Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

296 Az országgyűlés képviselőházának U5. kező elj lett volna diktatórikus eljárás, l ha bízva ennek a t. Képviselőháznak szilárd többségében, nem mentem volna bele a kölcsönös meggyőzésnek minden körülmények között leghelyesebb megoldásába. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Horváth Zoltán: A kiindulás szelleme ellen tett észrevételeket. — Zaj.) Nem óhajtok itt szellemről sokat beszélni, nem tudom, ki jönne ki jól. Ezzel kapcsolatban csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogyha engem olyan intenciók vezettek volna, amilyeneket némely felszólaló urak nekem imputáltak, akkor ez a törvényjavaslat nem ebben az alakjában került volna az igen t. Képviselőház elé. (Horváth Zoltán: Nem így szülte meg!) A törvényjavaslat ebben az alakjában áll itt, ezért felelős itt a magyar igazságügyminiszter. Már most visszatérve arra, hogy miért tárgyaljuk ezt most először, a következőket mondhatom: a múlt cikluson a Képviselőház igazságügyi bizottsága ezt a törvényjavaslatot letárgyalta és egyhangúlag elfogadta^ Ez az egy törvényjavaslat volt bizottsági tárgyalással előkészítve a plenáris tárgyalásra. Egészen természetes tehát, hogy a Képviselőház újbóli összeülése alkalmával ez a javaslat kerül a Képviselőház plénuma elé, ' amely a plenáris tárgyalásra elő van készítve. {Felkiáltások jobb felől: Világos!) T. Képviselőház! Azok; a rendkívül szakszerű és a tárgynak teljes ismeretét tanúsító felszólalások, amelyek az előadó úr részéről, továbbá Surgoth, Krüger, Lányi Márton és Pesthy Pál, különösen pedig ' Wolff Károly igen t. képviselőtársaim részéről elhangzottak, akik között Wolff Károly igen t. képviselőtársam oly emelkedett magas felfogásról tett tanúbizonyságot, engem nagymértékben felmentenek az alól a kötelesség alól, ihogy itt egyes olyan részletekkel, amelyekkel ők igen k'imerítően és nagy " alapossággal foglalkoztak, — és amely előadásaikba belevitték a bírói székből magukkal hozott gondolkodást is — mondom, az ő beszédeik felmentenek attól, hogy ezekkel a kérdésekkel a részletekbe menően foglalkozzam. Ennek a törvényjavaslatnak célja az, hogy az , 1869 évi IV., az 1871. évi VIII., az 1871. évi IX., az 1891. évi XVII., az 1912. évi VII. és más törvényekben lefektetett fegyelmi eljárást és fe- j gyelmi jogszabályokat^ összefüggően szabá- ! lyozza. Kódexszerűen végzi el ezt ez a javaslat, | csupán az anyagi felelősség kérdésével nem fog- I lalkozik, mert az anyagi felelősség kérdését az 1871 : VIII. te. teljesen kielégítő módon szabályozza. Üj

< elveket, nagy, lényeges új elveket ez ; a törvényjavaslat nem hoz, amiket támadtak is ellenzéki oldalról, azok az elvek régi törvényeinkben bár benn voltak és azt imputálni nekem, hogy én a bírósággal szemben meg aka- ! rom szigorítani az eljárást, olyan részről, ahol ismerik a régi törvényeket és elolvasták ezt a ; törvényjavaslatot, nem állná meg helyét. Össze j kell egyeztetni alkotmányunknak a bíróságok szempontjából igen fontos két pillérét. Az alkotmányosság egyik pillére a bírói függetlenség, (Ügy van! a baloldalon.) amelyről még le- ( szék bátor néhány szót szólni, s amelyhez én nem engednék stíha senkit hozzányúlni. (Helyes- -, lés a jobb- és a baloldalon.) Az alkotmány má- I sik pillére az a parlamentáris kormányforma, ' amelynek következtében az igazságiigyminiszternek felelősnek kell lennie a bíróság működé- ! seért, természetesen nem az ítéletek érdeméért, hanem a bíróságok mikénti