Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

294 Az országgyűlés képviselőházának 45 rozná. Kultúrjavak, melyek a kultűrtársadalomban élő emberre olyanok, mint az oxigén az élő lényre. A bírói függetlenség, mint egyse ges egész, él a társadalom tudatában és annak lényegével minden művelt ember tisztában van.« Pesthy Pál és Horváth Zoltán t. képviselőtársaim között bizonyos vita indult meg az előbb, mely lényegileg az egyes államhatalmi ágaknak egymástól való teljes elkülönítésére vonatkozott. Arról volt szó, mennyiben van elválasztva a bírói tisztség, a bírói feladat, az igazságszolgáltatás a közigazgatástól és egyéb államhatalmi ágaktól. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy a Képviselőház 1869-ben tárgyalta a bírói hatalom gyakorlására vonatkozó. később megalkotott 1869 : IV. tcikket és ha elolvassuk azokat a felszólalásokat, amelyek akkor részben a kormánypárt, részben pedig az ellenzék részéről elhangzottak, akkor megálla píthatjuk, hogy ezekben a felszólalásokban alkotmány védelmi kérdések, bírói függetlenségi kérdések úgyszólván alig fordultak elő. Más eszmék érdekelték az akkori társadalmat és kii lönösen két gondolat volt erősen vita tárgya, Az egyik az volt, helyes-e a bíráskodás ^elválasztása a közigazgatástól. Számos előkelő szónok nagyon részletesen és alaposan megindokolt véleményt terjesztett elő, ahol kifogásolták, hogy a közigazgatástól, a megyétől elvonják a bíráskodást és ezáltal a megyének alkotmányjogi jelentősége teljesen meg fog szűnni. A második kérdés az volt, hogy a bírói állások kinevezés, vagy pedig választás útján töltessenek-e be. Ennek a vitának során az, hogy mit jelent a bírói függetlenség felfelé, egyáltalában nem volt vitás, mert hiszen régi törvényeinkre vetett egy pillantás mindenkit meggyőzött arról, hogy a felfelé való védelem alatt tulajdonképpen mit ért a törvényhozás. A bírói függetlenség lefelé való biztosítása volt igenis az egyik érv, amely ezeken a tárgyalásokon nagyon sokszor és nagyon erélyesen elhangzott. Különösen ezt az érvet hozták fel az addig szokásban volt azon rendszerrel szemben, amely szerint a bírói állásokat választás útján töltötték be. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter beszédében olvashatjuk < a következőket (olvassa): »A legnagyobb baj oka abban rejlik, hogy bíróságaink^ nem voltak függetlenek lefelé éppen azok irányában, akik felett ítélni hivatva voltak.« A bírói függetlenség kérdésénél éppolyan fontosnak tartam a lefelé, mint a felfelé való függetlenség biztosítását. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, számtalanszor láthattuk, hogy a bíró nem felülről, hanem alulról volt kísértéseknek, megfélemlítéseknek • kitéve. Szerintem a bírói függetlenség lefelé való biztosítása nem azt jelenti, hogy függetlenséget és védelmet kell biztosítani az irányított közvélelemény erősen feltörekvő terrorizmusával szemben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyébként Wolff Károly tegnap elhangzott felszólalása után egyöntetűen megállapíthatjuk azt az általam is helyeselt és vallott elvet, hogy a bíró olyan magaslatra emeltessék, ahova a párt- és egyéb szenvedélyek hullámai fel nem csapnak. De egyáltalában téves, hogy ha most a szőnyegen fekvő javaslattal kapcsolatosan mi a bírói függetlenség megtámadásának gondolatával foglalkozunk. Hiszen, ha^ ezt a javaslatot mindenféle pártpolitikai és elfogultsági szemponttól elkülönítve vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a bírói függetlenség kérdése abban egyáltalán nincs érintve. Kifejezetten ülése 1935 október 16-án, szerdán. hangsúlyoznom kell, hogy a jelen esetben nem a bírói szervezet, nem a bírói hatalom gyakorlása kérdéséről beszélünk, hanem tisztán és kizárólag lényegileg a bírói fegyelmi felelősség kérdéséről. Már Ghiczy Kálmán, az 1869. évi ellenzék vezére kifejezetten elismerte, hogy hazánkban az igazságot századok óta a törvényhatóságok szolgáltatták a kebelükből választott közegek által a kormány felügyelete alatt. Ez a kormányfelügyelet azonban a kiegyezést megelőző időkben, sajnos, annyira gyenge és annyira hiányos volt, — hogy ennek mi volt az oka, azt az akkori parlamenti vitáknak jegyzőkönyvei elénk tárják — hogy az akkori^ igazságügyminiszter, Horváth Boldizsár kénytelen volt a következő kijelentést tenni (olvassa): »A mai viszonyok között^a felelős magyar igazságügyminiszternek hatásköre alig terjed tovább, mint oda, hogy számos visszaélésnek piruló és fájdalomtól reszkető tanuja legyen. A baj az, hogy a bírói visszaélések ellen eddigi törvényeink vagy éppen semmi, vagy csak nagyon hiányos védelemről és orvoslatról gondoskodtak.« Nem lehet vitás az, hogy semmiféle hatalmat és így a bírói hatalmat sem lehet felelőtlenül gyakorolni, természetes tehát, jhogy a bírói felelősségnek, a fegyelmi felelősségnek kérdését szabályozni kell, mint ahogy az akkori törvényhozás ezt az 1871 : VIII. te -ben szabályozta is. Báró Eötvös József ad kifejezést annak a gondolatnak, hogy a bírói hatalom annak garanciája, hogy a törvények végre lesznek hajtva. Klasszikus szavakat mcwidott az akkori igazságügyminiszter, midőn azt mondotta, hogy »amit a bíró felettünk gyakorol, ne önkény, hanem a törvény hatalma legyen«. A magyar alkotmányosság 1867-ben történt visszaállítása után épült ki az a bírói szervezet, amely annyi dicsőséget és tiszteletet, elismerést és büszkeséget holott a magyar bírói és ügyészi karnak. A kötelességteljesítésnek magas foka, a végzett munkának kitűnősége, a bírói r függetlenség gondolatának nemes megvalósítása jellemzi azt a munkát, amelyet ez az érdemes kar végzett és amelyre már tegnap Wolff Károly t. képviselőtársam olyan értékes szavakkal rámutatott. Az 1871: VIII te. 5. §-ában kifejezetten fenntartotta a bíróságok felett azt a királyi legfőbb ellenőrzési és felügyeleti jogot, amelyet a király felelős miagyar igazságügyminisztere útján gyakorol. Kétségtelen, hogy ennek a felügyeleti jognak gyakorlása és a bírói függetlenség kérdése egymással egybevetve és egymással szembehelyezve, kényes, és igen fontos probléma, de nagy megnyugvásunkra kell, hogy szolgáljon az, hogy az 1871 : VIII. te. életbeléptetése óta egyetlenegy olyan esetet nem hallottunk, midőn annak a véleménynek adtak volna kifejezést, hogy a bírói fegyelmi jognak és a főfelügyeleti jogmak gyakorlása a bírói függetlenséget bármikor is a legkisebb mértékben érintette volna. Én azt hiszem, hogy ez a múlt bennünket a jövőre vonatkozólag is megnyugvással tölthet el. Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyeket tegnap úgy Wolff Károly, mint ma Pesthy Pál itt a t. Ház előtt részletesen és kimerítően kifejtettek, a legkisebb mértékben sem érintik a bírói függetlenséget. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal szeneiben sem a bírói, sem az ügyészi karnak, — célzok Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak előző nyilatkozatára — sem az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek,