Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. elejtették ezt vagy azt a feltételt, mondván: nem baj, ha nem fizette ki rendesen az adót* vagy nem fizette a törlesztési részleteket, vagy a kamatokat; a vége az lett, hogy új rendeletet adtak ki, hogy aki az utolsó napon igazolja a teljesítéseket, annál mégis el kellett tekinteni az árveréstől. Ezt tették a helyett, hogy már az első nap, az első rendeletben becsületesen, rendesen megmondották volna, hogy mától kezdve pedig akár adóról, akár más tartozásról legyen is szó, te csak ennyi törlesztést, ennyi kamatot vagy köteles fizetni. A vége az lett, hogy mégsem lehetett azt a tömegárverést megtartani. Annyira össze-visszakomplikálták a dolgokat, hogy most azt sem tudom, mi van. A miniszterelnök úr most igen határozottan azt mondotta, hogy: adós fizess! Olyan határozottan mondotta ezt, mintha legalább is 90%-os kvótáról lenne szó, mintha ennyit kellene megfizetni és csak 10%-ot engednének el, tessék, láss ék. Ezzel megint elvánszorgunk valahogy néhány évig és öt év múlva, amikor majd mindenki tönkrement, amikor a földön fekszik az egész gazdasági élet, megnő a sanyarúság, akkor végül rájönnék, hogy máskép kellett volna csinálni öt esztendővel ezelőtt. (Zaj.) Szeretném tudni, miért tartják titokban, hogyan képzelik el ezt a végleges rendezést? Szeretnék vigasztalást hallani abban az irányban is, hogy ugyanily arányú rendezés alá kerülnek az állam többi polgárai is. Mert lehetetlen a hitelélet rendjét helyreállítani, ha az egyiknek az adósságát elengedik, a másik pedig, akinek követelését elengedték, köteles a maga adósságát teljes egészében megfizetni. A gazda adósságát elengedik, amellyel tartozik a kisiparosnak: a suszternek, a szabónak, a kovácsnak, a bognárnak, viszont a kereskedőtől, a kisiparostól stb. követelik, hogy fennálló tartozását teljes egészében fizesse meg. Bocsánatot kérek, csak teljesen lineárisan mindenkire kiterjedően lehet rendezni az adósságokat. Itt azután imár fel lehet állítani határt addig az időig visszamenőleg, amikor a pénz vásárlóereje nem kezdett ilyen kegyetlenül emelkedni. Tulajdonképpen egy eszkomptálásról, átszámításról van szó, de mindenkire nézve; ha háromszor-négyszer olcsóbb volt annak idején a pénz, amelyet felvett, akkor mindenkivel szemben érvényesülnie kell annak, hogy a négyszeres vásárlóerővel bíró pénzből pedig négyszer kevesebbet kell visszafizetnie. (Br. Vay Miklós: Búzában valorizáljuk, egészen egyszerűen! — Felkiáltások balfelől: Ügy van! Vagy földértékben! — Br. Vay Miklós: Ugyanaz! A búzaérték szabja meg a föld árát!) Természetesen nem akarom követni a t. kormányt azon az úton, hogy most már én is kígyót-békát kiáltsak és tüzet fújjak a bankokra. Ez is csak demagógia volna. Nem jövök elő azzal, hogy egy ujságriportra akarjak hivatkozni, mint érvre, mint Krüger igen t. képviselőtársam tette, aki az Űj Nemzedék egyik számában megjelent riportot tesz meg jogforNem jövök ide a kartellek szidalmazásával sem, mert én úgy látom, hogy sem a bankok, sem a kartellek, sem egyéb efféle tényezők nem cselekedhettek volna mindazt, amit önök hibáztatnak és nem cselekedhetnék tovább, ha a t. kormány nem így akarná. (Felkiáltások bálfelöl: Ügy van! És ha nem engedné!) Különösen, ami a bankokat illeti. A bankok teljesen a Nemzeti Bank direkciója alá tartoznak; ezek a bankok, amelyeknek szemére vetik, hogy most már világszemléleti luxust űznek, teljes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június lU-én, pénteken. 