Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

20 Az országgyűlés képviselőházának 32. tási adók teszik ki, tehát az antiszociális adók, míg ellenben azok az adók, amelyek a nagy­vagyont, a nagyjövedelmet volnának hivatva megterhelni, csökkenőben vannak. A helyzet te­hát javulás helyett inkább romlik. Az egye­nesadó 9 millióval csökken a következő költ­ségvetési évben. A társulati adó, amely az el­múlt esztendőben még 15 millió volt, tehát je­lentékeny összeg, 13 millióra csökkent, vagyis kétmillióval esett. Ugyanakkor azonban a fo­gyasztási adók az egész vonalon tetemes ösz­szeggel. szám szerint 15 millióval emelkedtek, így a forgalmi adó 2,600.000, a fogyasztási adó 3,700.000, a vámjövedék 4,100.000, a dohányjöve­dék 2,900.000 pengővel és így tovább, összesen 15,133.000 pengővel növekednek ezek az adó­nemek, és ezzel szemben 9 millióval csökken az állam egyenesadó bevétele. Sokat beszélünk reformokról, új életről, új szellemről. Ha tehát új életet akarunk, amit valamennyiünknek akarnunk kell, akkor első­sorban itt kell kezdeni az új életet: a polgárság teherbíró képességének arányában kell a pol­gárságot megadóztatni és nem szabad tovább tűrni, hogy azok, akiknek semmijük vagy na­gyon kévésük van, viseljék aránylag a legna­gyobb adóterhet. Sajnos, költségvetésünk erre még csak egy közeledő lépést sem tesz, hanem, amint az imént mondottam, még az elmúlt évek, tehát a sokat kárhoztatott és hibáztatott kormányok kötségvetésével szemben is vissza­felémenő, még antiszociálisabb irányban ha­ladó költségvetéssel jött az országgyűlés elé. Éppen ezért igenis, azt vallom, hogy az állam­háztartás egyensiílyának biztosítása érdekében lehetne adózási rendszerünk komoly megrefor­málásával lényegesen segíteni és közeledni a cél felé­Kétségbeejtő az a nyugdíjteher, amely ezt az országot sújtja. Megvallom őszintén, nem is tudom megérteni, hogy ezen a téren mi fog még történni ebben az országban, ha tovább is így megy. Ne méltóztassanak félreérteni. Egy per­cig sem azt kifogásolom, hogy vannak nyugdí­jasok, akiket el kell látni nyugdíjjal, hogy vannak emberek, akik a jól megérdemelt szol­gálat után kell, hogy megkapják nyugdíjillet­ményeiket, sőt azt kifogásolom, hogy a múlt Képviselőház éppen a 33-as bizottságban bemu­tatott rendeletek alapján azokat az egészen je­lentéktelen, kisösszegű, 40-—50—60 pengős nyug­díjakat szállította le és csökkentette, körülbelül ugyanolyan arányban, mint amilyen arányban csökkentették az egészen tekintélyes összegű nyugdíjakat is. De igenis, mégis meg kell emlí­teni, hogy ezen a téren valami hiba van, meri az elmúlt évvel szemben 3482-vel emelkedett a nyugdíjasok száma. Ez nem természetes szapo­rodás, hiszen a természetes az volna, hogy a nyugdíjbavonulók arányban legyenek az elhal­tak számával. (Lázár Andor igazságügyminisz­ter: Létszámcsökkentés folyik!) Éppen most akarok ezzel foglalkozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A magas állások pedig szaporodnak, öt új államtitkárunk van mindennap!) Azt hi­szem, a nyugdíjasoknak ilyen nagyarányban való szaporodása csak természetellenes úton, vagyis létszámcsökkentéssel, erőltetett módon való nyugdíjaztatással következhetett be. Nem tudom, de vannak értesüléseim, amelyek sze­rint nagyon életerős, egészséges és munkabíró embereket küldenek n nyugdíjba egymásután azért, hogy azután őket más címeken újra al­kalmazzák. (Bródy Ernő: Hogy lehet ez? AUás­halmozásl — Müller Antal: Sohse volt nálunk álláshalmozás! — Lázár Andor igazságügy mi­niszter: Ilyen eset nincs!) ülése 1935 június lU-én, pénteken. Tudok olyan esetről, amikor egészen elő­kelő, magasrangú katonatiszt nyugdíjba ment és azután állami szolgálatot vállalt. Azt hi­szem, ezek között a nyugdíjasok között talál­nánk néhány olyan nyugdíjazottat, akik más minőségben azután újabb alkalmaztatást vállaltak, még hozzá közszolgálatban. