Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának khkirályi Ítélőtáblák elnökei valakit a bírói karba .joggyakornoknak, jegyzőnek kineveztetnek és a Kúria ügyvédi és bírói vizsgáló tanácsa alkalmasnak talál valakit arra, hogy a bírói és ügyvédi diplomát részére kiadja, akkor nem lehet megállapítani az illetőről fegyelmi eljárás során azt, hogy testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt képtelen szolgálatának ellátására. Ez a szakasz is Damokles kardjaként fog a bírák feje felett lógni a javaslat törvényerőre emelkedése esetén, mert sohasem fogják tudni a bírák, mikor fog bekövetkezni az az eshetőség, hogy e törvény 59. vagy 60. $-a alá fogják őket vonni és meg fogják róluk állapítani azt, hogy intézkedésük, működésük, esetleges kis fegyelmi vétségük, mulasztásuk az igazságszolgáltatás érdekeivel nem egyeztethető össze, vagy pedig testi vagy szellemi képesség hiányában szenvednek. Más törvényes intézkedések vannak arra, hogy ezek a súlyos ténymegállapítások bármely magyar állampolgárral szemben leszegeztessenek. Különféle törvényes rendelkezések vonatkoznak ezekre az esetekre. Ezeket lehetne alkalmazni ilyen esetekben a bírákkal szemben is. Nincs szükség arra, hogy mindezeket a fegyelmi eljárás során állapítsák meg róluk, hogy a felügyeleti hatóságoknak alkalmat adjanak arra, hogy olyan bírákat, akik nem tetszenek nekik, esetleg politikai okokból — mert ez is bekövetkezhetek — áthelyeztessenek olyan helyre, amely nem felel meg nekik; például bírót, akinek gyemekei vannak, áthelyezzenek olyan helyre, ahol gyermekeit iskolák hiányában nem iskoláztathatja. Én arra kérem a t. Házat, hogy az áthelyezésre és nyugdíjazásra vonatkozó szakaszokat helyezze hatályon kívül és csak ennek figyelembevételével fogadja el a törvényjavaslatot. Tekintettel pedig arra, hogy a törvényjavaslat folytán olyan lehetőségeket látok, amelyek veszélyeket rejtenek magukban a bírói és ügyészi kar függetlensége tekintetében, a javaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el éppen abból az okból, amelyet Krüger Aladár igen t. képviselőtársam is hangoztatott, aki statisztikai adatokat sorolt fel arravonatkozólag, hogy a bírói és ügyészi karban mindössze húsz fegyelmi vétség fordult elő három esztendő alatt. Tizennyolc esetben az eljárás lefolytatása nélkül a fegyelmi eljárást megszüntették s mindössze két esetben folytatták le teljesen a fegyelmi eljárást, és ezen két esetből is csak egy eset volt a marasztaló. Ezek a statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló régi törvény nagyon is megállta a helyét, nagyon is jó szolgálatokat tett, száz százalékig biztosította a bírák függetlenségét. Erre a javaslatra tehát nincs szükség. Ebből az okból, valamint azért, mert teljes bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, minthogy nem munkát, kenyeret és gazdasági célokat szolgáló és biztosító javaslatokkal jön a Ház elé, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon,} Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! E javaslattal kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy én ezt'nem kezelem politikai kérdésként, nem is tartom politikai kérdésnek olyan értelemben, hogy ez pártpolitikai szempontból bírálható lenne. Nem tartom pedig annak annál a komolyságnál fogva, amelyet ez a törvényjavaslat jeleni Ez a törvényjavaslat a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 október 15-én, kedden. 279 leggyakorlatibb jelentőségű alkotmányvédelmet jelentő bírói függetlenséget érinti. Valóban alkotmányvédelemnek lehet statuálni à bírói függetlenséget és minél kaotikusabbak az élet körülményei, minél súlyosabb a gazdasági helyzet, minél inkább látjuk a gyakorlatban is, hogy a folyton líjabb és újabb életkörülmények nem bírálhatók el a meglévő jogszabályok szemszögéből, annál inkább mondhatom, hogy a bírói függetlenség a legkomolyabb alkotmányvédelem s a bírói függetlenség kérdését politikamentesen, pártpolitikamentesen, a nemzet egyetemének érdekéből kell kezelni, bírálni és vizsgálni. (Helyeslés jobbfelől.) Én ezt a javaslatot itt teljes tárgyilagossággal és az ügyhöz mért komolysággal kezelve, mindenekelőtt azokra az aggályokra akarok reflektálni, amelyeket képviselőtársaim e javaslattal kapcsolatban felemlítettek. Hozzá kell tennem, hogy tiszteletreméltó indokoknak tartom az aggályokat, annál is inkább, mert hiszen ez a javaslat nagy vitát provokált a magyar közéletben és nagyon előkelő férfiak szóltak ehhez a javaslatnoz, első időben inkább contra, mint pro. Előttem fekszenek ezek a hozzászólások, ismerem az egész anyagot. A napi sajtóban egy kissé könnyebben kezelték a kérdést, de voltak nagyon komoly tanulmányok, amelyek e javaslattal kapcsolatban azokat a tiszteletreméltó aggályokat emlegették, amelyeket az eddigi felszólalásokból magam ^is hallottam. Én tehát nagyon komolyan kezelem az aggályokat is. Elismerem, hogy ha valamely javaslatnál indokolt volt annak minden vonatkozásban való megvizsgálása és megbírálása, akkor e javaslatnál indokolt, mert ez a javaslat erre okot szolgáltat, amennyiben nagyon komoly , témát, a bírói függetlenséget érinti. Hogy miért került ez a javaslat ide, azt nem kell magyaráznom. A nyugdíjtörvény szabályozásával kapcsolatban, amelyet inkább pénzügyi természetű okok sugalmaztak, e rendelkezés részlegesen benne volt a nyugdíjtörvénytervezetben. Magam is azok közé tartoztam, akik itt a Házban arra kérték az igazságügymmiszter urat, hogy ezt a szabályozást vegye ki a közszolgálati alkalmazottak nyugdíjkérdését szabályozó javaslatból, annál is inkább, mert én magam is megállapíthatom, hogy a bírák és ügyészek körében, különösen a felügyeleti hatóságoknál nagyon hosszú időn át hallottam komoly aggályokat, amelyek a fegyelmi eljárással kapcsolatban hangzottak el és így ők maguk is szükségesnek találták a fegyelmi eljárásnak kódexszerű szabályozását. Es ezt nem akarták incidentaliter a közszolgálati alkalmazottak nyugdíjkérdésének szabályozásával kapcsolatban látni, hanem önálló törvény keretében. Ennek a kívánságnak az igazságügyminiszter úr tárgyalások után eleget is tett, visszavonta ezt a részleges rendelkezést a nyugdíjtörvényjavaslatból, és így került elénk ez a törvényjavaslat immár egy kissé bővített alakjában, amennyiben az egész fegyelmi eljárás kérdése itt szakszerüleg és tételesen szabályozva van. A bírói és ügyészi funkciónál — és itt elsősorban a bírói funkciót veszem, hiszen ez a lényegesebb a polgárság szempontjából nézve — kétségkívül helyeslem a szigorú intézkedéseket. Helyeslem azért, mert annak a működését, aki olyan nagy közhatalmat gyakorol, mint a magyar bíró, a legmagasabb etikai piadesztálra 42