17 egészükben, tökéletesen a Nemzeti Banktól függenek. Itt mindent a Nemzeti Bank diktál, mindent a Nemzeti Bank irányít. Bocsánatot kérek, akkor nem lehet egyszerűen csak a bankokat minden baj bűnbakjául odaállítani. A bankok is egészen bizonyosan szívesen vennének részt egy okos, végleges likvidációban a nemzet régi 1929., 1930. és 1931. évi adósságának rendezésével, mert hiszen rájuk nézve sem lehet áldásos az az állapot, hogy egy nemzetet ilyen rettenetes eladósítva, adósságát utólag kétszeresen-háromszorosan felemelve — mert ez történt meg évek alatt — itt lássanak tehetetlenül vergődni. Nincs munka, nincs vállalkozás, itt Örököisen mindenféle deviza- és valutakorlátozások, kötött és irányított gazdálkodás van, szindikalizálások az értékesítésnek, a kivitelnek, mindennek és végül is néhány kézbe való juttatása az egész gazdasági és politikai hatalomnak, aminek azután hogy mi lehet a vége, azt napról-napra látjuk, mert hiszen azóta, hogy éveken át a kormány — a Gömbös-kormány is — minél nagyobb hatalmat, hatalmat és hatalmat kapott, ugyanilyen arányban sorvadt a nemzet gazdasági élete, ugyanilyen arányban gyengült a nemzet gazdasági élete. Mert ne tessék itt arról beszélni, hogy nem tudom, a búza árát fogják tartani, vagy nem. A búza árát tudná tartani a Nemzet Bank helyes pénzjegy politika ja, ha a volument nem szorítanák meg ilyen átkozottul kicsinyre. Tudna segíteni, nem volna olyan túlságosan nagy szükség arra, hogy mesterségesen tartsuk a búza árát és nagy diadallal hivatkozzunk az olasz és osztrák egyezményre. Ennek nincs jelentősége, t. Képviselőház, ez megint csak görögtüzezés, mert a nemzet nagy tömegeinek, a három és félmilliónyi kisparasztnak nem jelent semmit az Ausztriával és Olaszországgal való egyezménykötés. (Zaj.) Hiszen ezeknek a szegény embereknek nincs eladnivalójuk, amikor pedig még van eladnivalójuk, árujukat olyan időben kénytelenek piacra vinni, amely időben egészséges ár még nem alakult ki. (Folytonos zaj.) Ezekről az egyezményekről is az a véleményem, hogy a bajokon mindaddig nem lelhet segíteni, — sem gazdasági, sem politikai, sem erkölcsi bajainkon — amíg ez a nemzet önmagáról nem rendelkezik. A t. pénzügyminiszter úr helyesen emelte ki expozéjában, hogy az államíháztartás egyensúlyának kérdése és általában az ország gazdasági és hitelrendjének fennmaradása függ a politikai, a szociális, de függ az erkölcsi tényezőktől is. Ezek az erkölcsi tényezők nincsenek meg. Nincsenek meg azért, mert mindazok, aikik a magyar nép sorsa, vagyona és élete felett határoznak, nem képviselik a magyar népet, mert ez a parlament, ez az alsóház nem a magyar nép akaratának megnyilvánulása. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — vitéz Scheftsik György: Ez a tévedés! — Propper Sándor: Ezt tagadni nem lehet! — vitéz Scheftsik György: Készben!) Természetes is, mert mi csakugyan hivatkozhatunk arra, hogy a nép akaratából vagyunk itt. (Zaj a jobboldalon.) Ebben nem is lehet vita közöttünk. Végig nyitott sebe ennek az országnak a nyiltszavazásos rendszer. Nemcsak a mostani időknek a betegsége ez, így van ez az 1872-es vita óta, (Bródy Ernő: Irányi Dániel óta!) amikor az 1848:V. törvénycikket félre akarták tenni. Akkor még megvolt az alsóháznak az ereje és 3