Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

292 Az országgyűlés képviselőházának U arra, hogy az ő álláspontjával szemben én helytelennek és meg nem felelőnek tartom azt, ha eery törvényjavaslat benyújtása után, illetőleg a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával olyan tényekre és körülményekre^ nyúlunk _ vissza, amely dolgok a mai tárgyalásnak tulajdonképpen nem is alapja, nem is tárgya. (Horváth Zoltán: A felelős miniszter szignálta azt is! Azt akarták elfogadtatni! — Dulin Jenő: Meghiúsult') Nagyon jól tudom, hogy azt a javaslatot annakidején az Országos Bírói és "ügyész Egyesületnek megküldték és hasonlóképpen tudom azt is, hogy ahhoz a^ javaslathoz az ország főbb bírái mind hozzászóltak. (Eckhardt Tibor: Es helytelenítették!) Az egy tervezet, egy olyan elgondolás volt, amely természetesei széles vitát váltott ki. (Horváth Zoltán: Nem vártuk volna, hogy éppen az igazságügyminiszter úrtól jön egy ilyen javaslat!) T. képviselőtársam tegnap már elmondta beszédét! Mondom, ez a tervezet széles vitát váltott ki minden oldalon, a napi sajtóban és a tudományban egyaránt és természetesen, ^mint minden egyes ilyen kérdésnél, az eszméket megérlelte, az egyes gondolatokat kiváltotta és harmonikus megoldást hozott létre. Tény az, — és erre a pártnak számos tagja tanú — hogy az igazságügyminiszter úr által benyújtott javaslat magában a pártban igen alapos és igen beható megvitatásnak és tanácskozásnak volt a tárgya (Felkiáltások half elöl: Nagyon helyes!) és igenis, számtalan olyan érvet sikerült nekünk azokon a tárgyalásokon felhoznunk, amelyek helyeseknek bizonyultak, amelyeket az igazságügyminiszter úr akceptált s amelyeknek figyelembevételével alkottatott meg azután aza javaslat, amelyet még a múlt ciklusban a Ház elé terjesztettek, amely azonban a Háznak érdemleges tárgyalását nem érte meg. (Eckhardt Tibor: En nem a párt raun kásságát kifogásoltam, hanem a kormányét! Ez nagy különbség!) En tehát azt hiszem, t. Ház. hogy helyesen akkor járunk el, ha ennek a rsa * vaslatnak tárgyalásánál azzal a szöveggel és azzal az indokolással foglalkozunk, amely ma szőnyegen van, amelyet az igazságügyminiszter és így a kormány előterjesztett és a m eb; 1935 május hó elején nyújtatott be. (Helyeslés jobbfelől.) Itt mindjárt felhasználom az alkalmat arra. hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak egy a kényszernyugdtjazással kapcsolatosan előhozott, de egyébként — elismerem -'igen hangzatos kijelentésével foglalkozzam, amikor t, i. a képviselő úr a közigazgatással és a közigazgatási nyugdíjazásokkal kapcsolatban bizonyos kény szernyugdíjazásokról beszél a bírói karban, amely kényszernyugdíj ázásoknál attól tart, hogy esetleg olyan szempontok (Eckhardt Tibor: Olyan szellem!) vagy olyan szellem fog érvényesülni, (Horváth Zoltán: Mint ahogy megszületett a javaslat!)^ mint a közigazgatási kényszernyugdíjazásoknál. (Eckhardt Tibor: Ez nagyon szomorú volna! — Horváth Zoltán: Quod deus ayertat!) En a közigazgatási kényszernyugdíj ázásokról nem óhajtok nyilatkozni, (Felkiáltások half elöl: Jobb is!) mindentől eltekintve azért sem, mert olyan kérdésről, amellyel nem foglalkoztam, nem szeretek a nyilvánosság előtt beszélni. De másrészt a közigazgatási kényszernyugdíjazások és a bírói kényszernyugdíjazások közt — hogy ezt a szót használjam — igen nagy különbség van. (Felkiáltások balfelöl: Tudjuk!) E tekintetben bátor vagyok figyelmébe 5. illése 1935 