működéséért. , Ezt a szerepet klasszikusan fejezi ki az 1871 : VIII. te. 5. §-a. Fel kell olvasnom, hogy : ülése 1935 október 16-án, szerdán. teljesen tisztán álljon ez a Képviselőház előtt. A.zt mondja ez az 5. § (olvassa): »Ö Felsége Legfőbb felügyeleti joga, amelynél fogva felelős igazságügyi minisztere által a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése felett őrködik, az e részben tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik, az igazságügy általános érdekében, vagy egyes panaszok esetében a szükséges adatok felterjesztését elrendeli, a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedik, a jövőre is érintetlenül marad.« Nem új elvet kodifikál az 1871 : VIII. te, egy ősi magyar gondolatot kodifikál, amely érintetlenül jön át most ebbe a törvényjavaslatba, annyira érintetlenül, hogy az 1871 : VIII. törvénycikknek ezt a szakaszát egyáltalán nem változtatja meg a törvényjavaslat, sőt nem is veszi át, nehogy az elhelyezés folytán esetleg más szerepet kapjon, mint amilyen szerepet az 1871 : VIII. törvénycikkben való elhelyezésében vitt, A magyar bíróságok és ügyészségek az erkölcsi emelkedettségnek olyan magas fokán állanak és annyira megkívánhatják magukkal szemben az egész ország lakosságának tiszteletét, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy hasonlókép méltán kívánhatják meg, hogy a velük szemben alkalmazott erkölcsi mérték is a legmagasabb legyen. A bíróság tehát azt kívánja, hogy vele szemben a fegyelmi mérlegelés is a legszigorúbb legyen, mert nem lehetséges, hogy valaki önmaga számára magas erkölcsi piedesztált építsen és alacsonyra szabja ennek értékét, (ügy van! Ügy van! jobbfelől) T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat nem is akar változtatni a bírói gyakorlatban eddig kifejlődött szellemen, amely a fegyelmi bíráskodásban érvényesült. Nekünk nagyon vigyáznunk kell. Mi magyarok általában individuálisak vagyunk, hajlandók vagyunk minden kérdést az egyén szempontjából tekinteni és sokszor a közönség szempontját figyelmen kívül hagyni, vagy azt kevéssé vesszük figyelembe. Magyaiországnak, a magyar nemzetnek az az érdeke, hogy itt jó igazságszolgáltatás legyen. A jó igazságszolgáltatásnak, a jó bíráskodásnak számos előfeltétele van. Abban a bíró-, ban a szellemi képességeknek, az erkölcsi képességeknek és a szorgalomnak is teljes mértékben meg kell lenniök és hogy ezek kellően érvényesülhessenek, ehhez van szüksége a bírónak függetlenségre is. A bírói függetlenség tehát nem egyetlen előfeltétele a jó ítélkezésnek. A bírói függetlenség egyik kelléke a jó ítélkezésnek, de éppen olyan kelléke annak a bírónak magas szellemi és erkölcsi nívója és szorgalma. {Ügy van! jobbfelől.) Ez a három kellék az, amiről bátor voltam beszélni. Ez a három kellék olyan, amely felett az igazságügyminiszternek a törvény által ráruházott felügyeleti joga folytán nemcsak joga, hanem kötelessége is őrködni és az igazságügyminiszternek kötelessége az, hogy ezt a felügyeletet, ezt az őrködést összhangba hozza a függetlenségnek szintén respektábilis, .mindenek felett respektábilis kellékével. (Horváth Zoltán: Ez a helyes: mindenek felett!) En eddig úgy a fegyelmi eljárások megindítása körüli hatalmammal, mint a kineívezések körüli szerepemmel — nyugodtan elmondhatom — úgy éltem, hogy ezzel a bíróságnak mindennemű függetlenségét, mindennemű kívánságát olyan mértékben respektáltam, mint amilyen mértékben az igazságszolgáltatás érdeke azt megkívánta, ( Farkasfalvi Farkas