Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

Az országgyűlés képviselőházának 4-5. ülése 1935 október 16-án, szerdán. 299 szüntetés azonban természetesen csak abban az esetben foglalhat helyet, ha az árverés a felek anyagi károsodásával nem jár, tehát ha a félnek nem kell attól tartania, hogy az általános nyomasztó gazdasági helyzet és az ingatlanok iránti kereslet csökkenése következtében az ingatlan az árverésen értéken alul kél el, ami esetleg a tulajdonostárs vagyoni romlását okozná. Abban a kérdésben, hogy a gazdasági viszonyok alkalmasak-e arra, hogy a felek a tulajdonközösséget árverés útján megszüntessék, a bíróság dönt. Ezt a fennálló gazdasági viszonyokhoz és a felmerült eset sajátos természetéhez képest csak es étről-esetre lehet eldönteni s így erre tételes jogszabály alkotása aligha járna gyakorlati eredménnyel. A bíróság azonban természetesen a tulajdonközösség megszüntetésének kérdésében az összes körülmények gondos mérlegelése alapján határoz s nem helyezkedik arra a merev álláspontra, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt egyáltalában ne lehessen a tulajdonközösséget megszüntetni. így például a gazdasági viszonyokra tekintet t nélkül helyt adott a bíróság a tulajdonközösség megszüntetése iránti kérésnek, midőn az egyik társ viselkedése és magatartása a másik társ helyzetét a közösség fenntartása esetén tűrhetetlenné és a közösségben maradást reá nézve elviselhetetlenné tette, sőt nemcsak a tulajdonostársnak, hanem a haszonélvezőnek a tűrhetetlen viselkedése is alapul szolgált a megszüntetésre. (C. 706/1932, Jogi Hírlap VII. 756.) A tulajdonostársak közötti egyenetlenség szintén ok arra, a bíróság gyakorlata szerint, hogy a tulajdonközösséget megszüntessék. így pl., midőn a felek családi és örökösödési kérdésekből folyóan egymással kiegyenlíthetetlen ellentétben és engesztelhetetlen gyűlöletben voltak, (C. V. 7879/1928., J. H. IV. 1348.) vagy midőn a tulajdonostársak egyszersmind házastársak voltak s köztük ellenségeskedés volt, (C. V. 409/1929., J. H. V. 714.) a tulajdonközösség megszüntetése iránti 'kérdésnek a bíróság helyt adott. Nem látszik tehát szükségesnek a kérdést szabályozni nemcsak azért, mert minden egyes kérdés más és más elbírálást igényel, hanem azért sem, mert a kérdésben a bírói gyakorlatban kifejezésre jutó megfelelő szokásjogi szabályaink kialakulóban vannak. Ha a tulajdonostársak egyike hajlandó kifizetni tulajdonostársait, ez magábanvéve még nem szolgálhat részére alapul arra, hogy jogszabály jogosítsa őt fel az ingatlan megváltására, mert ilyen esetben az a tulajdonostárs, akinek a megváltás céljára megfelelő összeg rendelkezésére áll, oly időpontot fog kiválasztani, amidőn, mint például ma is, az ingatlanok értéke rendkívül alacsony. Ez pedig a többiek indokolatlan megkárosításával járna. Mindezeknél fogva az interpellációban felvetett kérdésnek jogszabályalkotás útján való önálló szabályozását nem tartanám helyesnek és ennélfogva ilyen tárgyú törvényjavaslatot nem szándékozom előterjeszteni. Budapest, 1935. évi július hó 4-én, Lázár.« Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: Nem kívánok szólni! Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul veaini, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház az igazságügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Az első Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasná. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a in. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a m. kir. állami mintapince jogosulatlan és sérelmes konkurrenciát okoz a bortermelőknek és a borkereskedelemnek? 2. Minthogy minisztertanácsi határozat van arra vonatkozólag, hogy a m. kir. állami mintapince fel lesz számolva, hajlandó-e a miniszter úr a felszámolást foganatosítani, vagy a m. kir. állami mintapincét és a vele kapcsolatos kérdéseket olyképpen szabályozni, hogy annak működése a bortermelők és borkereskedők érdekeit ne sértse és csak a köz érdekeit tartsa szem előtt?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Képviselőház! A magyar királyi állami mintapincének, mint a címe is mutatja, az volt a rendeltetése és azt a célt szolgálja, hogy az állami szőlőtelepeken a felett őrködjék, hogy a szakszerű kezelést a vincellériskolát^ és a t szőlészeti iskolát végzett tanulóik elsajátíthassák és innen mint képzett pincemesterek kerülhessenek ki az életbe; ezenkívül a pincemesterek kiképzésén ikívül még az is volt a célja ennek az intézménynek, hogy egyrészt a Magyarorsrágon termelt különböző borfajtákat bemutathassa a pincemesteri tanfolyam hallgatóinak, másrészt pedig a szakmának példát mutasson a tökéletes és szakszerű borkezelés tekintetében. Természetszerűleg az állami borgazdaságokban termelt bort ez a mintapince áruba is bocsátotta. Semmiesetre sem alakult azonban ez az állami mintapince abból a célból, hogy konkurrenciát csináljon akár a borkereskedőknek, akár pedig a bortermelőknek. Amikor azonban 1926-ban és 1927 ben külföldön a földmívelésügyi kormány a nagyon szomorú véget ért borházakat felállította, akkor a mintapince eltért attól a rendeltetésétől, «mellyel tudományos célzattal felállították, és bort kezdett szállítani a külföldi borházaknak. De nem elégedett meg azzal, hogy ezeket a borokat a külföldi borházaknak szállítsa, hanem itt Budapesten nagyban és kicsinyben konkurrenciát is csinált a borkereskedelemnek. Figyelemmel arra, hogy ez a mintapinee az államtól kedvezményekben részesült és nem fizetett adót, lefelé konkurrálta a borárakat úgy, hogy a mintapince árai és a borkereskedelem árai között 20%-os differencia is jelentkezett. Ugyanezzel kapcsolatban a budapesti mintapince belföldön és külföldön egyaránt nagy kihitelezéseket eszközölt és ezáltal nagy károkat okozott az államnak, amely károk ezer és ezer pengőkre rúgtak, aminek eredményeképpen a minisztertanács évekkel ezelőtt elrendelte ennek az állami mintapincének likvidálását. Annak ellenére, hogy ezt elrendelték, a mintapince mind a mai napig nem számolt fel, ma is konkurrenciát okoz a kereskedelemnek és ezáltal kárt okoz a termelőknek is, mert a kereskedők kénytelenek olcsóbban vásárolni, hogy felvehessék a versenyt ezzel az államilag támogatott mintapincével. Tekintettel arra, hogy ez sérelmes úgy a borkereskedelemre, mint a termelőkre, nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy