Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1935 június 14-én, pénteken. 21 vetési beszédében egy számot mondott, a mun­kanélküliek számát. Ezt a számadatot ő a szak­szervezetek kimutatásából vette és 20.700-ban állapította meg. Hangsúlyozom, — és ezt nem is kellene nagyon nyomatékosan hangsúlyoz­nom, mert a képviselő urak maguk is megálla­píthatják — hogy ez a szám meg sem közelíti a valóságos helyzetet. (Müller Antal: TJgy van! Tízszer annyi is van!) Nem tudjuk, hogy Magyarországon mennyi a munkanélküli em­berek száma, nem tudjuk, hogy mennyi a két­ségbeesett, saját 'hibájukon kívül hónapokon át fizetés és jövedelem nélkül élő emberek száma. Amit a szakszervezetek kimutatnak, az nem fedi a valóságos helyzetet, mert ők csak saját tagjaikról adnak kimutatást, már pedig a rossz gazdasági helyzet közülük, a szakszer­vezetekből is elsodort tagokat, s ha ezek nem fizetnek, nem tekintetnek tagoknak és már nem is szerepelnek a kimutatásban. Megálla­pítható tehát, hogy ennél lényegesen nagyobb ugy az ipari munkások, mint a mezőgazdasági munKások és diplomások között a munkanélkü­liek száma. . Csak egyetlen számot említek. A székesfő­v «i r i? s i közlekedési vállalatánál ezidőszierint kö­rülbelül 300 olyan villamoskalauz, gyárimun­kas es pályamunkás van, (Bródy Ernő: Mér­nöki diplomával!) aki érettségivel, vagy mér­nöki diplomával rendelkezik. Ezek az embe­rek nem kívánnak mást, csak munkát, s ha magukat felvétetni akarják a vállalatnál, ma mar letagadjak a diplomájukat, iskolázottsá­gukat, mert ha bevallják, hogy ők diplomások, a vállalat nem veszi fel őket. Érthető is ez mert a vállalat nem bír alkalmazni annyi tiszt­viselőt, mint ahány ma a vállalatnál elhelyez­kedni szeretne. (Ügy van! a baloldalon.) Ez kétségbeejtő helyzet, méltóztassék tudo­másul venni! Es megmondom, hogy őket miért nem veszi fel a Beszkárt. kalauznak. Azért, mert ha ez a diplomás ember bejön kalauznak es valahogy megmelegszik ott, akkor felébred benne az emberi önérzet és öntudat, s akkor lelteszi magában a kérdést, hogy miért vég­zett egyetemet, miért szerzett diplomát, azért, hogy villamoskalauz maradjon? Nem, s akkor megkezdi a munkát, hogy ő tisztviselővé minő­síttessek at. Akkor ez az ember a legelégedet­lenebb, legzúgolódóbb és a forradalomra leg­inkább hajlamos emberré válik. Joggal, s ez érthető is, hiszen ő nem azért tanult és szer­zett diplomát, hogy egész életén át pályamun­kas, vagy villamos kocsivezető legyen. Ennek a problémának elintézése nem lehet a 33-as bi­zottság feladata. (Ügy van! a baloldalon.) De ha meg nyugodtan élhetnék abban a tudatban, hogy ha megszavazom ezt «a javaslatot, akkor a 33-as bizottság feladatai közé elsősorban en­nek ., a k , er , d , ésnek rendezését veszik, abban az esetben talán még hajlanék erre, mert azt ke­resnem ebben a pillanatban, hogy mi a lényeg hogyan lehet segíteni a helyzeten. Nekem azon­ban semmi reményem nincs arra nézve, hogy a bizottság ezzel a komoly, nagy problémával fog foglalkozni, azért nem is bízom abban, hogy ez a kérdés elintézést nyer. A miniszterelnök úr tegnapi nagy beszédé­nen foglalkozott ezekkel a szociális problémák­Kai, ezekkel a feladatokkal és azt mondotta, hogy ő ezeknek a kérdéseknek rendezésére és megoldására az úgynevezett érdekképviseleti rendszert akarja kiépíteni. Ez az érdekképvise­leti rendszer nem lesz orvosság, ez nem lesz minden problémára orvosszer, mert már ez