, amikor 1931-ben a törvényt megalkottuk. Azóta fokozatosan félretétetett e törvénynek minden olyan rendelkezése, amely legalább látszólagos alkotmánybiztosíték jellegével bír és ha megnézzük az utóbbi félévről . ülése 1935 június 15-én, szombaton. beadott jelentést, akkor látjuk, hogy^ a rendeletek túlnyomó részét a kormány félévvel, három (hónappal ezelőtt kiadta és három hónap múlva formális regisztrálás végett benyújtotta a 33-as bizottságnak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Benyújtotta anélkül, hogy előzőleg értesítette volna a 33-as bizottság elnökét, anélkül, hogy a 33-as bizottság elnöke haladéktalanul összehívta volna a 33-as bizottságot, anélkül, hogy ilyenformán, mondom, legalább ezt a látszólagos alkotmánybiztosítékot, ezt az utólagos kontrollt a törvényhozás gyakorolhatta volna. Nem is kell mondanom, hogy ezzel a! rendszerrel a 33-as bizottság konzultatív jogköre természetesen elenyészett. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor a javaslatot 1931-ben tárgyaltuk, akkor a miniszterelnök úr felhívta az ellenzéket, hogy vonuljon be a bizottságba és gyakorolja ellenőrzési jogát, mert hiszen a felelősséget kénytölen az ellenzék akkor is viselni, ha ellenőrzési jogát nem gyakorolja. Akkor barátaimmal együtt, szemben az ellenzék másik tiszteletreméltó részével, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy bementünk a 33-as bizottságba, ott résztvettünk a munkában, a konzultatív jogkört kimerítettük, illetőleg módot nyújtottunk arra, hogy a bizottság kimerítse, javaslatokat terjesztettünk elő, s ezeknek a javaslatoknak ' sorsa természetesen nagyrészt az volt, hogy azokat leszavazták. Megtettük kötelességünket mindaddig, amíg végre két vagy három évi működés után kiderült, hogy azi egész 33-as bizottsági intézmény teljesen üres formasággá degradálódott le, úgyhogy ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása és önök által való megszavazása nem a kényszerűség következménye, hanem csupán kényelmi szempontok honorálása. (Ügy van! Ügy van! a bal és szélsőbaloldalon.) A kormány egyszerűen nem akar lemondani arról a jogáról, amelyet ideiglenesen kapott és anélkül, hogy komoly indokkal alá tudná támasztani, újra és újra megújítja ezt a kivételes hatalmat. Ezek a szempontok Önmagukbanvéve is elegendők lennének arra, hogy ezt a javaslatot ne szavazzam meg. Kétségtelen azonban, hogy akkor, amikor a kormány ilyen hallatlanul széleskörű és lassankint immár permanenssé alakuló felhatalmazást kér, a bizalmi szempontoknak súlyos, sőt döntő szerepük van. Hiszen természetes is ez, mert ha az appropriáció megszavazása, ahol arról van szó, ' hogy a Képviselőház, illetőleg a törvényhozás által szigorúan megállapított keretek között felvett kiadásokat és bevételeket eszközölheti-e, vagy igény be veheti-e a kormány, bizalmi kérdés, akkor fokozottan bizalmi kérdés az, amikor a kormány ilyen körül nem írt jogkörű, de hallatlanul széles terjedelmű felhatalmazást kér. Abból az álláspontomból, hogy a kormány iránt biza lommal nem viseltetem, természetszerűleg folyik tehát, hogy ezt a javaslatot már ebből! a szempontból sem szavazhatom meg; Bátor leszek néhány olyan szempontot felhozni, amelyek engem arra vezetnek, hogy a kormánnyal szemben bizalmatlanságot érezzék. Annál is inkább meg kell ezt tennem, mert hiszen bölcs házszabályaink lehetetlenné leszik, . hogy a ;" költségvetésnél magánál összefüggő bírálatát tudja adni az ember azoknak