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Csakhogy az 1934. évi I. tcikk szerint nem kapnak nyugdíjat!) Ezzel szemben a nyugdíjra fordított összeg 239,947.000 pengőről 243,223.000 pengőre, tehát 3,276.000 pengővel emelkedett egy év alatt. En nem vagyok ezekért elsősorban felelős, de ag­godalommal nézem azt és aggodalmamnak adok kifejezést felette. Ha ez így fog menni, mit fog csinálni a kormány, hogyan, milyen eszközökkel próbálja meg akkor az államház­tartás egyensúlyát biztosítani, amelynek bizto­sítására kívánja ezt a 33-as bizottságot to­vábbra is kiküldeni. Milyen módon és milyen eszközökkel fogja ezt valaha is elérni 1 (Far­kasfalvi Farkas Géza: Maximálni kellene, hogy közpénzekből mennyit kaphat össz3sen valaki! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez már megvan!) Nem tudtam megállapítani, hogy ez a ha­talmas összeg, ez a 243 millió pengő hogyan oszlik meg a nyugdíjasok között. Nem tudtam megállapítani, de azt hiszem, — és itt is csak aggodalmamnak adok kifejezést — hogy még mindig nagyon tekintélyes számmal vannak olyanok, akik oly magas összegű nyugdíjat élveznek, amilyent ez a szegény ország nem bír el és nem indokolt, hogy az ország ezeket a hatalmas nagy nyugdíjakat biztosítsa. E té­ren valaminek feltétlenül történnie kell és kell, hogy a reformszellemuek megfelelően revideál­juk ezeket a nagy, magas nyugdíjakat. Nem tudom, hogy van-e közöttük olyan is, aki kül­földön él, lehe^ hogy most valutáris, pénzügyi szempontból ilyenek már nincsenek, de a múlt­ban, sajnos, voltak olyanok is, — ezek között előkelő, magasfizetésű osztálybeliek — akik itt vették fel a nyugdíjukat és külföldön költötték azt el. Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Bródy Ernő: Halljunk valamit az üzemekről!) Az üzemek már benn szerepelnek a nyugdíjak és nyugdíjasok között ebben az összegben s ebben a számban az üzemek nyugdíjasai is bennfog­laltatnak. Krüger képviselő úr ezeknek és az ezekhez hasonló feladatoknak egész Özönét utalta át ehhez a megalakítandó 33-as bizott­sághoz és felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy kegyes jóindulattal kezelje és intézze el ezeket a kérdéseket. Én nem bízom ezeket a problémákat a 33-as bizottságra, mert nekem nemcsak jogom, hanem kötelességem is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és ezeknek a köte­lezettségeknek teljesítéséről nincs jogom le­mondani. Én is vallom, hogy ezeket a felada^ tokát és ezek között — nem győzöm eléggé hangoztatni — a legfontosabb szociális felada­tot ennek a törvényhozásnak kell elvégeznie, s ez az a feladat, amely ma sok ezer és ezer embert ejt kétségbe. Ez a Ház most szabad­ságra készül, négy hónapra szabadságolják a Házat. (Rassay Károly: Elég hiba!) A képviselő urak talán — nem tudom, ki hogyan — nyu­godt lelkiismerettel akarnak eltávozni a négy­hónapi szabadságra akkor, amikor itt az or­szágban olyan elintézetlen probléma van, amely dübörög, amely kétségbeesésbe kergeti az embereket s ez: a nagy munkanélküliség problémája. (Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! A miniszterelnök úr költség-

Next

/
Thumbnails
Contents