Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-46

Az országgyűlés képviselőházának £6. rulok, t. Ház. (Berg Miksa: Ehhez hozzájárulunk!) Elnök: Méltóztatik a 60. §-t az előadó úr módosításával elfogadniT(Igení) Elfogadottnak jelentem ki. Következik a 61. §. Szeder János jegyző (olvassa a 61—63. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslatnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a rendkívüli ideiglenes házadómentességről szóló pénzügyminiszteri jelentés tárgyalása, (írom. 26, 36.) Zsindely Ferenc előadó urat illeti a szó. Zsindely Ferene előadó: T. Képviselőház! A rendkívüli ideiglenes adómentességről szóló 1929 : XXIX. te. a pénzügyminiszter úrnak felhatalmazást adott arra, hogy Budapest székesfőváros területének bizonyos^ meghatározott részén, azután a törvényhatósági jogú és megyei városoknak abban az esetben, ha rendkívüli városfejlesztési szempontok azt indokolttá teszik, ismét csak meghatározott részein, valamint gyógyhely és üdülőhelyek építésének és fejlesztésének céljaira rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezhessen. T. Ház! Az 1929: XXIX. te. 3., illetőleg 6. §-ai adnak erre módot a pénzügyminiszter úrnak, aki e felhatalmazás keretén belül a belügyminiszter úrral egyetértőleg gyakorolja rendeletileg a kiterjesztés módját és feltételeit. Ennek a felhatalmazásnak alapján a mindenkori pénzügyminiszter évenkinti jelentést szokott tenni a megadott rendkívüli ideiglenes házadómentességről. Legutóbb 1933 június 7-én terjesztett elő ilyen jelentést a pénzügyminiszter, most pedig a tárgyalás alatt lévő jelentésben ennek a felhatalmazásnak alapján beszámol a pénzügyminiszter úr arról, hogy mely községeknek milyen ideiglenes házadómentességet engedélyezett. Feleslegesnek tartom ezeknek a községeknek, illetőleg ezeknek a városoknak felsorolását, mivel ezt a jelentés amiigyis. tartalmazza, sőt nemcsak ezeket tartalmazza a jelentés, hanem tartalmazza magának a rendeletnek szövegét is, így tisztelettel csak annak hangsúlyozására szorítkozom, hogy az engedélyezett rendkívüli ideiglenes házadómentességek a hivatkozott törvénycikkben megszabott feltételeknek mindenben megfelelnek s ezért a pénzügyi bizottság megbízása alapján tisztelettel kérem a Képviselőházat, hogy ezt a jelentést jóváhagyólag tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Az ideiglenes házadómentességnek az volna a célja, hogy az építkezést előmozdítsa s a lakásépítést valamennyire könnyebbé tegye. Kétségte len, hogy ennek a rendkívüli házadómentességnek nyomán a főváros egyes területein látjuk is az építkezések valamiképpeni megindulását. Tapasztaljuk ezt különösen Budán a Margit-körút tájékán, azonkívül Budapest északi felében a Margithídfőtől felfelé. Meg kell azonban állapítanom, hogy azokban a városokban, amelyekre a pénzügyminiszter úr a rendkívüli ideiglenes háza,dómentességét kiterjesztette, amiről most jelentését is megteszi, építkezésekről alig lehet szó és alig lehet ezekben a városokban építkezésekről beszélni. Alkalmam volt a nyáron végigjárni ezeket a városokat és mondhatom, hogy az építkezés stagnálása teKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III, ése 1935 október 17-én, csütörtökön 313 kintetében valóban szomorú állapotokat találtam, és nem hinném, hogy volna egyhamar példa az elmúlt évtizedek történetében, hogy olyan keveset építettek volna, mint az utóbbi egy-két esztendőben. Pedig a lakásépítésre rendkívül nagy szükség volna s nem is ismerek fontosabb és sürgősebb feladatot, mint a lakásépítés előmozdítását. A lakásviszonyok Pesten például sohasem voltak ideálisak. Kossuth Lajos már 1847-ben egy fulmináns cikket írt a Pesti Hírlapban, amelyben élesen ostorozta a budapesti lakásviszonyokat, mondván: szégyene a fővárosnak, hogy még mindig vannak pincelakások, szégyene a fővárosnak, hogy a kereseti viszonyokhoz mérten még mindig aránytalanul drágák a lakások és emiatt az emberek összehurcolkodnak s egészségtelen odúkban laknak. Azóta ezen a téren nem sokat változott a helyzet, mert bár Pesten építkeznek, de még mindig fölös számmal vannak igen egészségtelen lakások, fölös számmal vannak egyes városrészek, amelyekben még mindig földszintes, rozoga, dísztelen viskók vannak, amelyeket a legsürgősebben le kellene rombolni s amelyek helyébe haladéktalanul egészséges lakásokat kellene építeni. (Ügy van! a középen.) Ma nemcsak a munkásosztály van a lakásviszonyok terén krudélis állapotban, hanem már a középosztályt, az iparost és a, kereskedőt is erőteljesen kikezdte a lakásmizéria. A fővárosban nem kevesebb, mint 215 ügyvéd lakik mint albérlő. Ezek közül 140 egyszobás lakást bérel. Az orvosok közül 191 lakik albérleti lakásban és 77 orvos csupán egyszobás albérleti lakáshoz jutott. Valamikor polgári jólétet jelentett a fővárosban iparosnak, kereskedőnek, ügyvédnek, orvosnak lenni. Ma azt látjuk, bogy a fővárosban élő iparosok közül 5311 lakik egyszobás-konyhás lakásban, tehát az iparosok igen tekintélyes hányada és 43 iparos csak konyhából álló lakásban lakik. Az iparosok és kereskedők közül 1773 lakik szobakonyhás lakásban. A piaci és utcai árusok közül 6 húzódik meg konyhában és 2277-nek jutott szoba-konyhás lakás. Arról, hogy a munkásosztályhoz tartozók hogyan laknak, milyen összezsúfolt és az egészségre, az erkölcsiségre valóban minden tekintetben káros lakásokban laknak, ezen a helyen ma különösebben nem kell beszélni, hiszen nem múlik el alkalom, hogy fel ne tárnok ezeket a viszonyokat. r Valamikor fővárosi fogalmak szerint azt mondották az emberek, hogyha elfáradtunk, elmegyünk az egészséges vidékre. Pedig a lakásviszonyok a vidéki városokban sem jobbak. Azok a házak, amelyek valamikor bámulat tárgyai voltak, elavultak és ha az ember végigmegy egy vidéki városon, azt látja, hogy az emberek legtöbbje földszintes, rozoga, düledező félben lévő yityillókban lakik^ sötét, dohos, napfénynemjárta lakásokban húzódik meg és ilyen szomorú lakásviszonyok között nő fel az a generáció, amely egyszer majd hivatva lesz az ország vezetését, az ország fenntartását ellátni. Különösen a sokgyermekes családok vannak a vidéken, kisvárosokban és a falvakban rettenetes állapotban. A munkabérek a vidéken nagyon alacsonyak, lényegesen alacsonyabbak, mint a fővárosban és minthogy a megélhetés egyéb feltételei nem olcsóbbak, mint a fővárosban, ennélfogva a szegény ember, akinek sok gyermeke van, takarékoskodni kénytelen és, sajnos, a lakáson kezdi el a- takarékoskodást. A lakásnak világosnak, napfényjártnak kellene lennie, be kellene ren47