Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

22 Az országgyűlés képviselőházának 32 után, ami 1920-ban és az utána következő években történt, ez nagyon érthető, mert hiszen akkor előzetesen infláció indult meg és az infláció váltotta ki a pénz értékének változását, illetőleg katasztrofális csökkenését. Ha mi itt, ezekből a padokból egy új pénzértékről beszélünk, akkor ezt az új pénzértéket nem akarjuk összekapcsolni egy inflációs tevékenységgel. Az infláció azt jelenti,, hogy a kormányzat kellő fedezet nélkül, kellő gazdasági szükségesség nélkül bocsát ki banjegyeket és a pénz értékének változása ennek hatása alatt következik be. Az, amit mi akarunk, ettől egészen független valami. Ebben az országban gazdasági problémák merültek fel s ezeket a gazdasági problémákat nézetünk szerint másként, mint egy új pénzérték megállapításával megoldani nem lehet. De hangsúlyozom mégegyszer, ez a mi álláspontunkkal merőben ellentétben áll és ezért elakarjuk választani az inflációtól. Mi egyrészt új pénzértékről beszélünk, de másrészt erős kormányhatalmat akarunk gazdasági téren, amely éppen a deficit eltüntetése útján, kellő gazdasági intézkedések megtételével akadálya lesz annak, hogy itt előbb-utóbb meginduljon egy inflációs tevékenység. Mert ha e tekintetben nem történnek most. amikor még a kormány a kezében tartja gazdasági vonatkozásokban a hatalmat, kellő intézkedések, a helyzet előbb-utóbb odavezethet, hogy az infláció igenis, be fog következni. Amikor a mai gazdasági helyzetet vizsgálom, nem éppen ezeket a tüneti jelenségeket akarom nézni, hanem meg akarom vizsgálni azt, hogy tulajdonképpen mi vezetett ide. Ha ezt nézem és ha nézem Amerika példáját, amelyre tegnap a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy azt nem követhetjük, mert nem hajlandó azt a politikai felelősséget vállalni, amely ezzel az iniciativával kapcsolatosan Amerikában tényleg bekövetkezett Roosevelt elnök részére, azt mondom, hogy annak, aki a kormányzat gyeplőjét ilyen nehéz időkben a kezében tartja, vállalnia kell minden nehézséget, (Ügy van! Ügy van! a balodalon.) vállal- ! nia kell minden felelősséget és keresnie kell azokat az új utakat, még ha ezek az új ntak kényelmetlenek is, még ha olyanok is, amelyeken eddig nem jártak, amelyeken keresztül ki lehetne vezetni az országot ebből a bajból. Ez az egész gazdasági helyzet, amelyben ma vagyunk, tulajdonképpen az arany értékének megváltozásával kapcsolatban következett be. Sohasem szabad erről megfeledkeznünk, ha a kellő intézkedéseket keressük, amelyek a változtatás előidézésére szükségesek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az aranynak az az értéke, amely a háború előtt 100 egységet jelentett, a háború után, 1925-ben 250 egységet jelentett amerikai viszonylatban. Ez a 250 egység 1930-ban, 1931-ben és az utána következő években leszállott 150-re. Ez a 250-es árindex-egység azt jelentette, hogy az egész gazdasági élet berendekedett, alkalmazkodott ehhez a 250-es árindexhez. Alkalmazkodott a hitelező és az adós közötti viszonylatban, ami magyarán azt jelenti, hogy érték, amit a hitelező az adósnak kölcsönadott, a 250-es árindexnek megfelelő reálértéket jelentette, s az adós ! ezzel tartozott hitelezőjének. Jelentette azt, j hogy^ az állammal való kapcsolatban, az adó- , fizetésben az állam szintén erre a 250-es indexre , rendezkedett be, amikor a maga szükségleteit megállapította. Az