Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

280 Az országgyűlés képviselőházának Hakarom helyezni (Helyeslés.) és pedig éppen azért, mert a legszentebb jogok egyikét, az igazságszolgáltatást gyakorolja. Állandóan hangoztatom is a bírák és az ügyészek szempontjából, hogy ezt az ultima ratiót, amely inidenkire nézve ultima ratio, körül kell bástyázni, de fel is kell emelni. Büszkén állítom, hogy magasan is áll ez a bírói funkció, a bírói öntudat, a bírói szellem. Nem is hallottam különös aggályt kollegáim körében arra vonatkozólag, nogy nagyon ijedeznének a szigorúbb rendszabályoktól. {Helyeslés a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Sőt kívánják!) Egyáltalában nem félnek tőle, mert olyan ritka eset, hogy a magyar bírói és ügyészi karból valaki megtévedjen. Ha ezt figyelembe veszem, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a javaslatnak nincs is az a nagy gyakorlati jelentősége, amelyet neki tulajdonítanak. A bírák 99 százaléka nyugodt lélekkel, nyugodt lelkiismerettel nézi a szigorúbb rendelkezéseket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert úgy is tudja, hogy nincs az a lehetőség, amely megtévesztené az ő bírói lelkiismeretét, és nincs lehetőség arra, hogy vétkeznék azzal a tradícióval szemben, amely betölti bíróságaink szellemét, köreit. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezzel kapcsolatban hivatkoznom kell valamire. Bizonyos vonatkozásban magam is érintkezésben vagyok a fiatal generációval, amenynyiben annak az egyesületnek, a Bírói és Ügyészi Országos Egyesületnek vagyok szerencsés az elnöke lenni, amelynek ők is tagjai Én nem látom a szukkreszcenciát jelentő ifjúság lelkületéből, hogy puhább gerinccel készülne feladatának és hivatásának teljesítésére. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Erős legények!) Sőt az ellenkezőjét tapasztalom. A mai sokat szenvedett ifjúság, különösen a gazdasági megpróbáltatások következtében a karakter szempontjából is több megpróbáltatásnak kitett ifjúság •— ne féljenek az ellenkezőjétől — keményebb gerincű lesz, mint a jelen nemzedék, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Én is ezt mondom! — Felkiáltások a jobboldalon: Reméljük!) Ez az ifjúság határozott, nem frázisok után induló és keménygerincű ifjúság. (Horváth Zoltán: Havi 80 pengős fizetéssel! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Mi is csak annyit kaptunk annakidején!) Büszke vagyok arra, hogy még a nyolcvanpengős fizetés sem befolyásolja a magyar bíró függetlenségét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Bevallom nyíltan, rendkívül nagy veszedelemnek tartom, ha egy értéket, amely van, a nemzet szempontjából, lekicsinyelünk. Tiltakozom is azon feltevés ellen, hogy -a 80 pengő — amely ellen én is hadakozom — alterálhatná a magyar 'bíró lelkiségét és valaha is befolyásolhatná az ítélkezés szempontjából. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Malasits Géza: Cipőtalpaló bírák! —• Zaj.) Kétségkívül ez is egy érték. Ismerem az idegen államok funkcionáriusait, és mondhatom, nem is•• kell olyan nagyon poentiroznom, hogy qualitás^ jellemszilárdság szempontjából olyan a magyar bírói és ügyészi kar, hogy azt nem is tudjuk kellő dicsérő szavakkal illetni, és legyünk büszkék ebben a tekintetben, hogy sem felülről, sem alulról nem közelíthetők meg. Mi magunk küzdünk a legjobban ezen lelki függetlenség érdekében. De nincs is olyan ülése 1935 október 15-én, kedden. sízellem a bírói és ügyészi karban, amely arra mutatna, ihogy a jövő nemzedék majd nem fog átitatódni ezzel a szellemmel, mert a jövő nemzedék, az a joggyakornok, aki odajön a bírói szolgálatra, egy év múlva már egész lelkiségével átalakul. Igenis, átalakul azon hagyományok szellemében, amely ott ül, ott székel a magyar bíróságok termeiben és irodaszobáiban. Azt mondani, hogy az ifjúság majd micsoda veszélyeket hoz magával? Meg vagyok arról győiződve, hogy egy emberként áll most mögöttem az egész segédszemélyzet, a joggyakornoki, a jegyzői, a titkári, a fogalmazói kar, amikor ezen feltevés ellen is tiltakozom itt a nemzet színe előtt, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.), amikor azt mondom, hogy én nem féltem a bírói szellemet és hagyományainkat ettől az ifjúságtól. Kérem a miniszter urat, nem is egyszer, az egyesület nevében az ő anyagi helyzetük javítása érdekében, de a miniszter úr keze is kötve van, elvégre nem a demagógia jegyében dolgozunk, hanem a pénzügyi helyzet jegyében. Hiszen ha állandóan hangoztatjuk, hogy a polgárság terheit nem szabad emelni, aminthogy nem is szabad, akkor komoly kormányzati tényezők számolni kénytelenek azokkal a pénzügyi lehetőségekkel, amelyeken belül én valami reformot keresztül tudok vinni. (Egy hang a baloldalon: Méltóztassék megnézni azt a fényűzést, ahogyan a büffét átalakították és ezt összehasonlítani!) Nem illik ide ez a demagógia. (Zaj a baloldalon.) En a magam részéről állandóan azon az állásponton vagyok, hogy, amennyire csak lehet, a bírói és ügyészi kar, valamint a (Segédszemélyzet helyzetén javítani kell. (vitéz Szalay László: Meg is teszszük!) Igenis azt mondom, állítom, hogy a miniszter úr jószándékában nincs is oko>m kételkedni ilyen irányban, mert kétségkívül áll, hogy az anyagi függetlenség nélkülözhetetlen kellék,- és a többi nemzetek, amelyek megengedhetik maguknak azt a nagy luxust, hogy ebben a tekintetben invesztíciónak tartsák azt a fizetésemelést, nemcsak tehernek, azok ezt meg is csinálják, mert olyan^ fizetéseket adnak a bíráknak, amelyek természetesen külső garanciát is alkotnak. De annál nagyobb itt az érdem, hiszen itt beszéltek cipőtalpaló bírákról is. Annak a szegény bírónak, akire ezt a megállapítást az egyik miniszter úr alkalmazta, nagy érdeme, hogy nélkülözések között is tud igazságot szolgáltatni, és sem milliók, sem fenyegetés, sem félelem, de az ellenzék tanúsága szerint is, semmiféle választási terror nem tudja arra bírni, hogy megtántorodjék. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől.) El kell mondanom ezeket a szavakat a magyar bírói kar érdekében, mert a magyar bíróról van itt szó, aki ha kopott ruhában, foltozott cipőben és családjának szegénységéve] jelenik is meg a nemzet színe előtt, ez annál nagyobb hőskölteményt jelent az ő önmegtagadásáról és jellemszilárdságáról és ezért védelembe kell venni ezt a bírót minden feltevéssel szemiben. (Malasts Géza: De másutt takarékoskodjunk, ne a bírák fizetésénél!) Ügy vélem, hogy mindezt nem politikai szempontból teszem. En teljesen függetlenül állok a magyar politika terén, megmondanám a a ellenkezőjét is, legyenek nyugodtak, de végeredményben nem lehet a nemzet ügyeit hangulat jegyében intézni. En mindig a hangulatok ellen is küzdök a politikában, mert csak a ko-