október 16-án, szerdán. ajánlani igen t. képviselőtársamnak a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 60. §-át, amely azt mondja (olvassa): »Az eljárás tekintetében az 59. § rendelkezéseit kell' megfelelően alkalmazni. (Eckhardt Tibor: Eredetileg nem így nézett ki! — Felkiáltások jobbfelől: iVe arról beszéljünk! — Horváth Zoltán: Be beszéljünk, mert a miniszter adta be! — Eckhardt Tibor: A Kormány szándékait az mutatj intenciókat abból látjuk! — Lázár Andor igazságügyminiszI ter: A kormány szándékát az mutatja, ami most ! itt van! — Eckhardt Tibor: Megjavított szándé| kát! — Zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: i liyet nem lett volna szabad az igazságügyminiszternek beadni! — Eckhardt Tibor: Sok mindenre lehet következtetni a régi javaslatból, elsősorban a bizalmatlanságra!) Az 59. § pedig egészen világosan kimondja, hogy bármiféle áthelyezés, vagy pedig nyugdíjazás, amelyről a jelen esetben szó van, mind az 59., miiid a 60. §-ban, csakis a fegyelmi bíróság döntése alapján történhetik. A bíróság az áthelyezés kérdésében — mondja az 59. § — ítélettel határoz. Bírói döntésről van tehát szó. Ugyancsak ennek az elvnek az alkalmazása foglal helyet a 60. §-ban, annál a bizonyos kényszernyugdíjazásnál, amelyet politikailag nagyon ügyesen méltóztatott beállítani, a tények azonban megcáfolják ennek a kifogásnak alaposságát. KI kell jelentenem, hogy nem tudom elfogadni előttem szólott képviselőtársamnak azt az elvét és beállítását, mintha a mostani törvényjavaslat az eddig*érvényben volt törvényekkel szemben szigorítást tartalmazna. (Eckhardt Tibor: Nem mondottam! — Dulin Jenő: Veszedelmet, nem szigorítást!) Tessék megnézni az 1869 : IV. tc.-ket, az 1871 : VIII. tc.-ket és az utána következő összes ezzel a kérdéssel kapcsolatos és talán az 1912 : LIV. jbc-kel befejeződött törvényeket. Ezeknek a törvényeknek ismeretében azt állítani, liogy a mostani törvényjavaslat szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, hogy tehát itt a kormány üt egyet a bíróságon és első feladatának azt tartja, hogy megszigorítsa a bírák és ügyészek fegyelmi eljárásának ügyét, nem lehet és ez a beállítás nélkülöz minden t alapot. Nem biI szem, hogy a közigazgatási bíróság meg I fogja köszönni a t. képviselő úrnak, hogy az ő I döntéseit és ítélkezéseit itt nyilvánosan a politikai kérdések közé bevitte. Nekem az a véle| menyem, hogy a bíróságnak a politikához és a politikának a bírósághoz semmi köze nincs. (Dulin Jenő: Helyes, ezt szeretnők!) Azt hiszem, hogy a közigazgatási bíróságot megsérti egy olyan feltevés, amelynek itt Eckhardt Tibor képviselőtársam kifejezést adott, (Zaj és felkiált ásak a baloldalon: Mi volt az?) nemcsak ma, hanem a Képviselőház múlt ülésén is. (Eckhardt Tibor: Megköszönni nem szabad egy tárgyilagos ítéletet? — Egy hang a jobboldalon: Nem szokás!) Nekem az az álláspontom, hogy bírói ítéletet nyilvánosan politikailag pertraktálni nem lehet és nem szabad. (Felkiáltások a baloldalon: Ki pertraktálta? — Farkasfalvi Farkas Géza: Fellélegzett az ország, lidércnyomástól szabadult meg! — Elnök csenget.) T. Képviselőtársam a közigazgatási híróság határozatainak ismertetése alkalmával azt mondotta, hogy éljen a bíróság. (Éljenzés a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Háromszor éljen!) ^Ezt abszolúte nem fogja megköszönni a bíróság. (Felkiáltások a baloldalon: Éljen a bíróság! — Egy hang a baloldalon: Nincs ellenvélemény, hanem van