adózó tehát a 150-re lecsök- j kentett árindex mellett volt Ikénytelen kötelezettségeit teljesíteni, s így természetesen abba ülése 1935 június 14-én, pénteken. a 'helyzetbe került, hogy 40%-kal magasabb terhet kellett viselnie. Ha ezt ilyen szemmel nézem, akkor az egész árértékelést az egész pénzértékelést egészen más szemmel látom, mint ahogyan különben a közvéleményben erről a kérdésről sokszor nyilatkozni és véleményt nyilvánítani szoktak. Amikor a Független Kisgazdapárt ezt-az amerikai példát éppen ebből az elgondolásból kiindulva elfogadja és magáévá teszi, akkor azt mondja, hogy a gazdaságig kérdés megoldását más úton, mint ezen az úton, megvalósítani nem lehet. Túri t. képviselőtársam az adósságrendezés kérdésével kapcsolatban azt mondotta, hogy itt devalválni kell. Ugyanezt hallottam ma Rupert képviselőtársam részéről. A kérdésnek tulajdonképpen ez is egy megoldása volna. Vagy a kötelezettségeket kellene leszállítani a mai vásárlóképességhez, vagy a pénzértéket kellene alkalmazni a régi kötelezettségekhez. Vagy az egyiket kell választani, vagy a másikat* csak egyet nem lehet tenni, azt, hogy a mai helyzetet tétlenül nézzük. Ha a 33-as bizottság rendeleteket fó'g tárgyalni a gazdaadósságokkal kapcsolatban, akkor attól tartok, hogy ezek a rendeletek éppen ezeket a mélyebben fekvő okokat nem fogják kellőleg mérlegelni és figyelembe venni. Éppen ezért attól tartok, hogy az a rendezés, amelyet ezek a rendeletek fognak jelenteni, nem lesz megfelelő, nem lesz elegendő ahhoz, hogy ez a kérdést arra a végleges nyugvópontra juttassa, amely pedig szükséges, ha azt akarjuk, hogy itt újból meginduljon a gazdasági életben a vérkeringés, hogy új hitelélet, új termelés és új munka legyen. (Igaz! Ügy van! halj elől.) Helyesen mondotta itt Rassay t. képviselőtársam az elmúlt napokban, hogy likvidálás előtt nincsen új élet. (Vgy van! Ügy van! balfelől.) Ezt a likvidálást nem' tudom másképpen elképzelni, mint ezeknek a gondolatoknak megvalósítása útján. T. Ház! A túlsó oldalról Krüger képviselőtársam foglalkozott a francia pénzügyi helyzettel és az ottani viszonyokkal. Azt a megállapítást tette, hogy ez az egész ingatag pénzügyi és gazdasági rendszer, amelynek ezidőszerint tanúi vagyunk egész Európában, bizo; nyos fokig egy szervezett nemzetközi pénzügyi társaság mahinációja, (Krüger Aladár: így van!) ez indította ezt el és ez akarja ezt leie* lezni. Sok igazság van benne, de sohasem szabad megfeledkezni az egész kérdés alapjáról. (Krüger Aladár: Immoralitás. Ez az alapja!) Ezt a kérdést, t. képviselőtársam, tulajdonképpen az indította el, hogy az árviszonyok megváltoztak, az arany vásárlóképessége először felfutott, (Krüger Aladár: Felszalajtották!) azután visszaesett, amit mutat a 250-ről 150-re leesett index. T. képviselőtársamnak abban teljesen igaz van, hogy akadnak ennek a helyzetnek vámszedői, (Krüger Aladár: Előidézői!) akadnak olyanok, akik ezt a helyjetet ki akarják használni. Ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal és ebben teljesen igazat adok neki. De amikor a kérdést vizsgálom és orvosságot keresek, akkor sohasem szabad megfeledkeznem azokról az igazibb, mélyebb okokról sem, amelyek ennek a helyzetnek szülői voltak. Ha már Franciaországról beszélek, rá hell mutatnom arra, hogy Franciaország betéti tőkéje 400 milliárd frankot tesz ki. Óriási összeg ez és ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy