Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának UU* U moly, reális meglátások és argumentumok alapján lehet bármit megbírálni és nem hangulatok ti lapján. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Wolff Károly: Amint máshol is helytelenítem a hangulatot, éppúgy helytelenítem a bírálatban is, mert csak komoly meglátás és argumentáció, a mérlegelés jegyében lehet egy kérdést szabályozni. En ezekbe a részletekbe, amelyeket itt felhoztam, bele sem megyek, mert a részletes tárgyalás feladata, hogy részletintézkedések tekintetében megtegye észrevételét az, aki akarja, de igenis, az ügy érdekében hangoztatom, hogy mint kijelentettem, a szónokok aggályait igen tiszteletreméltóknak tartom. Ezek az aggályok felmerültek bírói és ügyészi körben is, hiszen nem titok, hogy a legmagasabb állású bíró is cikkezett ebben a kérdésben és elmondotta a maga kritikai észleleteit, de a bírák és ügyészek korporációja maga is foglalkozott ezzel a kérdéssel, már pedig ott kellő hozzáértéssel foglalkoztak ezzel az üggyel. A jóakaratot tapasztalom, hiszen én ezt a kritikát a jóakarat és a féltő gond kifolyásának látom, hogy a bírói függetlenség ne alteráltassék, de a bírák a gyakorlati hozzáértés szempontjából bírálták ezt a javaslatot, és voltak kifogások.. Igenis voltak kifogások. Nem is beszélek az 59. és 60. §-ról, amelyek talán a legnagyobb vitát váltották ki ezzel a javaslattal szemben az áthelyezhetőség és a nyugdíjazhatás kérdésében. De megint csak komoly alapon bírálom ezt a kérdést. Novum-e, ezt kérdem, én a mélyen t. Háztól, azoktól, akik ismerik az anyagot. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Egyáltalán nem!) Merem állítani, ezeket a támadásokat jogosaknak tartom, de ezt elsősorban 1912-ben kellett volna megtenni, sőt már 1871ben is. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ügy van! 1871 : IX. te!) Igazuk van az uraknak, csak elfelejtik, hogy ezt legelőször 1871-ben kellett volna elmondani és mindent el kellett volna követni 1912-ben, hogy az 1912 : VII. te. meg ne szülessék, (Lázár Andor igazßagügyminiszter: Ügy van!) mert alkotmányjogi vonatkozásba« nóvumot ez a két inkriminált szakasz nem hozott. Itt vannak előttem a szentesített törvények. Az 1871 : IX. te. 1. §-a már áttörte ezt az elvi álláspontot, amikor kimondotta, hogy a bírót akarata ellenére csak a következő esetekben szabad más bírósághoz áthelyezni. Ezt tehát az 1871 : IX. te 1. §-a kimondotta. De ott korlátozta az áthelyezési lehetőséget egyenes, vagy harmadízigleni oldalrokonság, vagy másodízigleni sógorság, fogadott szülői, vagy fogadott gyermeki viszony, vagy pedig a létszámnak szervezeti változtatás, a bírói szervezetben való változtatás esetére. Ezt az utóbbit éppen itt kifogásolták, hogy esetleg a bírák létszámát máskép állapítják meg. Ez sem lehetséges, mert a bírák létszáma meg van állapítva a költségvetésben. (Ügy van! jobbfelől.) A költségvetés idekerül a törvényhozás elé, a törvényhozásnak módja van e tekintetben állást foglalnia, nem áll meg tehát ez az észrevétel. Ügy álltam itt, mint aki vártam, hogy meggyőzzenek, én tehát most csak az ellenargumentumot mondom el, hogy miért nem tudtak meggyőzni. (Sulyok Dezső: Tehát már 1871 óta rossz, azóta nem lett jobb! — Zaj.) Magában véve tehát ennek az alkotmányjogi elvnek áttörése, hogy a bíró át nem helyezhető, nyugdíjba nem küldhető, megtörtént már 1871-ben. (Dinnyés Lajos közbeszól.) Tessék csak nyugodtan meghallgatni! 1871-ben lése 1935 október 15-én, kedden. 281 már az áthelyezhetés ki volt mondva. Jött azután az 1912 : VII. te. és ennek 9. és 10. §-a továbbment, — hiszen azt mondom, hogy akkor kellett volna ezeket az aggályokat érvényesíteni (Zaj a baloldalon.) — mert a 9. és 10- § már az áthelyezhetőséget körülbelül ugyanúgy statuálta, mint ez a javaslat. Tessék összehasonlítani. Lényegében, miután ez a javaslat egy fegyelmi eljárás szabatos kodifikáeiója, (Lázár Andor igaziságügy miniszter: Öszszcfoglalása!) ez a rendelkezés át van véve, majdnem szórói-szóra. De a nyugdíjbahelyezhetés kérdése is megvan az 1912 : VII. te. 10. §-ában. Én azonban a meggyőzés érdekében elolvasom mindkét paragrafust. A 9. § azt mondja, hogy (olvassa): »A fegyelmi bíróság, ha az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek találja, a fegyelmi vétség megállapítása nélkül is elrendelheti a fegyelmi eljárás szabályainak teljes betartása mellett, hogy az ítélőbíró székhelyéről addigi állásának megfelelő bírói állásra az igazságügyminiszter által kijelölendő más bírósághoz áthelyeztessék. A fegyelmi bíróság jogerős határozata alapján az ítélőbírót az igazságügyminiszter helyezi át. Az igazságügyminiszter az áthelyezést a jogerős határozatnak az igazságügyminiszterrel közlésétől hat hónap alatt foganatosítja.« Az áthelyezés kérdésénél megállok egy pillanatra. Szerintem ez a javaslat jobb, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ott az mondatott ki, hogy »az áthelyezést foganatosítja«, de itt »köteles foganatosítani«, mert a bíróság rendeli el. Nem úgy van tehát, hogy a bíróság elrendelte az áthelyezést, az igazságügyminiszter hat hónap után az aktát félreteszi és nem teszi meg az intézkedést. Ez a bírói függetlenség megsértése. Itt lehet politika, de e javaslat szerint a miniszter köteles áthelyezni az illető bírót, mert a fegyelmi bíróság így rendelte. Itt tehát a bírói kognició, a bírói elhatározás érvényesül. (Úgy van! Ügy van!) Lényegében tehát ez javulás. Most vegyük a második kérdést, a nyugdíjazás kérdését. Az előbb idézett törvény a következőket mondja (olvassa): »A kir. Kúria ítélőbírája és az e bírákkal egyenlő vagy náluk magasabbrangú ítélőbíró és ügyészségi tag 70. évének, más bíró és ügyészségi tag pedig 65. évének betöltése előtt hivatalból az 1871 :IX. törvénycikk 7. és következő szakaszaiban foglalt rendelkezések szem előtt tartásával csak akkor nyugdíjazható«, — tehát nyugdíjazható! — »ha testi vagy elmebeli fogyatkozás miatt hivatalos kötelességének teljesítésére véglegesen, vagy legalább tartósan képtelenné válik, vagy ha állását a törvény megszüntette.« A kritériumok változtak, bővültek? Nem, Ha nézem a javaslatot, azt látom, hogy a kritériumok nem változtak; azokat a nomenklatúrákat alkalmazza a javaslat, amelyek már az 1912:VII. törvénycikkben megvoltak. Itt van még egy aggály, amelyet méltóz tattak hallani, a politikum. Higyjék el, mélyen t. Ház, hogy nem szavaznék meg egy olyan javaslatot és egyetlenegy olyan intézkedést sem, amelybe politikai szándék vagy tendencia belecsúszhatna a bírói karral szemben. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Én ilyen javaslatot nem szavaznék meg. (Taps.) Sokkal jobban ismerem az erre. vonatkozó tételes rendelkezéseket és sokkal jobban értékelem a bírói függetlenséget, semhogy bár-, miféle körülmény arra bírhatna, hogy megszavazzam. De itt kimutattam teljesen tárgyilagos alapon, hogy lényegében alkotmányjogi 42*