Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

22 Az országgyűlés képviselőházának 32 után, ami 1920-ban és az utána következő évek­ben történt, ez nagyon érthető, mert hiszen ak­kor előzetesen infláció indult meg és az inflá­ció váltotta ki a pénz értékének változását, ille­tőleg katasztrofális csökkenését. Ha mi itt, ezekből a padokból egy új pénzértékről beszé­lünk, akkor ezt az új pénzértéket nem akarjuk összekapcsolni egy inflációs tevékenységgel. Az infláció azt jelenti,, hogy a kormányzat kellő fedezet nélkül, kellő gazdasági szükséges­ség nélkül bocsát ki banjegyeket és a pénz ér­tékének változása ennek hatása alatt követke­zik be. Az, amit mi akarunk, ettől egészen füg­getlen valami. Ebben az országban gazdasági problémák merültek fel s ezeket a gazdasági problémákat nézetünk szerint másként, mint egy új pénzérték megállapításával megoldani nem lehet. De hangsúlyozom mégegyszer, ez a mi álláspontunkkal merőben ellentétben áll és ezért elakarjuk választani az inflációtól. Mi egyrészt új pénzértékről beszélünk, de másrészt erős kormányhatalmat akarunk gazdasági té­ren, amely éppen a deficit eltüntetése útján, kellő gazdasági intézkedések megtételével aka­dálya lesz annak, hogy itt előbb-utóbb megin­duljon egy inflációs tevékenység. Mert ha e te­kintetben nem történnek most. amikor még a kormány a kezében tartja gazdasági vonatko­zásokban a hatalmat, kellő intézkedések, a helyzet előbb-utóbb odavezethet, hogy az inflá­ció igenis, be fog következni. Amikor a mai gazdasági helyzetet vizsgá­lom, nem éppen ezeket a tüneti jelenségeket akarom nézni, hanem meg akarom vizsgálni azt, hogy tulajdonképpen mi vezetett ide. Ha ezt nézem és ha nézem Amerika példáját, amelyre tegnap a miniszterelnök úr azt mon­dotta, hogy azt nem követhetjük, mert nem hajlandó azt a politikai felelősséget vállalni, amely ezzel az iniciativával kapcsolatosan Amerikában tényleg bekövetkezett Roosevelt elnök részére, azt mondom, hogy annak, aki a kormányzat gyeplőjét ilyen nehéz időkben a kezében tartja, vállalnia kell minden nehézsé­get, (Ügy van! Ügy van! a balodalon.) vállal- ! nia kell minden felelősséget és keresnie kell azokat az új utakat, még ha ezek az új ntak kényelmetlenek is, még ha olyanok is, amelye­ken eddig nem jártak, amelyeken keresztül ki lehetne vezetni az országot ebből a bajból. Ez az egész gazdasági helyzet, amelyben ma vagyunk, tulajdonképpen az arany értéké­nek megváltozásával kapcsolatban következett be. Sohasem szabad erről megfeledkeznünk, ha a kellő intézkedéseket keressük, amelyek a vál­toztatás előidézésére szükségesek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az arany­nak az az értéke, amely a háború előtt 100 egy­séget jelentett, a háború után, 1925-ben 250 egy­séget jelentett amerikai viszonylatban. Ez a 250 egység 1930-ban, 1931-ben és az utána követ­kező években leszállott 150-re. Ez a 250-es ár­index-egység azt jelentette, hogy az egész gaz­dasági élet berendekedett, alkalmazkodott ehhez a 250-es árindexhez. Alkalmazkodott a hitelező és az adós közötti viszonylatban, ami magya­rán azt jelenti, hogy érték, amit a hite­lező az adósnak kölcsönadott, a 250-es árindex­nek megfelelő reálértéket jelentette, s az adós ! ezzel tartozott hitelezőjének. Jelentette azt, j hogy^ az állammal való kapcsolatban, az adó- , fizetésben az állam szintén erre a 250-es indexre , rendezkedett be, amikor a maga szükségleteit megállapította. Az