Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-45
Az országgyűlés képviselőházának h5. bírósági ítélet! — Eckhardt Tibor: Éljen a bíróság, amely megbélyegzi a törvénysértéseket!) Méltóztatott az indokolást elolvasni? Mélyen t. Képviselőház! Téves azonban... (Eckhardt Tibor: Csak Gömböst szabad éljenezni, a bíróságot nem, úgy-el — Farkasfalvi Farkas Géza: Azt kell! Neki köszönhetik a mandátumot!) Igen téves felfogás és ez ellen, azt hiszem, a párt netvében is óvást kell emelnem, mintha nem volna vitátlan tétel a magyar közjogban az, hogy a bírói függetlenség kérdése alkotmánybiztosítek. (Eckhardt Tibor: Na, végre, rájöttek!) Ezt természetesen mindannyian mondottuk, még akkor is, amikor azt ellenzéki oldalról nem hangoztatták. (Ellenmondások a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Egyetlen védelmünk az önkénnyel szemben!) Nem tekintettük sohasem frázisnak azt, ha a bírói függetlenség elleni támadást a magyar alkotmány elleni támadásnak minősítették. Ha a magyar történelmet tanulmányozzuk, kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bitói függetlenség elleni támadás a legtöbb esetben összeesik a magyar alkotmány elleni támadással. (Ügy van! Ügy van! balfelőL — Eckhardt Tibor: Ezt láttuk tavaly is!) Valahányszor a magyar alkotmány ellen támadás volt folyamatban, ugyanakkor a bírói függetlenség is támadásnak volt kitéve. Jól tudjuk, és ebben a tekintetben nem szükséges bennünket bármiféle kioktatásban részesíteni, hogy a magyar alkotmány védte meg ezer esztendőn keresztül ezt a nemzetet és jól tudjuk, hogy a magyar alkotmányhoz való törhetetlen ragaszkodásnak köszönhetjük nemzeti létünket. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) De jól tudjuk azt is, hogy minden támadás visszapattan a magyar alkotmány páncéljáról, amelyen belül elpusztíthatatlan erővel élt a magyar nemzet függetlenségének megvédésére irányuló nemzeti akarat. (Eckhardt Tibor: Ezt várjuk!) A történelem bizonyítja azt is, hogy a magyar alkotmány nem valami merev intézmény, hanem igenis olyan, amely a nemzetnek mindenkori viszonyaihoz és érdekeihez simul, az alappillérek sérelme nélkül. Az alkotmányvédelem a magyar történelemben mindig törvényes keretek között mozgott, még akkor is, ha a támadás nyers törvénysértés volt. Ez bizonyítja legjobban a magyar nemzet jogászi megfontoltságát, amelyben talán annyira ment, — amint ezt Apponyi Albert gróf egy régebbi beszédében oly szépen kifejtette — hogy: a magyar még a forradalomhoz is megkeresi a megfelelő paragrafust. (Eckhardt Tibor: De a diktatúrához nem!) Ennek megvan a maga oka. Es pedig am, hogy a magyar alkotmány fogalma, jelentősége és szükségessége nemcsak a törvényekben van lefektetve, hanem él, mindennél erősebiben él a magyar nép lelkében és meggyőződésében és ez irányítja valamennyiünknek a tevékenységét. (Eckhardt Tibor: Ebbe fog Gömbös belebukni. — Farkasfalvi Farkas Géza: A csinadrattával nem lehet soká elbolondítani a népet! De vezéri elvvel és Nep.-indulóval sem! — Zaj.) Elnök: Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat kérem, ne méltóztassék mindig közbeszólni. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Köllő Gábort ne bántsátok! Ellenem volt kiküldve! Az én barátom!) Lányi Márton: Törvénytárunk tanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy régi törvényeinkben számtalans ZOr találkozunk a bí ülése 1935 október 16-án, szerdán. 293 rói függetlenség kérdésével. Talán nem találkozunk kifejezetten ezzel a szóval, hogy ebben és abban a szakaszban ezek és azok a törvények megvédik a bírói kar vagy bírói intézmény függetlenségét, de igenis találunk számos olyan intézkedést, amely a bírói függetlenség csorbításának megakadályozására irányul. Ezek a törvények sokszor szólnak arról, hogy a bírót kimondott döntésében ne lehessen megfélemlíteni és döntését ne lehessen hatalmi szóval megváltoztatni. Törvényeink és pedig úgy az 1526. évet megelőző időben, mint pedig az 1526. évet követő időkben mindig a hatalommal szemben védik meg a bíróságot, (Dulin Jenő: Most is így kell!) de érdekes, hogy majdnem mindig olyan időben, amikor a közéleti morál nem állott valami magas színvonalon. (Taps a balközépen. — Dulin Jenő: Ez a helyes megállapítás!) A bírói függetlenségnek a régi törvényekben való védelme alkotmányjogi vonatkozású volt és pedig azért, mert nem egyes magánjogi kérdésekre, hanem közjogi kérdésekre, így felségsértés, hűtlenség és más egyéb ilyen kérdésekre vonatkozott. A bírói függetlenség fogalma nincs szorosan törvénybe iktatva, de mindannyian tudjuk, hogy mit jelent. Az én véleményem szerint a törvények keretén belül oly független ítélkezést jelent, amely a bíró szavának kimondásában, ítélkezésében, felfelé '• és lefele egyaránt biztosítva van. Érdemes \ megemlékezni azoknak a férfiaknak az emlékéről, akik a bírói függetlenség kérdésével foglalkoztak. Majláth György országbíró, aki legutolsó országbíránk volt, 1882 j január 2-án a kir. Kúria elnöki székéből a következő érdekes szavakat mondotta (olvassa): »Az, akinek, mint e legfőbb bíróság tagjának, szavazatától függ esetleg dönteni élet, vagyon és becsület felett, klell, hogy mindenekelőtt magán vegyen erőt, leküzdje a szenvedélyt és indulatot, amely többé-kevésbbé minden ember kebelében honol; kell, hogy e terem küszöbét átlépve, mellőzze a nép, faj, vallás és politikai pártszinezet tekinteteit; kell, hogy kibontakozzék a rokonság, barátság és bajtársiasság kötelékéből; hogy érintetlenül hagyják igéző mosoly és könny, a térdrehullás és fenyegetés. Nem szabad emellett, hogy keble elfásuljon, de a peres ügyek elintézése alkalmával a tárgyilagosság oly színvonalára kell emelkednie, ahol a személy ködfátyolként elenyészik és csak az ügy, és csak a törvény álljon lelki szemei előtt.« Ezek a szavak olyan mélyen igazságosak, olyan mélyen hatolnak bele a lelkekbe, hogy azt hiszem, ha a bírói függetlenség és bírói döntés komolyságát jellemezni akarjuk, akkor a legokosahban és leghelyesebben tesszük, ha Majláth György most ismertetett szavait lelkünkbe véssük. Találóan állapítja meg Vargha Ferenc koronaügyész is, hogy (olvassa): »A bírói függetlenség törvényes meghatározását hasztalan keressük. A bírói függetlenséget fogalmilag nem határozták meg törvényeink, de talán inkább körülbástyázták azt törvényes intézkedések. A bírói függetlenség adva van a kollektív tudatban^ amelyeket éppen úgy, mint más erkölcsi és társadalmi javak és értékek, ép úgy, mint a vallásos tiszteletet, a becsületet, a hitelt védik törvényeink, anélkül, hogy lényegüket fogalmilag meghatározták volna. Mind oly fogalmak ezek, amelyek törvényes védelem tárgyát képezik, anélkül, hogy azokat törvény ímegbatá-