Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

16 Az országgyűlés képviselőházának 32, T. Képviselőház! Csak vázlatosan tettem egy-két ilyen kifogást és rámutattam egy-két körülményre, egy-két bajra és arra, hogy hol van ezeknek forrása. A legfőbb aggodalmam azonban tényleg az, hogy alkotmányellenes negyedszer vagy ötödször meghosszabbítani ennek a törvénynek hatályát. Különösen most, amikor a kormány azt mondja, hogy: nekem szilárd a valutám, szilárd mindenem, amikor . itt rendelkezésére bocsátja a többség a költségvetést, még inkább úgy tartom, hogy ez a felhatalmazási javaslat — ahogy kimutattam — az alkotmány ellen való merénylet, mégpedig minden szükség nélkül! Mert engedelmet kérek, félek, hogy a t. kormány, amely három esztendeig nem gondolt a gazdaadósságok rendezésére, most egyszerűen idedobja nekünk főérvül azt, hogy az őszre, a nyáron keresztül ennek a 33-as bizottságnak a segélyével akarjuk megoldani a gazdaadósságok rendezésének kérdését. Először is a 33-as bizottságban semmit sem fognak megoldani, a 33-as bizottságot meg sem fogják kérdezni, mert azzal a naivitással azután nem lehet minket félrevezetni, amivel Krüger Aladár t. képviselőtársam akart, hogy ez milyen nagyszerű ellenőrző szerv, hogy ez véleményez, ez kezdeményez mindent és felelősségre vonhatja a kormányt, illetőleg ideállíthatja a kormányt az országgyűlés elé, fennmarad az országgyűlés ellenőrző joga, az országgyűlés mindenkor felelősségre vonhatja a kormányt. Bocsánatot kérek, ezek mind nem érnek semmit, ez mind naivitás, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy (Gr. Sigray Antal: Kendeletekkel kormányoznak!) utólag tényleg mindent jóváhagy ez a többség, de különben is a befejezett tényeken utólag már nem tudunk segíteni. IIa a kormánynak egy-egy téves intézkedéséről, nem is mondom, hogy készakarva, premeditáltan tett rosszindulatú intézkedéséről volna szó, amely 20, 30, 100 vagy 200 millió pengő kárt okoz, hogyan lehessen ezen segíteni és különösen hogyan lehet azt mondani, hogy ott van az ellenzék is, amely felelősségre vonhatja a kormányt, amikor látjuk, hogy itt egy szolgálatkész többség támogatja és kiszolgálja őt. Bocsánatot kérek, tettetett naivitás ilyennel előjönni. Hiszen éppen azért aggódunk és azért követeljük az országgyűlés permanens ellenőrzési jogát, hogy mégis, ha itt a nyilvánosság ellenőrzése mellett, annak védelme és jótékony terrorja alatt megtárgyaljuk az egyes kérdéseket, akkor ezek a rendeletek talán nem fajulnak el tovább, nem lépik túl a határt és akkor talán lesz mód és alkalom arra, hogy itt a plénumban hosszas tárgyalások alatt esetleg meggyőzhessük a kormányt teendő intézkedésének a tévességéről, a »sok szem többet lát« elve alapján, mert a sok gondolkodó ember szemének össztüzében nézve meg azokat a kérdéseket, esetleg a kormány is rájön arra, hogy intézkedése végzetes lépés lenne. Nagyon sok esetben intézkednie kell a,kormánynak, azonban nincs meg hozzá a kellő bátorsága, talán túlmegy az óvatosságban, — mondjuk, ilyen eset is fordulhat elő — nem segít olyan messzemenően, mint ahogyan segítenie kellene, csak fél lépést tesz meg; akkor is jó, ha itt van a háta mögött a parlament és egy-egy kérdéssel, amelynek a megoldásához bizonyos bátorság kell, a Ház elé jön, ahol megkapja arra a felhatalmazást. De mindenesetre ellenőrzésre és megvitatásra van szükség, ülése 1935 június 14-én, pénteken. mielőtt