adózó tehát a 150-re lecsök- j kentett árindex mellett volt Ikénytelen kötele­zettségeit teljesíteni, s így természetesen abba ülése 1935 június 14-én, pénteken. a 'helyzetbe került, hogy 40%-kal magasabb ter­het kellett viselnie. Ha ezt ilyen szemmel nézem, akkor az egész árértékelést az egész pénzértékelést egészen más szemmel látom, mint ahogyan különben a közvéleményben erről a kérdésről sokszor nyilatkozni és véleményt nyilvánítani szoktak. Amikor a Független Kisgazdapárt ezt-az ame­rikai példát éppen ebből az elgondolásból ki­indulva elfogadja és magáévá teszi, akkor azt mondja, hogy a gazdaságig kérdés megoldását más úton, mint ezen az úton, megvalósítani nem lehet. Túri t. képviselőtársam az adósságrendezés kérdésével kapcsolatban azt mondotta, hogy itt devalválni kell. Ugyanezt hallottam ma Rupert képviselőtársam részéről. A kérdésnek tulaj­donképpen ez is egy megoldása volna. Vagy a kötelezettségeket kellene leszállítani a mai vásárlóképességhez, vagy a pénzértéket kellene alkalmazni a régi kötelezettségekhez. Vagy az egyiket kell választani, vagy a másikat* csak egyet nem lehet tenni, azt, hogy a mai hely­zetet tétlenül nézzük. Ha a 33-as bizottság rendeleteket fó'g tár­gyalni a gazdaadósságokkal kapcsolatban, ak­kor attól tartok, hogy ezek a rendeletek éppen ezeket a mélyebben fekvő okokat nem fogják kellőleg mérlegelni és figyelembe venni. Ép­pen ezért attól tartok, hogy az a rendezés, amelyet ezek a rendeletek fognak jelenteni, nem lesz megfelelő, nem lesz elegendő ahhoz, hogy ez a kérdést arra a végleges nyugvó­pontra juttassa, amely pedig szükséges, ha azt akarjuk, hogy itt újból meginduljon a gazda­sági életben a vérkeringés, hogy új hitelélet, új termelés és új munka legyen. (Igaz! Ügy van! halj elől.) Helyesen mondotta itt Rassay t. képviselőtársam az elmúlt napokban, hogy likvidálás előtt nincsen új élet. (Vgy van! Ügy van! balfelől.) Ezt a likvidálást nem' tudom másképpen elképzelni, mint ezeknek a gondo­latoknak megvalósítása útján. T. Ház! A túlsó oldalról Krüger képviselő­társam foglalkozott a francia pénzügyi hely­zettel és az ottani viszonyokkal. Azt a megál­lapítást tette, hogy ez az egész ingatag pénz­ügyi és gazdasági rendszer, amelynek ezidő­szerint tanúi vagyunk egész Európában, bizo; nyos fokig egy szervezett nemzetközi pénzügyi társaság mahinációja, (Krüger Aladár: így van!) ez indította ezt el és ez akarja ezt leie* lezni. Sok igazság van benne, de sohasem sza­bad megfeledkezni az egész kérdés alapjáról. (Krüger Aladár: Immoralitás. Ez az alapja!) Ezt a kérdést, t. képviselőtársam, tulajdonkép­pen az indította el, hogy az árviszonyok meg­változtak, az arany vásárlóképessége először felfutott, (Krüger Aladár: Felszalajtották!) azután visszaesett, amit mutat a 250-ről 150-re leesett index. T. képviselőtársamnak abban teljesen igaz van, hogy akadnak ennek a hely­zetnek vámszedői, (Krüger Aladár: Előidézői!) akadnak olyanok, akik ezt a helyjetet ki akar­ják használni. Ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal és ebben teljesen igazat adok neki. De amikor a kérdést vizsgálom és orvosságot keresek, akkor sohasem szabad megfeledkeznem azokról az igazibb, mélyebb okokról sem, amelyek ennek a helyzetnek szü­lői voltak. Ha már Franciaországról beszélek, rá hell mutatnom arra, hogy Franciaország betéti tő­kéje 400 milliárd frankot tesz ki. Óriási összeg ez és ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents