Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ha az egyik oldalon 400 milliárd frank betéti tőke van, akkor a másik oldalon 400 milliárd frank adósság van, mert hiszen az a 400 milliárd nem a bankban fekszik, azt a 400 miliiárdot kölcsönadták valakiknek. Ha a francia pénzügyi nehézségeket keressük, — már pedig vizsgálnunk kell és foglalkoznunk kell vele, hogy a tanulságokat a mi viszonyainkra is levonjuk — akkor megállapítom azt, hogy a francia árindex az utóbbi években 25%-kai csökkent. Az a millió és millió francia kisadós tehát, aki azt a 400 milliárd frankot kölcsön vette, ma 25%-kal, vagyis kereken 100 milliárd frankkal többet tartozik visszafizetni a banknak és a hitelezőnek, mint amennyit kölcsön kapott. Ha ott is bajok vannak, annak a mérhetetlen aranygazdaságnak ellenére, ami ott van, az innen származik. Mert az a vállalkozó, az az adós, az a kisember nem; tud elegettenni fizetési kötelezettségének,! ott, is bekövetkeznék a fizetésképtelenségek éppen úgy, mint ahogyan nálunk bekövetkeznek, .bekövetkezik a gazdasági élet összezsugorodása és ezzel az összezsugorodással kapcsolatban az államháztartás ott sem tudja megkapni a maga adóbevételét (Mozgás. — Halljukl Halljuk! balfel)l.) abban a mértékben, amely 'szükséges lenne az állami élet viteléhez. (Ügy van! balfel-l.) Az a nézetem, hogy az ilyen kérdéseket sem egy rendeletté], sem egy kormányválsággal megoldani nem lehet. (Ügy van a baloldalon.) Itt a kérdés gyökeréhez kell nyúlni nálunk is, másutt is, az egész világon mindenütt, mert amíg ezt nem tesszük, addig igazi eredményhez jutni nem fogunk. T. Ház! Teljesen egyetértek mindazzal, amit a túlsó oldalról a munkanélküliség kérdésében hallottam és ha az a 33-as bizottság, melyről ma itt beszélünk és tárgyalunk, ezt a lépést csak egy féllépéssel tudná is közelebb vinni a megvalósításhoz, ha el tudná érni, hogy a munkanélküliség megszűnjék, vagy csökkenjen, hogy az a sok tízezer és százezer ember jobb sorsba jusson, akkor elfogadnám ezt a javaslatot. Mert én is hitelt adok annak, amit Szabó igen t. képviselőtársam mondott, hogy az a statisztika, amely erre vonatkozóan megjelent és 20—30.000 emberről szól, éppen úgy, mint a szakszervezeti statisztika, egyáltalán nem fedi a valóságot, (Egy hang a baloldalon: Legkevesebb tízszer annyi van!) nem fedi azokat a számokat, amelyekkel tényleg számolnunk kell. Az a mezőgazdasági munkanélküliség, amely az egész országban van, megdöbbentő. Azok, akik vidéki kerületet képviselünk itt, tudjuk, hogy milyen borzasztó mértékben van meg ez a munkanéküliség, hogy tényleg úgy van, hogy az emberek munkáért könyörögnek és munkáért jönnek hozzánk és munkát protekcióval sem tudunk nekik biztosítani. Ha ezt a kérdést nézem és másrészt látom azt a magyar álláspontot, amely munkanélküli segélyt nem ismer, — én sem tartom helyesnek — akkor viszont azt kell mondanom, hogy a másik oldalon meg kell indítanunk egy olyan beruházási politikát, amely ezeket a munkanélkülieket munkához juttatja. De kérdem, t. Ház, egy ilyen nagy kérdés a 33-as bizottság hatásköréhez tartozó kérdés? Ez az egész parlamentre tartozik. (Ügy van! a balodalon.) Evek óta vajúdó kérdés ez, amellyel még nem láttam, hogy parlamenti vonatkozásban komolyan foglalkoztunk volna, hogy elővegyük és keressük a megoldás útjait és lehetőségeit. Ha a szomülése 1935 június 14-én, pénteken. 23 szed Ausztriába nézek, azt látom, hogy Ausztria 175 milliós belső kölcsönt vett fel erre a célra, hogy megvalósítson egy komoly beruházási programmot és ennek a beruházási programúinak keretében százezer embernek fog : kenyeret és munkaalkalmat juttatni. Nálunk igaz, hogy előkészületben van egy beruházási törvény, ez azonban sem arányainál fogva, sem egyéb tekintetben nem kielégítő, nem lehet ezt a kérdés tekintetében olyannak venni, mint amely megoldást, még pedig komoly megoldást jelentene. T. Ház! Ha mindezeket a pénzügyi nagy Kérdéseket nézem, a pénz értékét, amellyel kapcsolatos a gazdaadósságok rendezése, a munkanélküliség kérdése és sok más gazdasági kér; dés, amelyekre vonatkozóan nem látok még komoly terveket, akkor az a nézetem, hogy en; nek a parlamentnek igenis, az elkövetkező idő alatt is együtt kellene maradnia. (Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Nem négy hónapi szünetre menni!) hogy mindazzal a képességgé,] ami ebben a parlamentben van, hozzájáruljunk ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldásához. (Kun Béla: Nagy Ígéretek és dolognélküliség, hogy fér ez össze?) T. Ház! Az ország maholnap bizonyos csalódottságot fog érezni és ha a csalódottság érzetét fogjuk látni, akkor ez jo-. gos lesz és azért lesz, mert úgy látják, hogy éppen ezekkel a kérdésekkel a parlament nem foglalkozott azzal az alapossággal, amelyet ezek a kérdések megkívánnak. (Ugy van! a baloldalon.) T. Ház! Én a 33-as bizottságban, annak létesítésében nem látom ezeknek a kérdéseknek , megvalósítása lehetőségét, nem tartom ezt a bizottságot erre alkalmasnak és erre való te• kintettel a javaslatot nem fogadom el. (Helyes'. lés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Tisztelettel kérem ' a Ház hozzájárulását beszédem elmondásának ! a legközelebbi ülésre való elhalasztásához. Elnök: A képviselő úr beszédének elhalaszj tását csak a napirend tárgyalására szánt idő letelte előtt 15 perccel kérheti. Rassay Károly: A mai ülés napirendjére ki van tűzve, hogy az utolsó fél órában térjünk át az összeférhetlenségi ítélőbizottság kisorsolására. Ennek alapján — minthogy 5 perc múlva %8 óra lesz — azt hiszem, hogy a házszabályok szerint jogosan kérhetem beszédem elhalasztását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. T. Ház! Miután a folyó évi május hó 29-én tett elnöki bejelentésemnek megfelelően az ülés utolsó félórájában gróf Teleki János képviselő úr összeférhetlenségi ügyében az összeférhetlenségi ítélőbizottság kisorsolására kerül a sor, a vitát megszakítom, s mielőtt napirendi javaslatot tennék, meg fogom ejteni az összeférhetlenségi ítélőbizottság 12 rendes és 3 póttagjának kisorsolását. A kisorsolás a Képviselőház megalakulása után a 15. ülésben összeállított névjegyzékben foglalt 40 képviselő úr közül fog megtörténni. Ezzel kapcsolatban a t. Ház tudomására hozom, hogy Peyer Károly képviselő úr a Ház engedélyével távol van, báró Urbán Gáspár képviselő úr pedig hozzám intézett táviratában — betegségére való hivatkozással — távolmaradását igazoltnak kéri tekinteni. A házszabályok értelmében mindkét kép-