Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1935 június 14-én, pénteken. 21 vetési beszédében egy számot mondott, a munkanélküliek számát. Ezt a számadatot ő a szakszervezetek kimutatásából vette és 20.700-ban állapította meg. Hangsúlyozom, — és ezt nem is kellene nagyon nyomatékosan hangsúlyoznom, mert a képviselő urak maguk is megállapíthatják — hogy ez a szám meg sem közelíti a valóságos helyzetet. (Müller Antal: TJgy van! Tízszer annyi is van!) Nem tudjuk, hogy Magyarországon mennyi a munkanélküli emberek száma, nem tudjuk, hogy mennyi a kétségbeesett, saját 'hibájukon kívül hónapokon át fizetés és jövedelem nélkül élő emberek száma. Amit a szakszervezetek kimutatnak, az nem fedi a valóságos helyzetet, mert ők csak saját tagjaikról adnak kimutatást, már pedig a rossz gazdasági helyzet közülük, a szakszervezetekből is elsodort tagokat, s ha ezek nem fizetnek, nem tekintetnek tagoknak és már nem is szerepelnek a kimutatásban. Megállapítható tehát, hogy ennél lényegesen nagyobb ugy az ipari munkások, mint a mezőgazdasági munKások és diplomások között a munkanélküliek száma. . Csak egyetlen számot említek. A székesfőv «i r i? s i közlekedési vállalatánál ezidőszierint körülbelül 300 olyan villamoskalauz, gyárimunkas es pályamunkás van, (Bródy Ernő: Mérnöki diplomával!) aki érettségivel, vagy mérnöki diplomával rendelkezik. Ezek az emberek nem kívánnak mást, csak munkát, s ha magukat felvétetni akarják a vállalatnál, ma mar letagadjak a diplomájukat, iskolázottságukat, mert ha bevallják, hogy ők diplomások, a vállalat nem veszi fel őket. Érthető is ez mert a vállalat nem bír alkalmazni annyi tisztviselőt, mint ahány ma a vállalatnál elhelyezkedni szeretne. (Ügy van! a baloldalon.) Ez kétségbeejtő helyzet, méltóztassék tudomásul venni! Es megmondom, hogy őket miért nem veszi fel a Beszkárt. kalauznak. Azért, mert ha ez a diplomás ember bejön kalauznak es valahogy megmelegszik ott, akkor felébred benne az emberi önérzet és öntudat, s akkor lelteszi magában a kérdést, hogy miért végzett egyetemet, miért szerzett diplomát, azért, hogy villamoskalauz maradjon? Nem, s akkor megkezdi a munkát, hogy ő tisztviselővé minősíttessek at. Akkor ez az ember a legelégedetlenebb, legzúgolódóbb és a forradalomra leginkább hajlamos emberré válik. Joggal, s ez érthető is, hiszen ő nem azért tanult és szerzett diplomát, hogy egész életén át pályamunkas, vagy villamos kocsivezető legyen. Ennek a problémának elintézése nem lehet a 33-as bizottság feladata. (Ügy van! a baloldalon.) De ha meg nyugodtan élhetnék abban a tudatban, hogy ha megszavazom ezt «a javaslatot, akkor a 33-as bizottság feladatai közé elsősorban ennek ., a k , er , d , ésnek rendezését veszik, abban az esetben talán még hajlanék erre, mert azt keresnem ebben a pillanatban, hogy mi a lényeg hogyan lehet segíteni a helyzeten. Nekem azonban semmi reményem nincs arra nézve, hogy a bizottság ezzel a komoly, nagy problémával fog foglalkozni, azért nem is bízom abban, hogy ez a kérdés elintézést nyer. A miniszterelnök úr tegnapi nagy beszédénen foglalkozott ezekkel a szociális problémákKai, ezekkel a feladatokkal és azt mondotta, hogy ő ezeknek a kérdéseknek rendezésére és megoldására az úgynevezett érdekképviseleti rendszert akarja kiépíteni. Ez az érdekképviseleti rendszer nem lesz orvosság, ez nem