Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-46

312 Az országgyűlés képviselőházának 46, felfüggesztés elrendelése, különösen vidéki helyeken, nagy kihatással, nagy konzekvenciákkal jár. Nem kívánom felforgatni ezt a szakaszt, csak egyet kérek: méltóztassék ezt a felfüggesztési jogot ne a törvényszéki elnökre bízni, hanem csak a tábla elnökénél kez,dődjék, aki ezt a felfüggesztést elrendelheti. Igaz, a szakaszban az van, hogy 24 óra alatt köteles ^ erről a fegyelmi bíróságot értesíteni. Ügy értem ezt, hogy a t. miniszter úr meg akarja rövidíteni a felfüggesztési állapotot, hogy a fegyelmi bíróságnak módja legyen az elsőfokú felügyeleti hatóság intézkedését reparálni, de tudjuk azt, hogy ha az, akták elintézése a kir. bíróságnál talán gyorsabb ütemben is megy, mint a közigazgatásnál, mégis az akta

t természete hozza magával, hogy azt le kell írni, azt postázni kell, azt el kell küldeni, ha megérkezik az illetékes hivatalhoz, azt iktatni, szignálni, szétosztani, tanulmányozni, referálni kell. Ha most ezeket a cselekményeket egymás mellé rajkom, akkor is legalább 8—10 napig tart, amíg az az akta, amely egy ember életére, égy család életére, becsületére, megszerzett tisztességére kihatással lehet, — elintézés alá kerül. Nem esik tehát sérelem a miniszter úr elgondolásán, ha méltóztatik akceptálni, hogy egy nagyobb bírói gyakorlattal, nagyobb tekintéllyel, nagyobb körültekintéssel és tapasztalatokkal rendelkező táblai elnök lesz az, aki a felfüggesztést elrendelheti. Ez a kisváros zajától és kicsinyeskedéseitől távol áll, ez a bíróságnak is és a közönségnek is nagyobb megnyugvására szolgál. Amennyiben ezt így méltóztatik elfogadni, az esetben én is elfogadom a szakaszt. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem, méltóztatik elfogadni a szakaszt? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Következik az 52. §. Szeder János jegyző (olvassa az 52—58. §-ohat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 59. §4). Elnök: Soltész képviselő úr kíván szólani. Soltész János: T. Ház! Az igazságíígyminiszter úr felszólalásában azt a megjegyzést tette, hogy talán tévedésben vagyok ebben a kérdésben, mert a bírák és ügyészek egyesülete nem ezt a törvényjavaslatot, hanem az első tervezetet opponálta. Nem vagyok tévedésben, mert a bírák és ügyészek egyesülete által annak idején kiadott észrevétel ezt mondja (olvassa): »Észrevételeink a benyújtott törvényjavaslatra.« (Lázár Andor igazságügy miniszter: Az nem ez!) Tudom, ez az előző és azt is tudom, hogy az észrevételezett szakaszok egy részét, ame lyeket kifogásoltak, az igazságügyminiszter úr ebbe a törvényjavaslatba már nem is vette fel s ezekről én egy árva szót sem szólottam és semmi olyat nem kifogásoltam, amit maguk a bírák és ügyészek egyesületük révén nem kifogásoltak. Az a körülmény, hogy Wolff Károly igen t. képviselőtársam, aki magas bírói tisztséget tölt be, a maga nevében nyilatkozott... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Elnöke az egyesületnek! Nemcsak a maga nevében!) A maga nevében. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nemcsak a maga nevében!) Az egyesület nevében nem volt hivatott nyilatkozni felelősségének teljes tudatában, mert a bírák és ügyészek egyesülete mindazt a kifogást, amelyet a törvényjavaslattal kapcsolatban tett, még vissza nem vonta és még ma ülése 1935 október 17-én, csütörtökön is állja azt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Honnan tudja ezt?) Itt van. (Lázár Andor igazságügyminiszter: MikorróH) 1935 ben nyomták a Stádium-nyomdában, ezt vissza még a •mai napig sem vonták és nincs is más ezzel kapcsolatban a kezükben. Az 59. §-szal kapcsolatban, amely az áthelyezés kérdését tárgyalja, az a megjegyzésem, hogy e szakasz alapján nem kell semmiféle cselekmény ahhoz, hogy a felügyelő hatóság indítványt tehessen valamelyik bíró ellen fegyelmi eljárás megindítására, egészen egyszerűen megindokolja a felügyelő hatóság azzal, hogy az igazságszolgáltatás érdekében aliónak tartja azt hogy egy bírót fegyelmi bíróság elé állítson. Kétségtelen, hogy a fegyelmi bíróság bírói személyekből fog állani, de abban az esetben, amikor maguk a bírák már kijelentik azt, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvény lesz belőle, érinteni fogja a bírói függetlenséget, kérdés, hogy az a bíró, aki egy felügyelő hatóságnak rendelkezése alapján le fog ülni ítélkezni egy másik bíró fölött, önmagában fogja-e hordani még a bírói függetlenség érzését. Tudni fogja azt, hogy »ma nekem, holnap neked«. Tudni fogja, hogy a következő esztendőben éppen úgy odakerülhet ő is az újabb fegyelmi bíróság elé, mint ahogyan ma kartársa fölött ítélkezik. Erre az 59. §-ra vonatkozólag ismételten volt megjegyzése a bírói és ügyészi karnak s ezt nem vonták vissza semmiféle alkalommal. Fel is olvasom. (Olvassa): »A javasLat második fejezetében szabályozott áthelyezés és nyugdíjazás ellen a legsúlyosabb alkotmányjogi aggályaink vannak.« Ezt írják a bírák. (Lázár Andor igazságügyminiszter: De nem ez ellen, az Istenért!) A törvényjavaslatnak szövege szóról szóra fel van itt, ebben a közleményben sorolva. Ezzel kapcsolatban teszi meg észrevételét a bírói és ügyészi egyesület, összefüggően megnéztem a most tárgyalt törvényjavaslatot és abban ez az intézkedés szóról szóra úgy foglaltatik benne, mint a kifogásolt szakaszban. Ha a bírói és ügyészi kar már visszavonta ezt a véleményét, akkor ez szerintem annak a jele, hogy a bírói függetlenség már ma is alaposan meg van támadva és kényszer hatása alatt vonták vissza, ha egyáltalán visszavonták. {Zaj és ellenmondás jobboldalon és a középen.) Elnök: Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem, méltóztatik e elfogadni az 59. §-t? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Következik a 60. §. Szeder János jegyző (olvassa a 00- §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Surgóth Gyula előadó: T. Képviselőház! E törvényszakasznál bátor vagyok a következő módosító indítványt előterjeszteni: Az első bekezdésben előfordul a következő szöveg (olvassa): »...ha hivatali kötelességének ellátására testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt képtelen.« Javaslom, hojgy a »képtelen« szó előtt és az előbbi meghatározás után iktattassék be az a kifejezés is, hogy »állandóan vagy tartósan« képtelen. Énnek rövid indokolása az, hogy bár semmiféle kétséget nem szenvedhet az, hogy a törvény rendelkezése egyenesen olyan szolgálatképtelenséget kíván meg, mint feltételt, amely tartós vagy állandó, a szabatosabb megjelölés kedvéért kívánatos ennek ilyen módon való kifejezése. Ezzel egy-'

1 szersmind a magas bírói körök véleményének figyelembe vételét is kifejezésre juttatjuk. Lázár Andor igazságügyminiszter: Hozzája-