Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. az előadó úrral, akik ugyan nem is nagyon in­dokolták ennek a javaslatnak szükségességét, mert az előadói javaslat csupán arra hivatko­zik, hogy a gazdasági viszonyok 1931 óta nem változtak és ezért van szükség továbbra is a rendeletekkel való kormányzásra, Krüger képviselő úr viszont azt mondotta, hogy ő kor­látlan bizalommal viseltetik a kormánnyal szemben és éppen ezért szavazza meg a felha­talmazást. A korlátlan bizalom a kormánnyal szemben nagyon tiszteletreméltó álláspont, de végeredményben nem lehet indok, nem lehet érv arra, hogy korlátlan hatalmat adjunk a kormány kezébe, mert ha á képviselők így ér­telmezik a korlátlan bizalmat, akkor a Képvi­selőház maga feleslegessé válik, akkor nincs szükség parlamentarizmusra, nincs szükség Képviselőházra. Miután teljes, korlátlan biza­lom vart a kormánnyal szemben, a kormány a Képviselőháztól függetlenül végezheti a maga dolgát. Éppen ezért ez nem érv, de nem érv az­után az sem, amit Krüger képviselő úr han­goztatott, hogy miután sok elintézetlen pro­bléma vár elintézésre, amelyek közül egynéhá­nyat ő is felsorolt, a kormány kérelemmel for­dul a 33-as bizottság felé, hogy legyen olyan kegyes és intézze el ezeket a szociális, közgaz­dasági és gazdasági problémákat. Kicsit furcsának találom egy törvényhozó­tól, hegy átruházza kötelességét és jogát egy albizottságra és ki akarja adni bérbe azt a mun­kát és feladatot, amelyet kizárólag ennek a tör­vényhozásnak kell elintéznie. En indokoltnak tartanám a 33-as bizottságnak további fenn­tartását abban az esetben, ha olyan viszonyok közt élnénk, hogy a parlament működését va­lami elháríthatatlan ok akadályozná, ha tehát valami olyan ok volna, hogy a Ház nem tart­hat üléseket, ha valami vis major lehetetlenné tenné a Ház együttartását. Ebben az esetben szükség volna arra, hogy a Képviselőházat pótló bizottság végezze a törvényhozás munká­ját. De meri-e ma ezt valaki mondani, hogy a Képviselőház nem hívható össze, nem tartható együtt, nem kormányozható, nem irányítható, hogy a Képviselőház nem alkalmas fórum arra, hogy minden intézkedést, minden javaslatot vagy minden törvényes rendelkezést megvitas­son, elintézzen és az itt (kapott felhatalmazás alapján a kormány végezze feladatát? Nem hi­szem, !hogy valaki ezt állíthatná, mert igenis a parlament rendelkezésre áll, a törvényhozók egészen újak, úgyszólván friss munkaerők, bi­zonyára azzal az elánnal, elhatározással jöttek a törvényhozásba, vállaltak mandátumot, hogy ezt a súlyos, terhes feladatot készséggel akar­ják ellátni, mindenekelőtt az ország érdekében és nem a képviselők kényelmére. Éppen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kor­mánynak a felhatalmazást megadjam, főkép azért nem, mert indokolatlannak, szükségtelen­nek és alkotmányos szempontból veszedelmes­nek tartom ezt a felhatalmazást. Ezért ellene vagyok a törvényjavaslatnak és azt nem foga­dom el. Mélyen t. Ház! Nem fogadom el azt az ér­vet sem, amelyet az indokolás hoz fel, amikor is maga a cím megjelölj a feladatát ennek a törvény meghosszalbbítására vonatkozó rendel­kezésnek, mondván, hogy ez a feladat elősorban az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Négy évvel ezelőtt alkotta a Képviselőház; ezt a törvényt, amelyet minden évben egyszer­egyszer meghosszabbít. Ha az 1931-es évre visz­szaemléikezünk, akkor valamennyien megálla­ülése 1935 június Ik-én, pénteken. 