Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-45
Az országgyűlés képviselőházának -45. sem pedig a legfőbb bírák közül egyiknek sem volt semmiféle észrevétele. Azt hiszem, hogy a bírói kar utasítaná el önmagától a leghatározottabban annak neki való imputálását, hogy ő a törvényeken felül állva, felelőtlenül akar működni. (Felkiáltások a baloldalon: Ki mondhat ilyet!) A fegyelmi felelősség hiánya végeredményben idevezet. Ez nem is volna bíráskodás és ellentétben állana a bírói kaiévszázados szellemi tradícióival. A bírói kar mindig vigyázott a maga függetlenségének megóvására. (Úgy van! JJgy van! a baloldalon.) Ha tehát okot látna rá, most is megtenné. Nekem élénken emlékezetemben van, amikor éppen az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület a polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmával 1911 október 8-án Pozsonyban megtartott gyűlésén állást foglalt a bírói áthelyezhetőség kérdésében és a bírói egyesület akkori elnöke, Grecsák Károly, a későbbi igazságügyminiszter vázolta részletesen azokat az aggályokat, amelyeket a bírói bar akkor táplált, A törvényhozás az 1912 : LIV. te, 83. §-ában szabályozta ezt a kérdést és az idő megmutatta, hogy a bírói kar részéről táplált akkori aggályok alaptalanok voltak. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Ház! Nem óhajtom további szíves türelmüket igénybevenni, különösen azért nem, mert a ma előttem felszólalt kormánypárti képviselők megállapították és bebizonyították, hogy a törvényjavaslat intézkedései a múlttal szemben részben javulást mutatnak, részben pedig a régi szabályok átvételét, tömörítését s egy egységbe való foglalását jelentik, felmentve érzem tehát magamat az alól, hogy ezekkel a kérdésekkel részletesebben foglalkozzam. Engem teljesen megnyugtat az a szellem, amely ebben a törvényjavaslatban megnyilvánul akkor, amikor a bírói függetlenség attribútumai, a bírói ,áthelyezhetetlenség és bírói nyugdíj azhatatlanság kérdésében döntő és egyedül irányadó hatóságnak fegyelmi bíróság van megjelölve, amely a bírói karnak saját kebeléből alakul. Amikor az illető bíró felett az áthelyezhetőség kérdésében vagy nyugdíjazásának kérdésében saját kartársa, saját testülete mond ítéletet, r akkor én ott semmiféle alkotmányjogi aggályt nem látok. (Ügy van! jobb felől.) En — ha már erről van szó — egy kis kérést terjesztenék az igazságügyminiszter úr elé a következőkben. A 60. §, amely arról intézkedik, hogy mikor lehet egy bírót nyugdíjba helyezni a korthatár betöltése előtt, így szól (olvassa): »Ha hivatali kötelességének ellátására testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt képtelen, vagy ha állását a törvény megszüntette.« En azt hiszem, t. igazságügyminiszter úr, 'hogy ha méltóztatnék elfogadni azt az indítványomat, hogy ez a szöveg kiegészíttessék a körvetkezőkkel (olvassa): »elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt állandóan vagy tartósan képtelen«, s a további maradna, akkor, azt hiszem, mégjóbban meg tudnók erősíteni azt az immár minden vonalon érvényre jutott meggyőződést, hogy ez a törvényjavaslat a bír rói függetlenség kérdését a legkisebb' mértékben sem érinti. T. Képviselőház! En magam is hosszú időn keresztül tagja voltam a bírói karnak, én tíz esztendőn keresztül a t. előttem szólott képviKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 október 16-án, szerdán. 295 selő úr által említett Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek központi titkára voltam s résztvettem minden olyan mozgalomban, amely a bírói karnak gazdasági és erkölcsi függetlensége iránt foiytattatott. Amikor eltávoztam a bírói székből, az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület örökös tiszteletbeli főtitkárává (választott meg. Ezek a kapcsolatok engem anynyira szorosan fűznek a bírói karihoz, a bírói érdekekhez: s lelkemet annyira áthatja annak tudata, hogy a bírói függetlenségnek mint alkotmánybiztosítéknak megvédése nagy nemzeti érdek, hogy abban az esetben, ha a legkisebb aggályom volna ezzel a javaslattal szemben, kormánypárti képviselő létemre ennek az álláspontomnak nyíltan kifejezést adnék. Magam részéről nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy ezt a törvényjavaslatot a bírói függetlenség sérelmének tekinteni nem lehet és éppen azért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Kíván az előadó úr szólni? (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Nem!) Ha nem kíván szólni, akkor az igazságügyminiszter urat illeti a szó. (UaUJykJ Wail ink!) Lázár Andor igazságügvmimszter: Isren t. Képviselőház! Ennek a törvénvjavflslatnak tárgyalása során meglehetősen erősen érvényesültek a politikai nézőpontok s aránylag sokkal kisebb m^rt^'hen érvényesülte 1 ^ a kriti>a során a szakszerű nézőpontok. Méltóztassék megengedni, hogy én e javaslat tárgyalása során ne politikai nézőpontok szerint foglalkozhassam a kérdéssel, mert ip'azságügyminiszteri működésemben mindig vallottam és pallóm, hogv a,z igazságszolgáltatási kérdésekből a politikát ki kell küszöbölni. (Helyeslés a fíáv minden oldalán. — Ügy van! Üay van! filénk helyeslés a jobboldalon.) Azt; hiszem; igen t. Képviselőház, hoerv a többségi nártnak is teljes helyeslésével találkozik ez, (Ügy van! Üay van! a jobboldalon.) mert egy ország ügyvitelének helyes fenntartásához ez a felfogás okvetlenül szükséges. (Ügy van! jobbfelől.) Már most azt kérdezték ellenzéki képviselőtársaim, hogy miért ezzel a javaslattal jöttünk most a Képviselőház elé. Mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, hogy másfél évtized* óta a magas bíróságok, élükön a magyar királyi Kúriával, ismételten, évről-évre felterjesztéseikben kérték az igazságügyminisztert, hogy a fegyelmi eljárás és a szétszórt fegyelmi törvények újraszabályozása iránt terjesszen elő megfelelő törvényjavaslatot. (Horváth Zoltán: A titkos választójogot 67 óta kérjük! — Halljuk! Halljuk.^ jobbfelől.) A magyar királyi Kúria az igazságügyminisztertől soha sem kérte a titkos választói jogot, ellenben kérte ezt a törvényt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Erre tapsolnak? — Egy hang a középen: ^ Szellemes visszavágás volt!) Ennek a kívánságnak óhajtottam eleget tenni akkor, amikor a törvényjavaslat első tervezetét a szakkörök és^a nyilvánosság ellenőrzése alá bocsátottam és rendkívül csodálom, hogy Eckhardt Tibor igen^ t. képviselőtársam amiatt tesz nekem szemrehányást, hogy az észrevételeket, az argumentációt figyelembe vettem. (Mozgás.) Azt hiszen, igen t.^ Képviselőház, az lett volna az alkotmányossággal ellen4é