lesz minden problémára orvosszer, mert már ez bizonyos feladatokat megold, de mindent és közöttük ezt a nagy problémát is nemigen fogja tudni megoldani. (Bródy Ernő: Uj állásokat csinálnak!) Valamit azonban tenni kell, mert amikor a miniszterelnök úr itt beszélt arról, hogy a munkást meg kell védeni a tőke kizsákmányolása ellen s a 48 órás munkaidőt be kell vezetni, ugyanakkor Újpesten 1000 famunkás sztrájkban áll azért, mert nem akar egy héten át 60—70 órát dolgozni. Mélyen t. Ház! Szabad ennek a törvényhozásnak tétlenül néznie, szabad megengednie, hogy a munkás erőszakkal, a sztrájk fegyverével verekedje ki magának, hogy a 60—70 órás munkahetet csökkentsék! Miért nézi ezt a kormány tétlenül? (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Miért nem nyújt védelmet? (Úgy van! tJgy van! — Helyeslés balfelől.) Miért kell ezeknek a szerencsétlen munkásoknak... {Zaj. — Müller Antal: Mennyivel több munkás dolgozhatnék! — Kun Béla: A szociáldemokrácia ne sajátítsa ki a munkásokat!) Miért van ez? Mert 44 filléres munkabéreket akarnak maguknak biztosítani. Tessék utánaszámolni, 48 órás munkahét mellett 44 fillér, vagyis körülbelül heti 20 pengős kereset. Tessék ebből családot eltartani. (Rassay Károly: Levonva a szociális terheket!) Tessék a terhek levonásával ebből maguknak életfenntartást biztosítani. Igenis van feladata a kormányzatnak e téren. Éppen ezért nagyon félek attól, hogy ez a Ház, ahelyett, hogy komolyan fogná fel hivatását és teljesítené azokat az ígéreteket, amelyeket a választások során tettünk valamenynyien, — mert igenis ígértük, hogy a nép érdekében dolgozni akarunk és dolgozni fogunk — most, amikor itt vagyunk egy hónapja, egy hónap után négyhónapos szünetre megy szét. Szünetre megy szét ez a Ház akkor, amikor ilyen megoldhatatlan problémák egész tengere áll előttünk. Ezt nyugodt lelkiismerettel nem tudom tenni és ezért csak a kényszer hatása alatt megyek a Háztól szünetre, de nem szívesen veszem, hogy a reformnemzedék, a reformparlament e téren is a régi módszerhez és egészen a régi stílushoz igazodik. Régen úgy volt, hogy nyáron többhónapos szünetnek kell lenni. Most a rendkívüli idők ezt nem engedik meg, de a régi stílus szerint mégis alkalmazkodnak a régi rendszerhez. (Rassay Károly: Válasszanak kigondoló bizottságot, ha a kormánynak ^ nincs ötlete! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Bizottság nélkül is elfogadunk minden jó ötletet. — Zaj. — Rassay Károly: De ha elküldenek szabadságra, nincs alkalom rá. — Elnök csenget.) Mindezek az okok arra kényszerítenek és késztetnek engem, (Egy hang a baloldalon: Meg más okok is!) hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadjam el. Indokolatlannak, szükségtelennek s a parlamentarizmus elvével ellenkezőnek tartom, alkotmányos szempontból veszedelmesnek tartom s ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Mindazzal, amit Szabó t. képviselőtársam előttem a gazdasági helyzetről elmondott, teljesen egyetértek. Mégis egy megállapítására, amelyet az inflációról és a pénzértékről pártom álláspontjával kapcsolatban tett, részletesen ki kell térnem. T. képviselőtársam az inflációt és a pénzértéket illetőleg azt az új átértékelést, amelyet pártom a mai gazdasági helyzetben elkerülhetetlennek tart. azonos fogalmaknak tekinti. T. Ház! A multak tapasztalatai után, az