19 pítihatjuk azt, hogy az 1931;es idő mem hason­lítható a mai állapotokhoz és én itt alátámasz­tom inkábh a kormánypártnak és a kormány igen t. tagjainak azt à hangoztatott álláspont­ját, hogy igenis, azóta a helyzet lényegesen megváltozott. 1931-ben gazdasági katasztrófa előtt állottunk, a bankzárlattal járó pánik előtt, amikor indokolt lehetett egy ilyen kisebb szű­kebbkörű testületnek a gyors munkálkodása és akcióba állítása, de azóta négy esztendőn át a ház minden évben meghosszabbította egy újabb törvénnyel az akkori törvényt. Azóta CJZÀ ci munka, amelyre vállalkozott és hivatott lett volna, elmaradt; nem beszélhetünk még ma­sem az államháztartás egyensúlyáról^ 'hiszen most tárgyaltuík csak le a következő évi' költ­ségvetést és tudjuk valamennyien, hogy 75 mil­liós deficittel zárul előreláthatólag a következő esztendő költségvetése is. Hol van tehát itt az egyensúly, amelyet ez a bizottság akar a nem­zet javára biztosítani? A feladatát sem képes telhát ellátni, így nincs is létjogosultsága s erre a bizottságra ilyenformában egyáltalán nincs is szükség. Veszélyes azonban, hogy ennek a 75 milliós deficitnek eltüntetése érdekében a kormány még csak tervekkel sem áll elő, hallgat és ter­mészetesnek tartja, hogy 75 milliós deficittel fogjuk ezt az évet is zárni. A költségvetési vita során* amikor valame­lyik képviselőtársam kifogásolta a költségvetés ilyen összeállítását, a kereskedelemügyi minisz­ter úr egy közbeszólásában azt mondotta, hogy az egyensúlyt csak kétféle módon lehet biztosí­tani: vagy adót emelünk, vagy nem fizetünk. Miután egyiket sem választhatja a kormány, mert egyik sem alkalmas eszköz, tehát nincs semmi megoldás, nincs semmi terv, nincs semmi elgondolás, amellyel az egyensúlyt biztosítani lehetne. Az ellenzéki padokból hangzott el a harma­dik elgondolás Eckhardt képviselő úr részéről, aki az infláció gondolatának harcos híve, mert ilyen módon reméli az államháztartás egyen­súlyát biztosítani. Én nem kívánok ebbe a nagy problémába beleszólni. Értem azok álláspont­ját, akik Eckhardt képviselő úrral szembehe­lyezkednek és minden.infláció ellenségei. Csak azt kívánom, nehogy elkövetkezzünk azután olyan időhöz, amikor Eckhardt képviselő úrnak mégis igaza lesz, hogy minden igyekezet elle­nére elérkezünk olyan időhöz, amikor az inflá­ció mégis bekövetkezik. Ebben az esetben az­után Eckhardt képviselő úr volna igazolva, de nem volna helyes, ha erre az eljárására csak a kényszer vinné rá az országot, a helyett, hogy okos, célszerű előrelátással a saját elgondolása szerint irányítaná a pénzügyi dolgokat. . A másik eszköz, amelyet a kereskedelem­ügyi miniszter úr említett, szintén nem alkal­mas arra, hogy az államháztartást egyensúlyba hozzuk. De hiszen ez egyben bevallása annak, hogy a kormánynak nincs is terve, nincs is el­gondolása arra, hogy az egyensúlyt helyre­állítsa. Pedig az a kérdés, hogy vájjon nincse­nek-e, nem állanak-e rendelkezésre eszközök, hogy legalább közeledjünk a defieitmentes költ­ségvetés felé. (Rassay Károly: Ez a helyes!) En semmiesetre sem vallom, hogy adóemeléssel kell e tekintetben a célt megközelíteni, ellenben igenis, vallom, hogy igazságosabb adórendszer­rel, (Élénk helyeslés.) szociálisabb adórendszer­rel, a progresszivitás alapján álló adórendszer­rel még nagyon sokat lehetne tenni, mert a nai költségvetésünk kétségbeejtő, a mi költségveté­sünkben a bevételek túlnyomó részét a fogyasz-

Next

/
Thumbnails
Contents