kiadnak egy rendeletet. (Br. Berg Miksa: Fontos kérdéseket nem lehet rendelettel elintézni!) Nem szabad a burokban, az élettől elvonatkoztatva tessék bizonyos végzetes intézkedéseket tenni, amint százszámra tettek ilyen téves, az életben be nem vált intézkedéseket, a tejrendelettel elkezdve végig az egész vonalon, vagy amint az igazságügyi élet területén is számos be nem vált intézkedést tettek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Például?) Például az illetékrendezés kérdésében. A vége az lett, hogy a felemelt illetékek sokkal kevesebbet jövedelmeznek, talán egyharmadrészét annak, amit annak idején, 1931-ben a kivételes rendeletek előtt érvényben volt törvénykezési illetékek jövedelmeztek. E mellett akkor a pereskedés sem került olyan sokba és lehetővé tette a szegény embernek, a kisexisztenciának is, hogy igénybevegye a bíróság oltalmát, ami ma nem lehetséges, mert olyan magas illetékekkel találkozik, hogy inkább lemond jogainak érvényesítéséről. Bocsánatot kérek, lehetetlenség is mindent elvonni a parlament elől, eltekintve attól, hogy ellenmondást is látok abban, hogy amikor a kormánynak a budget je megvan szavazva, még ezt a felhatalmazást is kéri, pusztán hatalmas 7 kodásból, — nem tudom máskép elképzelni, minthogy már annyira hozzászokott a diktatúra ízéhez — hogy minden eshetőségre készen legyen a kezében egy ilyen nagy hatalom, amellyel azután minden irányban végigvághat ezen az országon, ahogyan akar. Nem hiszem el,, hogyha most itt volna az az 1931-es kormány, amely ezt a felhatalmazást először kérte, az merészelne idejönni azzal, hogy az 1931-es pánikban megadott felhatalmazás, amely akkor nagyon is megérthető volt, mégegyszer kell neki, azután, hogy olyan törvényeket hozattak és hozatnak velünk nap-nap után, amelyek ezt az egész felhatalmazást teljesen feleslegessé teszik. Látjuk, hogy végzetes célokra akarja felhasználni ezt a rendelkezési jogát a t. kormány, mert bevette, hogy titokban akarja megoldani a gazdaadósságok kérdését. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Titokban? Ki mondta ezt?) Titokban, mert nem hozza tervét a parlament elé, hanem azt mondja, hogy kedves meglepetés lesz majd számunkra az ősszel, hogy a 33-as bizottsággal hogyan intéztetett el a gazdaadósságok rendezésének kérdése. Nem tudom, hogy ez az adósságrendezés milyen lesz, olyan elhibázott-e. mint az eddigiek, hogy tömegével hozták a rendeleteket és mindegyik rendelet csak ártott a hiteléletnek. ^ A gazdasági és hitelélet rendjének helyreállítására hozták ezeket a rendeleteket és mindegyik nap-nap után jobban tönkretették a hiteléletet, (Zaj a baloldalon.) mert végeredményben a gazdaközönséget fosztották meg a hiteltől. De a hitelezők szempontjából sem értek ezek a rendeletek semmit, mert ezerféle feltételt állítottak fel, hogy az a gazdaadós mikor és mennyit tartozik fizetni. A sok feltétel eredményezte, hogy az első időkben úgyszólván egyetlen gazda sem vehette igénybe a védelmet, mert előbb adófizetési és egyéb kötelezettségeinek kellett eleget tennie, részleteket, kamatokat kellett fizetni és a végén már azt sem tudta kiszámítani, milyen előzetes fizetéseket kell még teljesítenie. (Zaj.) Mindennek az lett a vége, hogy tömegesen kellett volna megszüntetnie a gazdák védettségét, mert a rengeteg feltételt nem tudták teljesíteni; az lett a vége, hogy az éppen érvényben levő rendeleten mindig lazítottak egyet,