bi­zonyos feladatokat megold, de mindent és kö­zöttük ezt a nagy problémát is nemigen fogja tudni megoldani. (Bródy Ernő: Uj állásokat csinálnak!) Valamit azonban tenni kell, mert amikor a miniszterelnök úr itt beszélt arról, hogy a munkást meg kell védeni a tőke kizsák­mányolása ellen s a 48 órás munkaidőt be kell vezetni, ugyanakkor Újpesten 1000 famunkás sztrájkban áll azért, mert nem akar egy héten át 60—70 órát dolgozni. Mélyen t. Ház! Szabad ennek a törvény­hozásnak tétlenül néznie, szabad megengednie, hogy a munkás erőszakkal, a sztrájk fegyveré­vel verekedje ki magának, hogy a 60—70 órás munkahetet csökkentsék! Miért nézi ezt a kor­mány tétlenül? (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Miért nem nyújt védelmet? (Úgy van! tJgy van! — Helyeslés balfelől.) Miért kell ezeknek a sze­rencsétlen munkásoknak... {Zaj. — Müller An­tal: Mennyivel több munkás dolgozhatnék! — Kun Béla: A szociáldemokrácia ne sajátítsa ki a munkásokat!) Miért van ez? Mert 44 filléres munkabéreket akarnak maguknak biztosítani. Tessék utánaszámolni, 48 órás munkahét mel­lett 44 fillér, vagyis körülbelül heti 20 pengős kereset. Tessék ebből családot eltartani. (Rassay Károly: Levonva a szociális terheket!) Tes­sék a terhek levonásával ebből maguknak életfenntartást biztosítani. Igenis van fel­adata a kormányzatnak e téren. Éppen ezért nagyon félek attól, hogy ez a Ház, ahelyett, hogy komolyan fogná fel hivatá­sát és teljesítené azokat az ígéreteket, ame­lyeket a választások során tettünk valameny­nyien, — mert igenis ígértük, hogy a nép érde­kében dolgozni akarunk és dolgozni fogunk — most, amikor itt vagyunk egy hónapja, egy hó­nap után négyhónapos szünetre megy szét. Szü­netre megy szét ez a Ház akkor, amikor ilyen megoldhatatlan problémák egész tengere áll előttünk. Ezt nyugodt lelkiismerettel nem tu­dom tenni és ezért csak a kényszer hatása alatt megyek a Háztól szünetre, de nem szívesen ve­szem, hogy a reformnemzedék, a reformparla­ment e téren is a régi módszerhez és egészen a régi stílushoz igazodik. Régen úgy volt, hogy nyáron többhónapos szünetnek kell lenni. Most a rendkívüli idők ezt nem engedik meg, de a régi stílus szerint mégis alkalmazkodnak a régi rendszerhez. (Rassay Károly: Válasszanak ki­gondoló bizottságot, ha a kormánynak ^ nincs ötlete! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Bizottság nélkül is elfogadunk minden jó ötle­tet. — Zaj. — Rassay Károly: De ha elküldenek szabadságra, nincs alkalom rá. — Elnök csen­get.) Mindezek az okok arra kényszerítenek és késztetnek engem, (Egy hang a baloldalon: Meg más okok is!) hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadjam el. Indokolatlannak, szükségtelennek s a parlamentarizmus elvével ellenkezőnek tar­tom, alkotmányos szempontból veszedelmesnek tartom s ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat il­leti a szó. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Mindaz­zal, amit Szabó t. képviselőtársam előttem a gazdasági helyzetről elmondott, teljesen egyet­értek. Mégis egy megállapítására, amelyet az inflációról és a pénzértékről pártom álláspont­jával kapcsolatban tett, részletesen ki kell tér­nem. T. képviselőtársam az inflációt és a pénz­értéket illetőleg azt az új átértékelést, amelyet pártom a mai gazdasági helyzetben elkerülhe­tetlennek tart. azonos fogalmaknak tekinti. T. Ház! A multak tapasztalatai után, az

Next

/
Thumbnails
Contents